Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-04-05 / 13. szám

10 * SZEKSZÁRDI yMrnap ANNO 2009. április 5. E címmel, Vidéki élet alcímmel, Kétlaky J. aláírással jelent meg a Vasárnapi Újság 1874. április 12- i számában az itt élő tanfelügyelő, Dö­mötör János egyoldalas leírása, mely számos bájos részlettel szolgál Szek- szárd egykori hangulatáról: akkor még ez is országos sajtóba kerülhetett... Thackeray Hiúság vására című re­gényéből kölcsönzött Pumpernikl nevét használja Szekszárd helyett, mely „nevezetes megyének székhe­lye, de ha nevezetes nem volna is, én mégis igen szeretném, mert igen ked­ves város”. Ebben a csevegő modor­ban meséli, „milyen jók benne az em­berek”: „azt csak azok tudják, akik po- gácsa-ozsonnára, közös halvacsorára, tombola-estélyre, s más efféle összejö­vetelekre hivatalosak voltak benne”. Ráismerünk egyéb jellemzőkre is. „Nem mondhatom, hogy az italt ép­pen megvetnék a város fiai, de azt me­rem állítani, mértékkel isznak, s ha e mértéket valaki nagynak találja, ez csak azt jelenti: a szigorú ítéletmondó­nak kicsiny a tehetsége s gyakorlata, s nem tudja, hogy Pumpernikl bora hírnevével Tokajon kívül csak alig egykét város nektárja versenyez.” A bor és kultúra emeli ki Szekszárdot MESELO EMELEKEINK 75. Mi kisvárosiak A hon nemtője és a városi olvasó akkori környezetéből „Ha az ember a város szélein körüljár, s látja a sok nád­fedelű viskót: nem is hinné, hogy belül a mívcltségnek annyi eleme van...” így kerül szó a két nőegylet egyesüléséről, áldozatos mecénási tevékenységéről: fölkarolják az óvodát, s emellett „egy művészi hajlamokkal bíró ifjú leánykái’ nemcsak a felléptéhez kellő ruhával ajándékoznak meg hanem a színiisko- lába is segítik. (A későbbi adatokból ki­derül: Eibenschütz Mariról a jövendő jeles színésznőről beszéL) S ha már őt felidézi, szót ejt az ősszel és tavasszal idelátogató színházróL Mu­latságos a közönség igénye. A színpadi bárónak nem volt elég fehér a keze, szóvá tették az igazgatónak. „Nyilatko­zatunknak meg is lett a hatása, mert a következő fölvonásban már oly ele­gánsan púderezett kezei voltak, hogy barátja kabátján mindenütt ott maradt érintésök nyoma.” Máskor a színfalak mögé küldöttséget menesztenek, hogy egymáséi lesznek-e a fiatalok, mert ha nem, nem várják ki a végét.. Nem kevésbé külö­nösek a sajtóviszo­nyok. „Ha már székvá­ros a mi városunk, természetes, hogy hírlapunknak is kell lenni. Van is, de mint­hogy egészen magya­rok vagyunk, csak a címlapon szóval támogatjuk. Dömötör János Elő sem fizetünk rá, nem is írunk bele, hanem azért azt kívánjuk tőle, hogy mindent tudjon, mindenről jól, alapo­san és kimerítően értesítsen. Azt gon­doljuk, hogy ha ez a gyönyörű nagy vi­lág előállhatott, miért ne állhatna elő egy tökéletes lap is a semmiből! Lát­szik ebből az is, hogy mi kisvárosiak kegyetlen bírálói vagyunk mindannak, ami másoktól kerül ki, még ha azok a mások közülünk valók is.” Persze bí­rálni sem egyszerű, mert „a szerkesztő és a nyomdász mis politikai párthoz tartoznak, de a nyomdász keményeb­ben ragaszkodik a magáéhoz, mint a szerkesztő, ki szereti az ellentétek ki- egyenlítését”. Dömötör szerencsés jósnak bizo­nyult Ujfalusy Lajos és Boda Vilmos csatájában az utóbbi függetlenségi '48­assá és képviselővé lett. Igaza lett a le­írásban gúnyolt - még csak másutt szuszogó - vasúttal is, amely mindjárt más lenne, „ha a mienk volna”. Dr. Töttős Gábor Ódon időben ÁPRILIS 6-ÁN 80 éve, 1929-ben városunk fásítá­sára a kalocsai érseki kertészetből 500 mézelő csemetét hoztak. ÁPRILIS 7-ÉN 125 éve, 1884-ben Rácz József, Babits rokona, Halálfiai című regé­nyének alakja elhunyt, s 105 éve, 1904-ben Székely Ferenc levéltá­ros-történészünk. ÁPRILIS 8-ÁN 135 éve, 1874-ben a Tolnamegyei Közlöny Borzsák Endre A nőkről cí­mű tárcáját hozta. ÁPRILIS 9-ÉN 70 éve, 1939-ben Babits Mihály Zsendül a tavasz már című versé­ben írta: „Be jó volna ma bolygni mint hajdan bolygtam e bölcs ottho­ni tájakon hetykén, sorra köszöntve Sédet, Sárvizet és Siót.” ÁPRILIS 10-ÉN 110 éve, 1899-ben az elöljáróság a Fazekas teret Erzsébet királynéról nevezte el, rendeztette, s emlékfá­kat ültetett - a mai Luther térre. ÁPRILIS 11-ÉN 120 éve, 1889-ben a Szekszárd Vi­déke vezércikke javasolta: szüntes­sék meg vasutunk zsákutca jellegét. ÁPRILIS 12-ÉN 135 éve, 1874-ben Dömötör János tanfelügyelőnk a Vasárnapi Újság­ban oldalnyi cikkben humoros hangvételben írt Szekszárdról. Hozsannától a Keresztig (Mk,11,1-10 ill. Mk 14,1. 15 47) Virágvasámappal kezdődik a nagyhét Jézus szenvedé­sének hete. De virágvasámap liturgiája tele van feszült­séggel: a „Hozsanna Dávid fiának” és a „Keresztre ve­le” között óriási feszültség van. Ugyanaz a tömeg, amely virágvasámap éljenzi, király­ként köszönti, nagypénteken azt kiabálja: méltó a halál­ra. íme mennyire lehet az embereket befolyásolni. Nincs új a nap alatt... Virágvasámap az evangélium helyén felhangzik a pas­sió az idén Szent Márk könyvéből. Márk Péter igehirde­téséből mentette evangéliumát, ezért elfogadhatjuk hi­telesnek, mert Péter is elkísérte Jézust a főpap udvará­ba. Igaz titokban, mert félt, pedig előtte megígérte, hogy az életét is odaadja érte, de mielőtt a kakas két­szer szólt, ő háromszor tagadja meg. „Nem ismerem azt, ez embert.” Mennyire fájhatott Jézusnak, hiszen három évig együtt voltak, és a szenvedéstől való félelem miatt megtagadja. Később tudja, mit kell tennie, bűnét megsiratja. A hagyomány szerint a könnyek barázdát vájtak az arcán, annyira bánta ezt a bűnét, de bízott Jé­zus bocsánatában, és majd Húsvét után a háromszoros tagadás példájára a háromszori „Szeretsz engem?” kér­désre azt válaszolja: Uram, te. mindent tudsz, azt is tu­dod, hogy szeretlek téged. Péter ebben lehet példaké­pünk, mert amikor bűnt követünk el, azzal megtagadjuk EVANGÉLIUM Jézust, de bünbánattal azt sugározzuk feléje, hogy en­nek ellenére mégis szeretni akarjuk őt. Nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán itt hagyta magát a kenyér és bőrszínében, hogy ételünk és italunk legyen. Nagypénteken pedig a keresztutat járva, bukdácsolva, mások segítségére szorulva megmutatta, hogy nekünk miként kell hordoznunk a magunk keresztjét. Jézus egyedül vitte keresztjét. Ez számunkra azt jelen­ti testvéreim, hogy nekünk is egyedül kell hordoznunk a saját keresztünket, vagyis senki nem vállalhatja át az én szenvedésemet. Ahogy Jézus is elfogadta a segít­séget, mint Cirenei Simonét, vagy Veronikáét, ugyan­úgy mi is elfogadhatunk segítséget másoktól, illetve mi is segíthetünk másokon, ezzel könnyítve a keresztjü­ket. De teljesen nem tudjuk hordozni egymás terhét, még akkor, sem ha azt nagyon akarnánk. Jézus kereszthalála óta a kereszt nem egyszerűen egy kivégző eszköz, hanem a kereszt a mi reménységünk és erőnk. A keresztre feszített Jézus sokakban sokféle érzést vált ki. Vannak, akik hálát éreznek, köszönetét, vannak, akik semlegesek vele szemben, nem is foglal­koztatja őket a dobg, és akadnak olyanok is, akikben gyűlöletet és gúnyt ébreszt a megfeszített Jézus képe, vagy szobra. A kereszt Jézus halála óta nem kinzóeszköz, hanem el­sősorban jel, kereszténységünk jele, amely emlékeze­tet minket mennyire szeret minket az Isten, hogy egy­szülött fiát adta értünk áldozatul. Ezért testvéreim, jó az, ha házunkban több helyen is kint van a fabn Krisz­tus keresztje, hogy mindig emlékeztessen bennünket arra, mennyire szeretett bennünket Jézus, és ez adjon erőt nekünk ama, hogy tudjunk áldozatot hozni egymá­sért. Ehhez az erőt nem máshonnan, hanem Krisztus Urunk keresztjéből kell merítenünk. Amikor majd nagypénteken a kereszthódolatkor a ke­reszt elé járulunk - akár valóságosan, akár csak lélek­ben - kérjünk Jézustól erőt, hogy az életünk keresztje­it erős létekkel hordozhassuk. Ámen. Bacsmai László plébános Szertartásaink a nagyhéten, Belvárosi tempbm: Nagycsütörtök, 8 óra: Utolsó vacsora szentmiséje lábmosással, utána virrasztás. Nagypéntek, 9.30: Ke­resztúti ájtatosság a Remetén. 18: Nagypénteki litur­gia kereszthódolattal. Nagyszombat, 20: Húsvét vigíliája felnőtt kereszteléssel, utána ételszentelés. Húsvétvasárnap, 9: Húsvéti szentmise .feltámadási körmenettel. 11 és 18: misék. Húsvéthétfő: vasárnapi miserend Újvárosi templom: Nagycsütörtök, 17: Utolsó vacso­ra szentmiséje,utána virrasztás. Nagypéntek, 16: Ke­resztúti ájtatosság, 17.00: Nagypénteki liturgia ke­reszthódolattal. Nagyszombat, 20: Húsvét vigíliája. Húsvétvasárnap, 8: mise, 10: mise, utána feltámadá­si körmenet. Húsvét hétfő: vasárnapi miserend.

Next

/
Thumbnails
Contents