Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-11-23 / 41. szám
2008. november 23. SZEKSZÁRDI A kosárlabda már az életük része Bálint Réka és Tamis Dorottya egy padban ülnek az iskolában, és nagyon jó barátok Bálint Réka (balról) és Tamis Dorottya együtt nőtt fel Ezúttal két igen tehetséges kosaras lánnyal, Bálint Rékával és Tamis Dorottyával beszélgetek sportról, tanulásról és minden másról. Felvezetésképpen csak annyit, hogy az edzések és mécsesek miatti feszített életritmust egyikük sem tartja áldozatnak, mivel a játék a szerelmükké vált. A lányok monogramját csak akkor jelzem, ha az adott kérdésre nem azonos a válaszuk. V. Horváth Mária- Kérem, mutassák be önmagukat.- Mindketten jövő tavasszal leszünk 18 évesek. Az I. Béla gimnáziumba járunk, negyedikesek vagyaink. Egy padban ülünk, és nagyon jó barátnők vagyunk.- Úgy hallottam, magántanulók.- Nem. Legalábbis klasszikus értelem nem. Például nem félévente vizsgázunk, hanem iskolába járunk, felelünk, dolgozatot írunk...- Egészen pontosan hétfőn, kedden és csütörtökön a második, harmadik és a negyedik órán nem veszünk részt, hanem edzésre megyünk.- Ez egyéni beosztást jelent?- Mondhatjuk így is, de a lényeg az, hogy az edzéseken való részvételünk „nulla órás hiányzásnak” számít. Ez a megoldás nekünk nagyon jó, mert nem kell minden félévben egyszerre, mindenből vizsgát tennünk. Az iskola vezetése ezzel is kifejezi a sport pártolását. Mi ezt az óriási gesztust szorgalmas tanulással viszonozzuk, és soha nem élünk vissza az engedménnyel Négyes tanulók vagyunk. „ Mikor és miért kezdtek kosarazni? T. D.: - Hét-nyolcéves voltam, amikor Harsányi Mária lánya, Szabó Noémi edző az iskolánkba, a Babitsba jött tanítani. Rögtön kosárcsapatot szervezett a picikből, hogy megszerettesse velünk a sportágat. Sokan és szívesen jártunk az edzésekre, eleinte főként azért, mert barátok voltunk, s közös szórakozásnak tekintettük a ko- sarazást. Később sokan lemorzsolódtak, viszont az akaraterős tehetségesek maradtak. B. R.: - Én a Dienes iskolába jártam, és Gyurcsák Katalinnál - úgy emlékszem, másodikosként - kezdtem kosarazni. Később átkerültem Noémihez, aki anya kolléganője volt, s neki mondta el hogy lát bennem valamit. Akkor ismertük meg egymás Dorkával.-Az Atomerőmű KSC Szekszárdjátékosai. Sok mérkőzésük van?- Ez az év már könnyebb, mint az előzőek, amikor több korosztályban is játszottunk. Serdülőként a juniorban is kosaraztunk, sőt olykor felkerültünk a felnőttbe is. Volt, amikor a pénteket is beleértve meccsekkel teltek a hétvégék.- Meccsek, edzések, iskola, érettségire készülés. Szóval bőven van elfoglaltságuk. Továbbtanulás? T. D.: - Mindenképpen! A Testnevelési Egyetemre, vagy a Pécsi Tudományegyetemre jelentkezem. Nagyon érdekel a rekreáció. Éppen az aktív sportolás miatt levelező tagozaton szeretnék tanulni, miként a profi sportolók általában. B. R.: - Még nem döntöttem el, hova jelentkezem, de feltétlenül folytatom a tanulást, hiszen a sportot nem lehet a végtelenségig csinálni, így érdeklődési körünkhöz közelálló szakmát kell tanulnunk.- Mennyire terheli meg a családok jjénztárcáját az ifjú hölgyek kosárlabdázása?- Nem mondhatjuk, hogy anyagilag nagy terhet jelentene. Ugyanis a mi költségeinket - utazás, sportszerek - állja az egyesület, miután a felnőtt keret tagjai vagyunk. Persze, szüléink rendszeresen járnak a meccseinkre - néha egy-egy távoli helyszínre is elkísérnek -, ami egyben családi kirándulás, beleértve a nevezetességek megtekintését is. A meccsekre a szó legszorosabb értelmében síppal-dob- bal jön a család. Réka apukája szerkesztett egy érdekes hangokat adó gépet is. Amikor megszólaltatja, az ellenfelek meglepődnek, mi pedig még jobban „pörgünk”. Nagyon inspiráló a jó közönség.- Vannak testvéreik? T. D.: - Egy bátyám van. Ákos 21 éves, és még tanul. B. R.: - Nekem is bátyám van, Péter, és már dolgozik.- Réka a bedobó posztján játszik. Hány pont a rekordja? B. R.: - Az egyik meccsen 62 pontig jutottam.- Ma délelőtt mást is „dobott"... B. R.: - A középfokú német nyelvvizsgára gondol? Igen, ma (november 15-én - a szerk.) volt az.írásbeli és a szóbeli. Az eredményt később közlik.- Dorka irányító, ami szellemileg különösen megterhelő. T. D.: - Nagy felelősség van rajtam, s valóban nemcsak fizikai, hanem szellemi megterhelést is jelent, bár ez minden posztra igaz. Általában én viszem fel a labdát, nekem kell indítani a legjobbnak vélt figurát, miközben minden embert látnom kell a pályán. Néha agyilag még fárasztóbb, mint fizikailag.- Hány edzésük van egy-egy héten? - Általában hét-nyolc, egyenként másfél-két órás. Nagyrészt élvezzük a tréningeket is, s bár olykor elég keményen kell dolgozni, de megéri, hiszen ificsapatunk országos viszonylatban az első négyben van.- Miként vált szerelemmé ez a sportág?- Tíz-tizenegy évesek lehettünk, amikor „Harsihoz” kerültünk. Akkoriban ránk hárult a felelősség, vagyis nekünk kellett pontokat dobnunk, mérkőzéseket eldöntenünk. Sok mindent nyertünk, sorra szereztük a díjakat, amitől egyre lelkesebbek lettünk, mert láttuk, hogy érdemes jól dolgozni, elismerik a teljesítmé-. nyűnket.- Ha valamilyen okból azonnal be kellene fejezni a kosarazásl?- Hú... hát nagyon rossz lenne. Megváltozna minden, hiszen az életritmusunkat az edzés, a tanulás és az alvás szabályozza. Másképpen: a kosa- razás az életünk részévé vált.- Milyen a napirendjük?- Szerencsés az órarendünk, így nyolc körül kelünk, majd a készülődés és a gyors reggeli következik, 9-től pedig az edzés. Következik az ebéd, egy kis pihenés, majd délután ismét jön értünk Újhelyi Gábor, az edzőnk.- Ez úgymond „munkaköri kötelezettsége”?- Szó nincs róla. Ő, aki már három éve az edzőnk, önként vállalta, hogy visz és hoz bennünket, így időt és energiát takaríthatunk meg a játék javára. Gábor bácsi építeni akarja a szekszárdi utánpótlást. Négyen vagyunk - mi ketten, valamint Balogh Dóri és Hajdú Zsanett - az első kiválasztottak, így egyre gyakrabban már a felnőtt csapatban játszunk.- Fejezzük be a mipirendet.- A délutáni edzésről este hét-nyolc körül érünk haza. Kifújjuk magunkat, utána tanulunk. Akár éjfélig is.- Alig marad helyünk, hogy az Eu- rópa-bajnokságokról beszéljünk, hiszen saját korosztályukban válogatottak.- Mindketten utánpótlás-válogatottak vagyunk, s már három Eb-n vettünk részt: Szlovákiában, Lettországban, idén nyáron pedig Macedóniában. Tíz nap alatt nyolc meccs nem leányálom, de a felkészülés sem, ami az egész nyarunkat elveszi.- Tehát nincs nyaralás. És hobbi?- Időnk sem volt ezen gondolkodni.- Ki következzen?- Megbeszéltük. Hajós Évát, iskolánk igazgatóját szeretnénk. Nemcsak azért, mert hálásak vagyunk neki, hanem úgy tapasztaljuk, hogy mindenhez nagyon jól és empatikusán áll hozzá.
