Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-12-06 / 43. szám

2009. december 6. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI VÁSÁR 9 „A tudást nem csak magamnak szereztem” Dr. Póla Zoltán rengeteget dolgozik, de az esték és a hétvégék a családé Török Péter, az AXA regionális igazgatója azt ajánlotta, hogy so­rozatunk dr. Póla Zoltánnal készí­tett interjúval folytatódjék. Mint kiemelte, azért is nagy tiszteletet érdemel többdiplomás „válasz­tottja”, mert eddigi élete során szinte folyamatosan tanult, s megszerzett tudása ügyfeleinek is kamatozik. V. Horváth Mária- Ha valaki gimnazista koromban azt mondja, hogy több diplomát fogok megszerezni, bizony megdöbbentem volna. Ahogyan meglepődött egy volt középiskolai tanárom azon, amit végig­csináltam.- Gyanítom, nem volt rossz tanuló a gimnáziumban.- Matematika-fizika tagozatos osz­tályba jártam, s ezért is vonzott a mű­szaki pálya, mert e két tárgy volt az erősségem. Eleve is erre voltam pre­desztinálva: édesapám matematika-fi­zika szakos, édesanyám pedig fizika­kémia szakos tanár.- Nagyon régen azt hittem, hogy édesapja magyar szakos.- Mert apukám ugyancsak jártas az irodalomban, de mindketten igen műveltek és tájékozottak. Az otthoni légkör, az igényesség és a rengeteg könyv húgommal együtt meghatá­rozta gyermekkorunkat, de a tanulás iránti vágyunkat is. Azt nem mondha­tom, hogy nagyon szorgalmas vol­tam, de az órákon, előadásokon általá­ban figyeltem, tehát csak „félgőzzel” kellett készülnöm az órákra, illetve a vizsgákra.- Érettségi után Győrben folytatta tanulmányait.- A műszaki főiskola autógépész- közlekedési-műszaki tanári szakán vé­geztem. Már 1986-ban idehaza autóve­zetést, műszakit és KRESZ-t oktattam, majd elhelyezkedtem az - akkori ne­vén - 505-ös szakmunkásképzőben, ahol műszaki tárgyakat tanítottam.- Mennyire meghatározóak életé­ben a szigorú számok?- Precízségem az évek folyamán va­lamennyit kopott, de a számokhoz va­ló hűség és a rendezettség most is megvan. Az első szakmám egzaktabb az utóbbiakhoz képest. A kronológiá­hoz ragaszkodva: még főállású tanár­ként kezdtem el tanulmányaimat a Pénzügyi Számviteli Főiskolán (PSZF), mérnök-üzemgazdász lettem.- AzAPEH-nél is dolgozott. A revi­zorokat nem övezi szeretet... ,A számokhoz való hűség és a rendezettség most is megvan'- Előtte fél évig a közlekedésfel­ügyeletnél vizsgabiztos voltam, s utá­na kerültem az APEH-hoz. Egyéb­ként, ha az ember jóindulattal igyek­szik betartatni a szabályokat, nem rosszhiszemű, akkor nincs gond. Im­már a másik oldalon állok, de most is ugyanígy gondolkodom. Az adóhiva­taltól a Takarékbankba kerültem bel­ső ellenőrnek, majd a Perfekt nevű oktató- és tanácsadócég megyei igaz­gatója lettem. 1998 előtt három évig másodállásban vittem egy könyvelő céget, utána pedig főállású vállalkozó lettem, gazdasági társaságokat mű­ködtetek. Könyvvizsgálónak 1997- ben jegyeztek be.- És közben végig tanult...- így van, 2007-ben avattak jogi doktorrá.- Miért végezte el a PSZF-et, majd a jogtudományi egyetemet?- Emlékszik, amikor 1988-ban be­vezették hazánkban is az adórend­szert. Jött a bruttósítás, az szja. Engem kezdett érdekelni a dolog. A kollegák rendre engem kértek, hogy készít­sem el az adóbevallásukat. Nem volt nagy ügy, akkor - szemben a jelenlegi­vel - egyszerű volt a vonatkozó tör­vény. Hogy jól és minél többet tudjak róla, elvégeztem a főiskolát. Megjegy­zem, még sok terület érdekel...- Újabb diplomára is pályázik?- Jelenleg nem, de nagyon izgat egy másik terület, ami felé a fiam orientá­lódik. Ez pedig a vendéglátás és az ide­genforgalom. Most úgy gondolom, hogy ő érti majd a szakmát, én pedig segítek neki, amiben tudok.- Tehát autodidakta módon tanul majd?- Eddig is választhattam volna ezt a formát, de ismerem magamat annyi­ra, ha nincs követelmény, nincsenek határidők, akkor nehezen vittem vol­na végig a dolgokat. A tanultakat mun­kám során folyamatosan hasznosí­tom, tehát a tudást nemcsak magam­nak szereztem meg, hanem munka­helyeimen, az ügyfelek érdekében ka­matoztattam, kamatoztatom.- Időrendben ott tartunk, hogy el­végezte a jogi egyetemet...- ...ami szintén beilleszthető a vég­zettségeim sorába, hiszen gazdasági joggal, azon belül is leginkább az adó­joggal foglalkozom. Ügyfeleim zöme főként ilyen ügyekben fordul hoz­zám. Bár a meglévő cégeimben nem­csak tanácsadással, hanem könyvelés­sel és könyvvizsgálattal, valamint ön- kormányzatok átvilágításával is fog­lalkozunk.- A folytonos tanulást nem sínylet­te meg a család? Nem kapott meg­jegyzéseket, hogy „apa megint vizs­gázni megy, ismét szakdolgozatot ír”, meg ilyenek?- Nem. Amennyit lehetett, együtt voltunk, rengeteget beszélgettünk és beszélgetünk, sőt a hobbim is olyan, amibe bevonható a család. Szívesen bográcsozom, vagy grillezek a kert­ben akár négyesben, de nagyobb tár­sasággal is. Olvasni is nagyon szere­tek, s jó szívvel ajánlok könyveket gyerekeimnek... Most már nem tanu­lok, és bevallom, hogy tanulási ked­vem korom előrehaladtával párhuza­mosan csökken. A jogi egyetem a ko­rábbiakhoz képest nehezebb falat volt. Sőt, első év végén feleségem és a barátaim kapacitáltak a folytatásra.- Igaz, hogy délután ötkor kikap­csolja mobiltelefonját, ami reggel kilenctől él újra?- Egy időben elő-előfordult, hogy este hívtak föl ügyfeleim. Az estéim, valamint a szombat és a vasárnap a családomé. Más kérdés a reggel kilenc óra, hiszen annál jóval előbb érkezem az irodámba. Ezekben a korai órák­ban a kollegáim problémáit szoktuk megbeszélni, illetve elmélyültebb munkát is ilyenkor tudok végezni.- Szerintem az olvasók velem együtt alig várják, hogy megismer­hessék a családját.- Márta, a feleségem óvónő, a Baj- csy-Zsilinszky óvodában dolgozik. Szá­mára a munkát, a hobbit és az életet jelentik a gyerekek. Hozzáteszem, hogy óvónőként elvégezte a tanító­képzőt is, szóval ő sem volt híján a ta­nulásnak.- Van odahaza iskolapadjuk?- Ez jó! A fiam egyszer meg is je­gyezte, hogy neki egyszerre két dip­lomát kell megszereznie, nehogy le­maradjon. De félre a viccel. Ákos fi­únk 18 éves, most érettségizik a Garay gimnáziumban. Közgazdász szeretne lenni, s menet közben gon­dolja felvenni az idegenforgalmi és vendéglátó szakot. Nem lesz egysze­rű, de majd meglátjuk. Amúgy jó sportoló, versenyszerűen úszik. Petra lányunk 13 esztendős, a gyakorlóisko­lába jár, nyolcadikos. Az irányultsága elsősorban a zené és a nyelvek, nála az úszás csak hobbi. Nagy öröm, hogy szeret olvasni, míg Ákos inkább az internetet helyezi előtérbe.- A gyereknevelésben miként osz­toznak Mártával?- Ennek a tudora egyértelműen a feleségem. Az ő következetességével szemben én nem vagyok szigorú. En­gem könnyebb megkörnyékezni, amit a gyerekek pontosan tudnak, bár alapvetően nem élnek vele vissza.- Még mindig a választás...- Az enyém Kiss Tiborra esett, s nemcsak azért, mert atomreaktor­mérnök, hanem családja miatt. Két nagy és egy pici gyermekükkel ké­szülnek a karácsonyra.

Next

/
Thumbnails
Contents