Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-08-16 / 27. szám
2009. augusztus 16. HÉTRŐL HÉTRE SZEKSZÁRDI vMrnap Helló szekszárdiak! - üzent Cseh Tamás A megyeszékhelyen is volt baráti társasága a nemrég elhunyt művésznek Komjáthy Tamás Cseh Tamásról készült fotókkal „Idebentgyertya, odakint éjszaka, arcunkba simít, mint egy kísértet haja, én kezed szorítva azt mondtam halkan: „aha te bólintasz gyorsan, s azt mondod erre: „eső". Idebent gyertya, odakint éjszaka” ■ A „beavatottak” jól tudják, hogy a dalszöveg a napokban elhunyt Cseh Tamást idézi. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a hetvenes évek közepén Szekszárdon is komoly kultusza volt a pályafutását éppen elkezdő énekesnek. Sőt, Cseh Tamás nemcsak gyakorta megfordult Tolna megye székhelyén, de a fellépések utáni szabadidejét itteni baráti társaságával töltötte. Komjáthy Tamás pályaudvarhoz közeli lakásán szállt meg, majd reggel indult vissza vonattal Budapestre.- Villányi Imre, a Kísérleti Színpad vezetője 1973- ban mutatott be gitáron egy Cseh Tamás-dalt - emlékezett a kezdetekre Komjáthy Tamás. - A Mandu- lafácska című szerzeményt azután rögtön énekelnem is kellett a színpadon. Nem esett nehezemre, hiszen nagyon megtetszett. Ahogyan az összes többi is. Később két műsorunkat is megtűzdeltük Cseh Tamás-dalokkal. Meg is hívtuk Szekszárdra, első alkalommal a hetvenes évek közepén. Műsora végeztével egy helybeli tanyára invitáltuk, ott borozgat- tunk és beszélgettünk vele. Kértünk tőle saját felvételeit tartalmazó kazettát, amit aztán el is küldött nekünk. Amikor meghallgattuk, ezt hallottuk első mondatként: „Helló, szekszárdiak!” A jó viszony később tovább erősödött. Cseh Tamás hol Másik Jánossal, hol Csengey Dénessel - azaz szerzőtársaival - együtt állított be vendéglátójához. A gitárját ilyenkor már igyekezett pihentetni, de néha azért együtt pengetett Komjáthy Tamással, s természetesen nem maradtak el a késő éjszakába nyúló eszmecserék a világ dolgairól. Komjáthy Tamás a hetvenes-nyolcvanas évekből is az érzékeny, filozofikus alaptermészetű, „indiános” Cseh Tamásra emlékezik.- Az a kor amúgy sem tette lehetővé - ellentétben a mai világgal hogy valaki minden fórumon más arcát mutassa. Akkoriban sem akart senkinek sem megfelelni, ahogy élete további szakaszaiban sem. Mindvégig saját magát adta. Halála, a maga mélységében, talán el sem jut a tudatomig. Cseh Tamás dalain nőttem fel: ő maga, az általa közvetített érzések révén, bennem van, a részemmé vált. Dicső Zsolt ugyancsak a Kísérleti Színpad tagjaként ismerkedett meg Cseh Tamással.- Még nem jelent meg az első nagylemeze, de már sokat hallottunk róla, és persze hallgattuk őt, amikor csak tehettük - mondta. - Megfogott bennünket őszintesége, az az újdonság, amit a dalszövegek jelentettek. Huszonévesen valami hasonlót szerettünk volna mi is előadni. Igaz, azt a műfajt, amit ő művelt - megjelent egy szál gitárral és színházat csinált -, csak utánozni tudtuk. A hetvenes-nyolcvanas években többször is Szekszárdra invitáltuk, mindig szívesen jött. Legutóbb tavaly nyáron találkoztunk vele, amikor is a Léleképítő sorozat keretében járt itt. Beszélgettünk, de egy idő után már szemmel láthatóan fáradtnak tűnt. Megjegyezte, hogy ha legközelebb jön Szekszárdra, talán több időnk lesz és folytatjuk. Ez az, ami már soha nem valósul meg... -id-
