Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-10-19 / 36. szám
008. október 19. 5 1958 SZEKSZÁRDI 1956 emlékezete - városi ünnep Hangverseny a belvárosi templomban, koszorúzás a Szent István téren zekszárd Megyei Jogú Város önkor- nányzata, a POFOSZ megyei szerve- ete és a Babits Mihály Művelődési Ház s Művészetek Háza tisztelettel meg- ivja Önt, hozzátartozóit és ismerőse- : 2008. október 23-án (csütörtökön) az 1956-os forradalom 52. évfordulója alkalmából megrendezett Városi Emlékünnep programjaira. Köszönet a szabadság hőseinek!” ínnepi program: 1.00 A Politikai Foglyok Szövet- ége Tolna Megyei Szervezetének zártkörű rendezvénye a Polgármesteri Hivatal dísztermében A POFOSZ Országos Elnöksége által adományozott kitüntetések átadása Az 1956-os emléktábla koszorúzása a Polgármesteri Hivatal aulájában. Műsorközlő: Orbán György 14.30 A Szekszárdi Kamarazene- kar ünnepi hangversenye a Belvárosi Római Katolikus Templomban Műsor: Vivaldi, Telemann, Spohr művei. Művészeti vezető: Föklesi Lajos 15.30 Térzene a Szent István téren az Alisca Brass Band előadásában Karnagy: Kovács Zsolt 16.00 Ünnepi műsor és koszorúzás az 1956-os emlékműnél - Díszőrség bevonulása a történelmi zászlókkal- Himnusz- Köszöntőt mond: Horváth István, Szekszárd Megyei Jogú Város polgár- mestere- Vers Bárdos Sándor előadásában- Ünnepi beszédet mond: Dr. Pálos Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke- Spanicsek Attila tárogatóművész szólója- Irodalmi műsor a Garay János Gimnázium tanulóinak előadásában (művészeti vezető: Báló Mariann)- Egyházak ünnepi áldása- Koszorúzás, gyertyagyújtás- Szózat Műsorközlő: Csötönyi László Közreműködik: Magyar Nemzetőrség Tolna Megyei Szervezete és a 608. sz. Schola Caritatis Cserkészcsapat Az ünnepi megemlékezés esőhelyszíne a Művészetek Háza Koszorúzási felhívás: Szekszárd önkormányzata idén is méltóképpen kíván megemlékezni 1956 eseményeiről. Az ünnepi műsor és a koszorúzás október 23- án, 16.00 órakor kezdődik a Szent István téri 1956-os emlékműnél. Kérjük, hogy a koszorúzási szándékot október 22-én 12.00 óráig jelezzék a Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza információ-szolgálatánál, (tel.: 529-610). A drezdai pokoltól a rádió ostromáig Kiss László egykori garaystát kétszer is megérintette a nagybetűs történelem Szeri Árpád ’öbb mint hét évtizede annak, hogy üss László áüépte a szekszárdi Garay ános Gimnázium küszöbét. A megye- zékhelyen született, bár kisgyermekként Őcsényben lakott, onnan járt be onattal a városba. A gimnázium utol- ó évében, a tanulás, az érettségire kézülés dandárjában nagymamájához öltözött Szekszárdra, a Wosinsky ut- ába.- Az én időmben Faludi Ferenc volt z igazgató. Kiváló emberként él az miékezetemben, de egyet máig nem elejtek el neki: a hetedik osztályba írtam, amikor kitiltotta a gimnáziumtól a tánciskolát. Ez hetven év eltelté- el is fájó pont - emlékezett kellő ön- róniával a most 85 esztendős, jó gészségnek és tökéletes szellemi fris- ességnek örvendő Kiss László. - Jgyancsak élesen fel tudom idézni vi- éz Berend Iván matematikatanár, urányi Károly latin-német nyelvtalár, valamint Gockler György jellegze- es alakját. Utóbbi egy évig tanított lémetet, az ő alapos pedagógiai mun- :ájának köszönhetem, hogy felsőfokú lyelwizsgát tehettem. Később ez na- ;von jól jött... Az 1941-ben érettségizett garaysta vegyészmérnöki pálya iránt érzett ffinitást - hogy ezzel a kémiából köl- :sönzött kifejezéssel éljünk -, ám lelyhiány miatt elutasították. Ezek itán a budapesti műszaki egyetem ;épészmérnöki karára iratkozott be, s •lte a hallgatók egyre nehezebbé váló letét. Ne feledjük, ekkor már javában ombolt a második világháború, sőt a ront elérte Magyarországot is. Negyvennégy végén az egész akkori évfóNegyedszázada nyugdíjasként lyamot behívták katonának, az egyetemet pedig kitelepítették Németországba, Drezdába. A hallgatókat azzal hitegették, hogy majd a Harmadik Birodalomban folytathatják, illetve fejezhetik be tanulmányaikat. Megsemmisítő bombazápor- Professzoraink - érthető módon - annyira csekély létszámban követtek bennünket, hogy az amúgy is ritka előadások mind jobban elmaradoztak. Egy idő után már hiába vártuk őket, nem jöttek. Jöttek viszont az angolszász bombázók... 1945. február 13-a ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Ekkoriban mi, egyetemisták egy elővárosi katonai táborban múlattuk az időt, viszonylag távol a központtól. Ez volt életem legnagyobb szerencséje. Este tíz órakor hirtelen hullani kezdtek a bombák. Azonnal az óvóhelyre menekültünk, egy betonhengerbe, ami jó egy méterre lehetett a föld alatt. Ha odavágott volna egy bomba, most nem beszélgetnénk... Amikor a felszínre jöttünk, már egész Drezda lángokban állt. Kíváncsi fiatalemberekként három társammal együtt beljebb mentünk a városba. A pusztulás látványa megrémített bennünket, ezért vissza is fordultunk. Jól tettük, mert jött a következő támadás. Másnap hajnali egykor pedig a harmadik. Valami rejtélyes okból mi az összesből kimaradtunk. A város viszont megsemmisült. Engem távolról egy bizarr vakondtúrásra emlékeztetett. Tízezrek haltak meg a bombazáporban, rengetegen sültek meg elevenen a biztonságosnak hitt óvóhelyek mélyén. Kiss László egy bajorországi faluban vészelte át a háború végét. Negyvenöt októberében tért vissza Budapestre, majd több mint egy év kihagyás után, 1947-ben fejezte az egyetemet Lövések a rádiónál A Magyar Rádió ajánlott munkát 1949-ben a tehetséges mérnöknek, így lett munkatársa az akkori időszak hazai csúcstechnikáját felvonultató intézménynek, ahonnan csak a nyugdíjazásakor, 1983-ban távozott. Ez azt jelenti, hogy 1956ot is a rádiónál élte meg, mint az akusztikai csoport tagja.- Október 23-án délután néhány műszaki kollégámmal együtt éppen bent voltam a Bródy Sándor utcai épületben. Az első látogatóink úgy 16 óra felé érkeztek mikrofont követelve - ám ekkor még hiába. A rádiót védő ÁVÓ-sok néhány könnygáz gránátot dobtak ki, azokból egyet-kettőt az élelmesebb tüntetők visszahajítottak az épületbe. A fojtó levegő elől jobbnak láttuk távozni, főleg azután, hogy este nyolckor elhangzott Gerő Ernő beszéde. Azonnal tudtuk, hogy semmilyen kedvező hatást nem fog elérni. így is történt, este kilenc óra körül kezdődött el a lövöldözés. Ekkor már elhagytam az épületet, és némi nézelődés után hazamentem. Meg kell mondjam, kezdetben nem sokat értettem a történésekből, csak később tudatosult bennem, hogy Magyarországon forradalom és szabadságharc van, amitől én is sokat reméltem. Néhány napot Békásmegyeren töltöttem édesanyámnál és húgomnál, azután visszamentem a rádióba. Ott javában zajlottak a különböző gyűlések, kulturált módon, köszönhetően a jogász dr. Haraszthy Elemér bizottsági elnök hozzáértésének. Szerepvállalása miatt őt később eltávolították az intézményből A rend mindenestre lassanként helyreállt, de november 4-én nagy csörömpöléssel bejöttek az oroszok, és szétlőtték a várost. Ismét mehettem haza, ezúttal közel két hét kényszerszünetre. Kiss Lászlót nem vonták felelősségre, nem is lett volna miért, hiszen csak a munkáját végezte. Huszonhét évvel később, a Magyar Rádió akusztikai osztályának vezetőjeként vonult nyugdíjba, de még ma is dolgozik. Ismert televíziók stúdióit tervezte meg akusztikai szempontból, később főleg zajcsökkentési munkákat vállalt. Tavaly óta már a múlté aranydiplomás gépészmérnöki címe, de csak azért, mert időközben megkapta a gyémántdiplomát.
