Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-10-18 / 36. szám
ÉMÉI Mil iPI " 'J '' írná ■ N p ANNO 2009. október 18. Tern egy borvidékünkön telve I %/ vannak a pincék, tnindenfé- J. T le nehéz értékesítési viszonyokról panaszkodnak. Nemzeti sóhaj ez már. Nem az EU-csatlakozás utáni állapotokról szólnak e mondatok, hanem 1904. december 31-én, első szülőhelyére szánt cikkében írta Dicenty Dezső. Nem ez az egyetlen látnoki pillanata... Unokatestvére Dienes Valéria, az első magyar professzornő: négy hónappal idősebb nála, iskolatársa, a világhírű Leopold Lajos két hónappal fiatalabb: Dicenty Dezső 1879- október 16-án született Szek- szárdon. Az első felszabadított megyei jobbágy házában működő Májer- Arlow-intézet- ben már kisiskolásként magas szintű képzést kap, németül, franciául is tud. Gazdasági akadémiát, majd az egyetemet végez, a XX. század elején a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot fejezi be földtani intézeti munkája mellett. Ennek utolsó évére esik három jelentős helyi cikke, melyekben 1905- 1906-ban a talajvizsgálat, a műtrágyázás és az értékesítés kérdéseiről mondta el magvas gondolatait. A Magyar Királyi Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás (Ampelológiai Intézet) gyakornokaként kezd ekkor, s 36 év alatt igazgatóságig emelkedik. Közben 1921- ben minisztériumi megbízottként Dicenty Dezső Farkas Pál plakettjén EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 141. Dicenty Dezső tettei és álmai szénkéneggyárat alapít, az országos szőlő- és borgazdasági tanfolyam és a borvizsgáló szakértő bizottság elnöke. Már 1909-ben, majd 1935-ben is francia tanulmánya jelenik meg: talán ez utóbbi irányította rá az Európát járt szakemberre a gallok figyelmét, s hozta meg számára a legnagyobb elismerést 1938-ban: a becsületrend pa rancsnoki keresztjét. Három magyar tanulmányából, A szőlőművelés racionalizálása Európában, A talaj ter- mőerejének racionális fenntartása a termelési költségek szempontjából és A megfelelő műtrágya-fajták kiválasztása a gyakorlatban a szőlőtalaj-típusok jellegzetes tulajdonságai alapjánból állította össze ma is helytálló mondanivalóját. Könnyen tette, hiszen némely témáján 30 éve dolgozott: a borbemutatók létesítéséről s a műtrágyázásról 1905-ben, szőlő jövedelmezőségéről és a melléktermékek (például a ma is gondot okozó törköly) felhasználásáról már 1916-ban írt. Szintén 1935-ben jelent meg tanulmánya A must alkoholmentes felhasználásáA francia becsületrend nak technikai módjai és a fogyasztás fejlesztése és Kísérletek a betegségek elleni védekezések hatásosságának biztosítására... címmeL „Volt, van és ki tudja még meddig lesz meg borforgalmunk eminens fejlődésének azon gátló akadálya, amely nem a kereskedelmi bűnös üzelmek keretében, hanem a túl jámbor magyar bortermelő munkájának tervnélküliségében keresendő, és amely nem csak most érezteti hatását a nehezebb körülmények válságosabb idejében, hanem megvolt már a múltban is, a dicső kánaá- ni múltban is” - írta 1905-ben, de még ma sem értjük kellően. S ugyanez mondható el többi meglátásáról is. Amikor 1929-ben először mondta ki, hogy a magukat antialkoholista harcosként feltüntetők a kábítószer felé terelik a jövő ifjúságát, még mosolyoghattak rajta. Ma már nem mo- solygunk. Akkor még 600 000 szőlőmunkásról szólt, ma 90 000 aggódhat, hogy megértjük-e álmait és tanácsait. Dr. Töttős Gábor Ódon időben OKTÓBER 19-ÉN 105 éve, 1904-ben a megye 220 legnagyobb adózója közt 33 szekszárdi volt. OKTÓBER 20-ÁN 120 éve, 1889-ben Spányi Antal várkapitányunk biztonsági fegyverszeget talált föl. 75 éve, 1934-ben Horváth Lajos helyi detektív díjat nyert a rendőr-fotókiállításon. OKTÓBER 21-ÉN 135 éve, 1874-ben boraink angliai sikeréről kaptunk hírt. 120 éve, 1889-ben indítványozták: bővítsék polgári iskolánkat kereskedelmivel. OKTÓBER 22-ÉN 100 éve, 1909-ben a miniszter az alispán javaslatára a szekszárdi telefondíjakat felére szállította le. OKTÓBER 23-ÁN 120 éve, 1889-ben Kardos Gyula megfestette Vizsolyi Gusztáv honatya, pártelnök vármegyeháza dísztermébe került képét. OKTÓBER 24-ÉN 100 éve, 1909-ben nagyüzemi permetezőgép-bemutatót láttak eleink. 35 éve, 1974-ben meghalt szülöttünk, Egri László újságíró, illusztrátor, karikaturista. OKTÓBER 25-ÉN 105 éve, 1904-ben lemondott járási főszolgabírónk, „már el is költözött: Afrikában keres magának- gyógyulást”. A Szt. Cecília kórus ad hangversenyt A Szekszárd Alsóvárosi Római katolikus Közhasznú Egyesület tisztelettel meghív minden érdeklődőt október 18-án, vasárnap 11 órára, a belvárosi katolikus templomba, ahol a szentmisén közreműködik, majd rövid hangversenyt ad a dunaharaszti Szent Cecília Kórus. Vezényel: Bánky Tamás karnagy, Fazekas Tamás kántor-karnagy. A Szent Cecília Kórus Dunaharasz- tiban, a Szent István plébánia templomban teljesít egyházi szolgálatot. A 18 éve alakult, most 33 Cagú kórus fő szerepe a vasárnapi mise meghittebbé tétele. Részt vesznek városi rendezvényeken, hazai és külföldi vendégszerepléseken. Egymást óvó, szerető figyelemmel összetartással dolgoznak. A Szent Cecília Kórus felajánlásával szereplésével segíti a szekszárdi Szent János és Pál Kápolna felújítta- tást, életre keltését. EVANGÉLIUM Gondtalanul vagy szabadabban? „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”(Ézs 46, 4) Mindig grra vártam, Istenem, hogy éveim múltával majd egyre gondtalanabb napok köszöntenek rám. Reméltem, hogy tapasztaltabb leszek, és az akadályokat magabiztos rutinnal kikerülhetem. Csak vártam a jövőt fürkészve, hogy egyszer majd a nehézségek terhe nélkül örülhetek szeretteimnek, s végezhetem tőled kapott munkámat. Utam közepét elhagyva, most be kell látnom: tévedtem - erre hiába várok! Abban is bíztam, hogy én változhatok: ha átalakíthatnám aggodalmas énem, talán majd könnyedebbé válók, és nem látom gondnak a nehézséget. Fájó a felismerés: alaptermészetem szerint még mindig az a Péter vagyok, akinek ugyan van esélye a vízen járni, de csak a viharra tud figyelni. Lelkes- hősöd, aki ugyan a halálba is követne téged, de már az első akadálynál félelmei miatt megtorpan... De éveim múltával te sem változtál, Uram! És ha erre gondolok, újra éled reménységem és örömöm: „Vénségesekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg." (Ézs 46,4) - mondod, és én erre gondolva kezdem érteni, hogy amiben van esélyem változni, gyarapodni, az irántad való bizalom. Engem hordozó szereteted az, ami átemel nehézségek kőfalain, kiszabadít félelmeim fogságából. Látod, Uram, gondtalanságra vágytam, pedig igazából a gondviselésedre hagyatkozó szabadságra volt igazán szükségem! Azt is látni vélem, Megváltó Uram, hogy erről a gondviselésről szóló szavaid, nem egyszerűen jótanácsok. Te inkább egy csoda lehetőségét tártad elénk. Mert amiről a Hegyibeszédben szólsz, az ellentéte a mi Édenkerten kívüli gondolkodásmódunknak. Mi azt nézzük, ami félelmet kelt: nem a derűlátásra, hanem a veszély figyelésére szakosodott tőled elszakadt idegrendszerünk. Te pedig Isten gyermekeinek szabadságról beszélsz: a csoda lehetőségét kínálod, hogy valóban azok legyünk - kegyelmed áldása, Lelked uralma alatt. Pártfogó, Vigasztaló Uram! Most veled indulok tovább, és hálát adok azért, hogy - a még nekem adatott időben - a te gyermekeid szabadságának útját tanulgathatom. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
