Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-02-22 / 7. szám

SZEKSZÁRDI ________________________________________ ____ 2009. február 22. Sp ortszerű örömfoci a csarnokban Az Ennyi csapata nyerte V. Márker-Horváth Sport téli teremlabdarúgó-tornát A közelmúltban a helyosztókkal véget ért a 150-200 ember hob­biját, mozgásigényét kielégítő a szekszárdi téli teremlabdarúgó­torna, a rendszervált(oz)ás óta stabil rendezvény. Bálint György Dárdai Ferenc, a versenybizottság el­nöke most is kuriózumnak számító adatokkal szolgált. Az immár ötödik éve Már-ker-Horváth Sport néven futó ese­ményen bő két hónap alatt 96 mérkő­zésen 1355 gól esett, 135 sárgalap, 15 kisbüntetés, és mindössze két végleges kiállítás kísérte a hagyományos tornát. Fontos ezt megjegyezni, mert nagypá­lyán alsóbb osztályokban eléggé eldur­vult a helyzet mostanság Tolnában. A súlyosabb fegyelmi ügyek szinte „min­dé nhetesek”. A teremben azonban tényleg a játé­kon volt a hangsúly. Emelt fővel távozó vesztesekkel és négy, a mezőnyből ki­emelkedő csapattal találkozhattunk. A fináléban a Tomagro és az epig­ramma tömörséggel csak Ennyi név­re keresztelt gárda találkozott. Míg előbbi a rutin, addig utóbbi a fiatal­ság. A Tomagro együttesében a me­gyei futball egyik doyenjének számí­tó, most éppen a megye egyes decsi csapatban focizó Kiss Jani nem számí­tott korelnöknek, hiszen a csapatve­zető, az „ötvenkedő” Szabó Tamás is Takács Gergő (jobbról) és a Tomagro csapata a szünetben még ve­zetett. Az Ennyi gárdája a második félidőben fordítani tudott parkettre lépett A Tomagroban vé­dett az NB III-as Bonyhád rutinos ka­pusa, Kovács László, itt kapott helyet az UFC két bekkje, Vizdár Zsolt és Tóth Péter, a csatár Csende Imre, vagy éppen Takács Gergő és Bartos István is. A felhalmozott, rutin és a tapaszta­lat, a remek közösségi szellem „ki­emelte” a tizenhatos mezőnyből a ko­rábban Her-mesz néven szereplő csa­patot. Voltak már dobogósok, csak a győzelem hiányzik még a tarsolyból a téli tornáról. Erre minimum megint egy évet várniuk kell. Az UFC fiataljaira épí­tő Ennyi - többek között az Auszt­riából hazatérő gólvadásszal, Hencz Balázzsal, a Dunaújvárosból éppen Tökölre igazoló Micskó Márkkal, valamint Deli Danival és Juhász Szabolccsal a soraiban - ugyanis hátrányból fordítva nyerte meg a döntőt. Az V. Márker-Horvát Sport te­remtorna végeredménye: 1. Eny- nyi, 2. Tomagro, 3. Margaréta Panzió, 4. Comp-Gold, 5. Ferropatent, 6. PR- Trans, 7. Longstep, 8. Kisdankó, 9. Germán Elektro, 10. Alisca Bau, 11. Ar­gentína, 12. Mérnökök, 13- Agro Tipp, 14. Rodeo Söröző, 15. Balassa Művek, 16. Sebi Fornetti. A torna gólkirálya: Márton Kriszti­án (Alisca Bau) 44 góL A legjobb ka­pusnak Rács Tamást (Tomagro) vá­lasztották. A legsportszerűbb csapat díját az Alisca Bau kapta, a legbalsze­Szekszárdi és dunaföldvári siker a Nosztalgia-kupán ■ Négy férfi és három női csapat rész­vételével rendezték meg a közelmúlt­ban a hagyományos Nosztalgia-kupa kézilabdatornát a szekszárdi városi sportcsarnokban. Az aktív pályafutá­sukat lezáró kézisek alkotta csapatok körmérkőzéses rendszerben küzdöt­tek a helyezésekért. A hölgyeknél a tor­nagyőztes Szekszárdi Spartacus csak a Mözs ellen izzadt meg. A férfiaknál három magabiztos győzelemmel lett első a Dunaföldvár, megelőzve a Fadd, a Dunaújváros és a balszerencsés Paks együttesét. A szervezők kúlöndíjakkal jutal­mazták a legjobb egyéni teljesít­ményt nyújtókat, így a legjobb játé­kosnak Sákovics Betti (Iregszemcse) és Kovács Jenő (Fadd), a legjobb ka­pusnak pedig Bodzási Beáta (Sparta­cus) és Müller László (Paks) bizo­nyult. A gólkirály(nő)i címet Vida Tí­mea (Spartacus) és Nagy Gábor (Dunaföldvár) érdemelte ki. Kulissza Tízen álltak halkan, feltűnés nélkül félkörben a szekszárdi sportcsarnok előterében, az emléktáblák közelében Valamennyien volt és jelenlegi triat- lonisták, akik emlékezni jöttek. Emlé­kezni SzabóJanira, aki éppen azon a napon lett volna harmincéves... Immár hét éve, hogy a rejtélyes szívhalál - minden különösebb előz­mény nélkül - kettétört egy> pályafu- tást, egy fiatal életet. Szabó Jani 23 évesen, ereje teljében arra készült, hogy a magas szintű sportot - ami­ben eg)> jó ideig nemcsak idehaza, hanem Európában és a világon is a szűkebb elitbe tartozott - és a pécsi orvosegyetemen való helytállást egy­szerre tudja megoldani, miközben persze senki kedvéért nem igazolt át sehová a szekszárdi Dynamic TC-tőL Arra számított, hogy az első két év­ben lehet némi visszaesés, de később a sportban is behozza a lemaradást. Sajnos nem így történt... Miközben Czencz Péter, az orszá­gos szövetség szekszárdi főtitkára ké­résére mindenki előkotor emlékképe­iből egy hozzá kötődő apró történe­tet, beugrik a sokszor komolyan kis­fiús mosoly, aztán a bohém fiú... A mexikói ifjúsági világbajnokságról csapatarannyal való hazaérkezés, az a fején nagyon isjól mutató kalap szinte mindenkinek eszébe jut. Is­métlődő filmkockaként újra és újra beugrik Dombori, a hazai verseny, ahogy kijön a vízből majd a kerék­párra pattanva Fadcl irányába teker. Ott vannak a közelében a csapattár­sak, barátok. Az én „snittemen ” meg­jelenik Péter, a bátyus, a fogorvos­ként is sportági megszállott, aki az el­sők között szerzett edzői képesítést eme háromtusában, aki elkötelezett­sége okán most nem lehetett az emlé- kezők között. Aki felettébb kíváncsi volt arra, hogy mi hozható ki a tehet­séggel bőségesen megáldott öcskösből a felnőttek között. Nem volt gond, hogy kezdetben ob­jektív és szubjektív okokból korábbi önmagához képest visszaesett. Péter legfőképpen a terhelés adagolásá­ban, de úgy általában az edzés meto­dikájában is eltért másokétól Jani - annak ellenére, hogy korán eredmé­nyes volt - ennek hatására nem lett „széthajtva”. Péter azt mondta: 27­28 éves korára érhet be igazán. En­nek igazságát már nem tudhatjuk meg. Mint a focista Fehér Mikit, Zsiborás Gábort, Dárdai Balázst, vagy legutóbb a kenus Kotonics Gyu­rit, olyan alattomos módon ragadta el a halál A fájdalom most a virttuí- lissá váló harmincadik születésna­pon is vadul mardosó volt, az édes­apa, Szabó János hét év elteltével is maga a mély megrendültség. Köny- nyes tekintetek körös-körül... No igen, ez a Szabó János feliratú márványtábla fent lehetne a falon „normál” körülmények között is - tűnődöm. Ő lehetett volna az ezred­forduló utáni évek első szekszárdi do­bogósa valamely világversenyen, no meg olimpikonja is, akivel most ar­ról értekeznénk, hog)> az orvosi pra­xisát a londoni nyári olimpia után kezdi el.. Azért jó volt látni, átélni, vizionál­ni, hogy Szabó János is megmarad­hat az emlékezetekben, mint a két trénerlegenda: a kézilabclás Ambrus Péter és a kosaras Szabó Ödön, vagy a Janihoz hasonlóan igen fiatalon el­hunyt úszólegenda, a Szekszárdról indult Sipos Márton. B.Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents