Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-10-18 / 36. szám
I SZEKSZÁRDI 2009. október 18. i/íur f\| IOS A UADDAi ' _________________________KA&ARMA] Ke ttősség: racionalitás és érzelem SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Leposa Dezső matematikus, zongorista-komponista, művészeti szervező és Lotz Kata, a Deutche Bühne Ungarn színésznője. Kettőjük kapcsolódási pontja egy előadói est, mely randevúnk apropója, illetve két művészetet szerető művelő ember, szép és nemes feladataiba való betekintés.- Éppen két évtizede, hogy házi feladatom voltál az újságíró stúdióban, s most annak a 20 évvel ezelőtti interjúnak a címét „loptam el” magamtól. A Te életedben ugyanis ez a kettőség mindig is jelen volt és van...- A matematika és a zene, nemkülönben a szervezés - bármily furcsa- nagyon közeli viszonyban vannak egymáshoz. Az utóbbi években az érzelmi részét élem ennek a kettőségnek, s örömmel mondom el, hogy Szekszárd város idei civil pályázatán az eSz HÍD Társulás 100 ezer Ft-ot nyert, amelyet egy jó minőségű, hordozható pianínó megvásárlására kaptunk. Ehhez az összeghez még három-négyszer ennyi pénz szükséges, s ennek megszerzéséhez két rendezvényt tervezünk. Képző és iparművész barátaim felajánlásával, „für PIANO” címmel a Tolna megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány székhelyén (Béla király tér 6.) szervezünk egy Pre- Adventi kiállítást és vásárt, amelynek megnyitóját október 31-én (szombat) 18 órakor tartjuk, s amely november 1. és 13. között naponta látogatható. A kiállításhoz egy aukció is kapcsolódik, amely november 13-án (péntek) 18 órakor kezdődik. A másik rendezvény egy gálakoncert lesz ugyanezzel címmel, amelyet zenész barátaimmal - akik felajánlották segítségüket - november 28-án, szombaton, 19 és 22 óra tartunk a Német Színházban, s aztán JAM a ZUG-ban.- Bizonyára vannak, akik nem ismerik e civil társulás célkitűzéseit...- Összefoglalva: nemzetközi művészeti, kulturális, oktatási, tudományos és kommunikációs társulás. Célunk a művészet és a kultúra minden területén kapcsolatok ápolása és építése Szekszárd, Tolna megye, a dél-dunántúli régió, a Kárpát medence, az Európai Unió és a világ más országaiEgy férfi: Leposa Dezső ban alkotók és befogadók között. I Névválasztásunk is tükrözi azt a hi- j dat (Szent László híd), amely össze- ! köti Keletet Nyugattal, és azt a fo- j lyót (Duna), amely összeköti észa- í kot déllel. Célunk még Szekszárd és \ környezete megtartó erejének nö- í velése színvonalas előadások, művé- { szeti produktumok és produkciók i létrehozásával, továbbá természeti * és épített környezetünk védelme, ! hátrányos helyzetűek támogatása - ■ kiemelten a fiatal és a kisebbségben ! élő alkotók, kommunikációs mód- » szertan fejlesztése és gyakorlati al- ! kalmazása. A személyes kommuni- • káció és a nyelvismeret fontosságát ! aláhúzva, a mű, alkotója és befoga- > dója közötti kommunikáción ke- [ resztül a világháló nyújtotta lehető- • ségek kihasználásáig. A praxis fon- ! tosságát aláhúzva az oktatás és a ku- ; tatásfejlesztés támogatása a fenti te- í rületeken.- Kikből áll az eSz HÍD Társulás? |- A tagság fele egyesületet, alapít- í ványt, oktatási intézetet, művelődé- ; si házat, galériát, alkotó közösséget í képvisel. Több mint 100 taggal mű- [ ködünk, zömmel alkotó fiatalok, va- ! lamint oktatók és tudományos kuta- > tók alkotják a társulást. Egy nő: Lotz Kata- A DBU színésznőjeként immár négy éve élsz Szekszárdon. Elmesélnéd az utat, ami hozzánk vezetett?- Ózdon gyerekeskedtem, kamaszként kerültem Budapestre. Később négy évig Münchenben dolgoztam, s ott jártam színitanodába. Az első végzettségem közgazdász.- így vonatkozik rád is a racionalitás és érzelem, hiszen amit először tanultál, s ami most az életed elég távol áll egymástól Mikor határoztad el, hogy színésznő leszel?- A színpad iránti vonzalmam már gyermekkoromban kezdődött. Zenét tanultam, kórusban énekeltem, sokat jártam színházba. A közgazdász diplomámat is színház-marketingből írtam. Mielőtt Szekszárdra jöttem, any- nyit tudtam a városról hogy itt jó borok vannak, szép szőlőhegyek, és az egész táj gyönyörű dimbes-dombos. A családom egy részének a munkája kötődött ide, s a véleüenek egybeesése volt, hogy éppen itt van az ország egyetlen németnyelvű színháza, ahová én müncheni tanulmányaim után szívesen jöttem. Az itt eltöltött idő alatt megszerettem a várost. Egyre több szekszárdit ismerek, így elmondhatom, hogy nagyon sok kreatív ember él itt, s ettől úgy érzem, én is kinyílok. Mindig „belebotlok” egy- egy gyöngyszembe, legyen az a zene, vagy a képzőművészet világa. Ellentétben Budapesttel ez a kisváros számomra emberi, közvetlen, élhető.- Milyen szerepek találtak meg a DBU-ban?Milyen darabokban szeretsz igazán játszani?- Szeretem a változatosságot, és azt szeretem a DBU-ban, hogy a repertoárja nagyon színes, így játszhatok klasszikus, könnyedebb zenés és gyermekdarabokban is. A következő gyermekelőadásunk, a Hamupipőke, tiszta táncelőadás. Nagyon tetszik a nemzetközi a társulat, mert a sokféle kultúra találkozása izgalmassá teszi mindennapjaim. A DBU a Dienes iskolával együttműködésben otthont ad egy németnyelvű gyerek-színjátszócsoport- nak, melyet harmadmagammal vezetek, és így foglalkozhatok fiatatokkal is.- Igen érdekes és eredeti estet hoztatok létre Leposa Dezsővel mesélnél erről?- A Dunaföldvári Várfesztiváton játszottuk először a „A NŐ, az örök kétkedő” című műsorunkat. Az ismert magyar, német és spanyol sanzonokból álló est témája a szerelem, s az, hogy mire vágyik a nő. A tanulság, hogy mindig másra, mint ami éppen van. Az alapötlet az enyém, az összekötő szövegeket is én írtam, a dalokat együtt kerestük. Én vagyok a „NŐ”, Dezső kísér zongorán. Keressük a lehetőséget, hogy ezt a 40 perces, de bővíthető műsort új helyszíneken is előadhassuk. Itt, a Belvárosi Kávéházban is el tudnám képzelni, s talán a DBU-ban is, akkor természetesen német nyelven.- Szabadidődben mi pihentet?- Gyermekkorom óta ugyanazokkal a számomra kellemes dolgokkal töltöm a szabadidőmet. Nagyon szeretek zenélni, gitározom és énekelek hobbi szinten, másokkal közösen. So| kát mozgok: úszom, nyáron evezek, a 5 víz az igazi elemem. Fontos számomra a nagt’ családom, ahonnan jövök - a sajátom még várat magára -, s akikhez mindig szívesen térek haza.