Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-04-05 / 13. szám

2009. április 5.

KAVE DUPLA HABBAL

9

SZEKSZÁRDI

yasArmai*

Szembenézni az elmúlás lehetőségével

SAS ERZSÉBET ROVATA

Vendégem egy férfi és egy nő. Dr. Auth Péter onkológus szakorvos és Simonné Vincze Mária diplomás ápoló. Mindketten a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórházának Onkológiai és Hematológiai Osztályának munkatársai. Beszélgetésünk apropóját az április 7-ei Egészségügyi Világnap, a másnapi Emberszeretet Napja, valamint az április 10-ei Nemzeti Rákellenes Nap szolgáltatja.- Az egészségünk akkor válik igazán fontossá, amikor elveszítjük...- Sajnos így van. Addig ugyanis természetesnek vesszük, és nem becsüljük kellőképpen, nem kezeljük értékének megfelelően. Társadalmunkban azért egyszerre vannak jelen pozitív és negatív példák. Egyre többen ismerik fel, hogy az egészség megőrzése, a betegség megelőzése minden másnál fontosabb. Más esetben a felismerés hiánya és a lehetőségek korlátozzák, hogy tegyenek érte.- Sokan rettegnek a rákbetegségtől Kik azok, akiknek szó szerint életbevágó, hogy időben felismerésre kerüljön ez a betegség?- Bárkinél előfordulhat ez a betegség, ám vannak kifejezetten veszélyeztetett csoportok. Először beszéljünk az örökségről, amely lehet genetikai és kulturális. Miután a rák a gének betegsége, ezeket a géneket örökölhetjük, vagy életünk során alakulhat ki a kóros forma. Hajlamosító tényezők között a legfontosabbak: a dohányzás, az elhízás, a rostszegény étrend és az alkohol, tágabb értelemben az egészségtelen életvitel, amelyet nagyban az a kultúra határoz meg, amiben élünk. Egyes foglalkozásoknál is fokozottabb a veszély, viszont ennek jelentősége az ipari kultúra fejlődésével csökkenőben van.- E betegségnek milyen stádiumában kerülnek a betegek az Önök osztályára?- A korai stádiumban felfedezett betegség már sebészi beavatkozással is gyógyítható, míg más esetekben kiegészítő gyógyszeres vagy . sugárterápiás kezelés is szükséges- 3 sé válhat, amivel a beteg élettana- § ma, életminősége nagymértékben É javítható. Sajnos még mindig sok az 3 olyan eset, ahol a betegség - bár 2 korábban is felismerhető lett volna £ -, csak előrehaladott állapotban keEgy férfi:

Dr. Auth Péter

rült diagnosztizálásra. Ebben az esetben is vannak olyan lehetőségek, amivel a már gyógyíthatatlan kórban szenvedő minőségileg jobb életet tud élni.- Mennyivel más ezen az osztályon orvostuik lenni?- Átsegíteni valakit élete nehéz szakaszán empátia, humánum nélkül lehetetlen. Különösen igaz ez a mindenki által rettegett rákbetegség esetében. Ez a kór senkit sem hagy érintetlenül, a család mellett a gyógyításban résztvevőket sem. Szembenézni az elmúlás lehetőségével minden korban és minden életkorban embert próbáló feladat.- Mi az a plusz, amivel a rákbetegeknek segíteni lehet a felgyógyulásban, vagy akár a végső stádiumban?- Nyíltan beszélni a betegségről Kevés az a beteg, aki ezt nem igényli. Elmondani a lehetőségeket, s együtt „végigmenni az úton”.- Egy-egy nehéz nap után mi jelenti a feloldódást, a pihenést?- Együtt vagyok a családommal, és készülök a következő napra.

Egy nő: Simonné Vincze Mária- Az onkológia számomra elképzelhetetlen nélküled. Amikor először találkoztunk, még édesanyád is az osztályon dolgozott...- Édesanyám 33 évet töltött az egészségügyben, példaként áll előttem. Eredetileg óvónő szerettem volna lenni, s talán azért nem gondoltam az egészségügyi hivatásra, mert rajta keresztül gyerekként tapasztaltam, hogy az ünnepek, hétköznapok zömmel az ő hiányával teltek. Immár harminc éve mégis ezen a pályán vagyok.- Nehéz hivatás, amit nem egyedül végzeL Mindig azt mondtad hogy remek munkatársaid vannak.- Valóban nehéz hivatás a miénk. Ezt koordinálni sem egyszerű feladat, viszont olyan munkatársakkal, akikkel én dolgozom, akik lelkiismeretesen, felelősségteljesen végzik a hivatásukat, nem jelent problémát.- Lelkiismeretesség, felelősség, empátia...- Mindezekkel az erényekkel valóban rendelkeznie kell annak, aki ezt a pályát választja. Az én munkatársaim ilyenek. A mindennapi nehéz és fárasztó munka mellett van erejük

egy mosolyra, egy jó szóra, ami a betegnek üdítő élmény. Bár a munkából adódó kudarcok, veszteségek komoly lelki problémát okoznak, egymás között megbeszélve igyekszünk feldolgozni a történteket. Csak elismeréssel beszélhetek a kollégáim munkájáról, amit nap mint nap, a betegágy mellett hivatásként végeznek. Egyfajta sajátos szemlélettel, összetartással, segítve egymást, hogy fizikai és lelki egészségüket megvédve erőt merítsenek a folytatáshoz.- Kaptok-e segítséget ebben a lelkileg nehéz munkában?- Olyan szakemberek állnak mellénk, akik lelki, szociális és spirituális támaszt nyújtanak a rákbeteg embertársainknak és családjuknak annak érdekében, hogy az ápolás, gondozás során végzett tevékenységünk elérje valódi célját: a támogatást. Ők a szociális munkásaink, a kórház lelkésze, a pszichológus kolléga, a mentálhigiénikus szakemberünk és önkéntes segítőink. A „Rák Ellen Az Emberért, A Holnapért” civil szervezettől pedig betegtájékoztató kiadványokat kapunk, amelyek szintén segítenek a betegnek, a családnak, és közvetve az ápoló személyzetnek is.- Kik az önkéntes segítők?- Akik lelkiismereti kötelességüknek érzik, hogy tegyenek beteg embertársukért. Egy tanfolyam elvégzése után önként, ellenszolgáltatás nélkül vállalják e nemes feladatot. Ők azok, akik időt és fáradságot nem kímélve leülnek a betegágy mellé, meghallgatják a beteget, erőt, hitet adva nekik e nehéz élethelyzetben.- Három évtized az egészségügyben, de mi van a kórház falain kívül?- A kórházban valóban a beteg az első, a kórházon kívül pedig műiden olyan tevékenység, amivel meg tudok újulni.

Felelősség, empátia: erények, melyek nélkül nincs gyógyítás