Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-03-08 / 9. szám
2009. március 8. Nőnapon duplán jólesik SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégeim a Belvárosi Kávéházban - nőnap alkalmából eltérően a hagyományos „szereposztásától” - két csinos, fiatal hölgy. A tavasz első ünnepéről, valamint szülővárosuk által meghirdetett „Szek- szárd visszavár” programról beszélgetünk. Az már tripla hab a kávén, hogy ők ketten testvérek, Vadász Kata és dr. Vadász Judit. A nővér: Vadász Kata- Hol végezted az iskoláidat?- Az 5. számú Általános Iskolába jártam, középiskolába és kollégiumba pedig Gyönkre, a Tolnai Lajos Gimnáziumba, ahol a német nyelvet sikerült elsajátítanom, és ezeknek az éveknek köszönhetem a férjemet is. A középiskola után számomra egyértelmű volt, merre tanútok tovább: a Könnyűipari Műszaki főiskola nyomdamérnöki szakán 1996-ban szereztem diplomát. Két évvel később ugyanitt műszaki menedzser szakot végeztem, majd 1999-ben sikeres vizsgát tettem a gazdasági főiskolán.- Vonzódásod a nyomdaipar felé nem véletlen: a nagyszüleid a Szekszárdi Nyomdából mentek nyugdíjba, nagypapád a könyvkötő szakmát vitte itt mesteri fokon, édesapádpedig 45 év alatt minden lépcsőfokot végigjárva másfél évtizede igazgató.- Az iskolaválasztásom valóban nem volt véletlen. Az egyetem után tíz évig éltünk a fővárosban, a férjem ott kapott állást. Közben megszületett Kata lányom és Márk fiam. Az viszont mindig benne volt a levegőben, hogy egyszer visszajövünk Szekszárdra. A család, a város miatt, és hogy édesapámtól átvehessem a stafétabotot. Tapasztalatszerzésnek jók voltak a budapesti évek, és hogy magamnak bizonyítsam, szülői háttér nélkül mire vagyok képes. Ez erőt és önbizalmat is adott a gyakorlat mellett. Tavaly szeptemberben költöztünk haza, jelenleg a Szekszárdi Nyomdában általános igazgatóhelyettesként dolgozom.- Két Vadász hogy fér meg egy nyomdában?- Apu szakmaiságál, az évtizedek alatt szerzett óriási tapasztalatát, gyakorlatát, szeretném eltanulni. Ő a nyomdász szakma minden ágát végigjárva olyan mennyiségű és mélységű ismeretekkel rendelkezik, amit én most még csak igyekszem átvenni, hasznosítani. Kölcsönös bizalom nélkül azonban nem működne a dolog.- Mi az, amit ehhez a nagy szakmai tapasztalathoz te hozzá tudsz tenni?- Jó a szervezőkészségem és a problémamegoldó képességem. Talán gyorsabban rálátok dolgokra, felismerek helyzeteket. Fiatalként a modern dolgok közelebb állnak hozzám, így jól ki tudom használni a számítógép nyújtotta lehetőségeket. Fontos, hogy apu fő erényeit továbbvigyem, ami a korrektség, a partnerkapcsolatok ápolása, a hatékonyság szem előtt tartása, a gyors és pontos munkavégzés, a megbízhatóság.- Mit jelent számodra a visszatérés szülővárosodba?- Szekszárd rengeteget változott az elmúlt évek alatt. Amíg csak látogatóba jöttem haza, ez nem is tűnt fel eny- nyire. Sok a kulturális program, alig akad hétvége, amikor ne történne valami, ami az egész várost megmozgatja: fesztiválok, rendezvények, gyermek és felnőtt programok. Anyaként megnyugtató, hogy nem kell a gyerekeimmel órákat utazni az óvodába, bölcsődébe. Körülvesz szeretetével, törődésével a nagy család, a szüleim és nagyszüleiül, s ez óriási könnyebbség. A gyerekeknek itt is megvan a lehetőségük, hogy táncot, nyelvet, zenét tanuljanak. S ami még nagyon fontos: itt nyugalom van.- Feleség édesanya, dolgozó nő vagy. Saját magadra marad-e időd? Számodra mit jelent a nőnap?- Kevés idő jut magamra, annál inkább szeretem a családi programokat, amikor összejön a szűkebb és a tágasabb család. Visszajárunk a budapesti barátainkhoz, s ők is meglátogatnak minket. A gyermekeim kis barátaival „kézműves foglalkozásokat” tartunk, s mint mindenki, várjuk a tavaszt, hogy kirándulhassunk. Férjemmel együtt törekedünk arra, hogy minden ünnep beépüljön az életünkbe. Bár a virág nem ünnepfüggő, ezen a napon, mint minden nőnek, nekem is duplán jólesik. A húg: dr. Vadász Judit- Kezdjük ott, ahol Katával is. Iskolák?- A Dienes iskolába jártam, és igazán szerencsésnek érezhetem magam, mert olyan kiváló pedagógusok tanítottak, mint Zsíros Ari és Kertai tanárnő. A Garay gimnáziumban tanultam tovább, ahonnan szívesen emlékszem Baumgartner tanárnőre, akitől magas szinten sajátíthattam el a német nyelvet. A középiskola 4. évét Amerikában, Pascoban (WA) végeztem. Egy családnál éltem, közben tanultam, dolgoztam, s ott szereztem meg az érettségi bizonyítványomat.- Ez azért elég romantikusan hangzik...- Feszegettem a korlátáimat, kipróbáltam, hogy boldogulok egyedül, távol a családtól. Aztán hazajöttem, és a Pécsi Tudományegyetem jogi karán szereztem diplomát. Szerettem volna ezt az önmegvalósítást tovább folytatni, ezért belevetettem magam az élet és a szakma sűrűjébe. Budapestre kerültem, ahol egy osztrák hátterű ügyvédi irodában helyezkedtem el, s ott is lettem ügyvéd 2005-ben. Időközben dolgoztam Bécsben is egy fél évet.- Tavaly jöttél vissza Szekszárdra. Mi motivált a döntésedben?- Érezni kezdtem, hogy mennyire fontosak az életemben a gyökereim, a család, a hagyományok, a kis közösség, a szekszárdi dombok. Azok az előnyök, amiket számomra szülővárosom nyújt, fontosabbak, mint amiket Budapest képes adni. Magam is megéltem, s minden fiatalnak ajánlom: jót tesz, ha országot-világot látnak, tanulnak, tapasztalnak, megismernek más kultúrákat, más embereket, hiszen mindezek birtokában tudják igazán értékelni azt a helyet, ahol születtek, ahol felnőttek. A családalapítás érlelte meg bennem igazán a gondolatot, hogy visszatérjek a gyökereimhez. A párom, aki bormarketinggel foglalkozik, és egy Szekszárd közeli településről származik, örömmel támogatta a SZEKSZÁRDI a virág hazatérést. Szerencsés véletlen, hogy a nővéremék is hazaköltöztek, így a család újra együtt van.- Milyen terveid vannak itthon?- Folytatom a hivatásom, a nevem alatt megnyitott ügyvédi irodában német és angol nyelven is igyekszem az ügyfelek igényeit kielégíteni a polgári, gazdasági, munka- és családjog területein.- Milyennek látod most a várost ennyi év távoliét után?- Mindig is elfogult voltam. Az viszont érdekes, hogy Szekszárd menynyire megérintette az idelátogató budapesti barátaimat, akik kivétel nélkül egy kedves, rendezett, szép kisvárost látnak benne, sok zöldfelülettel, szépen felújított régi házakkal, jó borokkal, kedves emberekkel. Fontos lenne, hogy ezt az itt élők is meglássák. Támogatom a fiatalok hazatérését, mert ők azok, akik újra életet és pezsgést hozhatnak a városba. Rengeteg civil szervezetről hallottam, akik mind egy-egy jó ügyért dolgoznak, s bízom abban, hogy én is megtalálom majd az érdeklődési körömnek megfelelőt. A társadalmi felelősségvállalás is azt diktálja, hogy egy közösség életében mindannyian vegyünk részt, a megoldást nem másoktól kell várnunk, tennünk is kell érte. Számomra öröm, hogy ha a városban sétálok, nap mint nap olyan tehetséges emberekkel találkozom, akikről tudom, hogy komoly értéket képviselnek.- Mi a véleményed a nőnapról?- A mi korosztályunk számára e nap eredeti jelentése teljesen elveszett, idejét múlt, a szüleim korosztályának viszont ez természetes és kedves ünnep. Korosztályi különbségek ide vagy oda, jólesik ha a társ, a barát, a munkatárs egy szál virággal köszönt ezen a napon. Én csak biztatni tudom a férfiakat, hogy ne hagyják elveszni ezt a kedves ünnepet, a nőket meg arra, hogy fogadják szeretettel a köszöntést!
