Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-11-09 / 39. szám
2008. november 9. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK- SZEKSZÁRDI _________________ Cs ak orvosnak képzelte el magát Emmert Vanessza: „A fiatalok stílusa egyre lejjebb csúszik a lejtőn” Emmert Vanessza számára a gitározás nagyon szép hobbi Korábban már beavattuk olvasóinkat, hogy e sorozatban némi sorrendi csere történt. Ezúttal a 18 esztendős, végzős középiskolás Emmert Vanesszával beszélgettem dr. Schöbel Tímea reumatológus javaslatára. V. Horváth Mária- Vanessza, nagyon korán lett kislányból nagylány.- így is mondhatjuk, hiszen 14 éves voltam, amikor saját döntésem okán elkerültem itthonról- Egy gyereklány fel tudja mérni elhatározásának következményeit? Képes előre látni, vagy prognosztizálni döntése jövőbeni hatásait?- Muszáj volt elhatározásra jutnom, mérlegelve mindazt, hogy számomra mi a legjobb, legelőnyösebb. Mivel a 3 német nyelv már nyolcadikban is na- < gyón közel állt hozzám - akkor tettem | le a középfokú nyelvvizsgát -, szeret- | tem volna megtartani tanulmányaim g egyik fő helyén. Nyelvi középiskolá- £ ban szerettem volna tehát továbbtanulni, de Szekszárdon ilyen nincs. Ezért tanáraim javaslatára az Ötös iskolából Pécsre, a kéttannyelvű Koch Valéria Iskolaközpontba jelentkeztem. Elhatározásomat az is erősítette, hogy ennek az iskolának a továbbtanulási mutatói is nagyon jók.- Van más olyan nyelv is, amellyel barátságban van?- A gimnáziumban összebarátkoztam az angollal s már abból is letettem a középfokú nyelvvizsgát.- Kétségtelen, hogy nyeh’érzéke remek. A szorgalma?- Szorgalmasnak tartom magamat, vagy ahogy a nővérem mondja, „lelki- ismeretes, jó gyerek” vagyok. Mivel a nyelvtanulással nem voltak nehézségeim, sőt örömömet lelem benne, ezért hamarosan nekivágok a francia nyelvnek, vagy a spanyolnak. Esetleg mindkettőnek.- Amikor Pécsre került, a továbbtanulással kapcsolatban több mindenben gondolkodott?- Igen. Gondoltam arra, hogy konzervatóriumban folytatom a tanulmányaimat, de mégis az orvosi egyetem mellett döntöttem, mert nagyon érdekel a biológia. Ráadásul ez a pálya kicsi korom óta foglalkoztat, azóta csakis orvosnak képzeltem el magamat. A kérdés jelenleg már csak az: Pécs, vagy Budapest? Az már kevésbé bizonytalan, hogy gyermekgyógyász leszek, bár a hat egyetemi év nagyon hosszú idő...- Állítják, hogy nagyon tehetséges gitáros.- Köszönöm, de megjegyzem, Magyarországon igen sok zseniális gitáros van. Nagyon kiemelkedőnek kell ahhoz lenni, hogy az ember ebből meg tudjon élni. Viszont a művészet mellett a legnagyobbak tanítanak is. Én a türelmedenségem miatt abszolút alkalmatlan vagyok a tanításra. Arra is rájöttem, hogy bármennyire is elkötelezettje vagyok a zenének, a gitározás számomra nagyon szép hobbi, amit imádok, s nem szeretnék szakítani vele. Most is tanulok, péntek esténként, amikor hazaérek, sietek Környei tanár úrhoz az órákra. Az orvoslás és a zene mellett a színészet is foglalkoztatott, de úgy gondolom, az is bizonytalan pálya.- Volt-e, van-e konkrét kapcsolata az orvoslással?- Igen, a kórház és a rendelőintézet nem ismeretlen előttem, mivel anyukám az pgészségügyben dolgozik, így több orvos ismerősünk is van. Sőt, bokaműtétemkor egy ideig kórházban voltam. Pozitív elképzeléseimet megerősítették a jó tapasztalataim.- Beszéljünk egy kicsit a Pécsre költözésről „Zabszemreakció"?- Valóban eléggé meg voltam ijedve. Az első két-három hét borzalmas volt, és nem csak azért, mert alapvetően is nagyon honvágyas gyerek voltam. Nehéz volt megtalálni a legjobb utat a teljesen új környezetbe és közösségbe, megszokni a kollégiumi szabályokat és az eleinte kötelező tanulószobát, ami később „átlagfüggővé” vált.- Felszereltségét, kényelmét illetően milyen a kollégium?- Egy kis kacsalábon forgó palota. A közelmúltban épült, szép és kényelmes. Eleinte hárman, most már csak osztálytársammal, egyben barátommal, Teklával ketten vagyunk egy szobában, amihez fürdő is tartozik.- Magára mosott 14 évesen?- Eleinte hazahordtam a szennyest, de rájöttem, hogy az annyira nem jó. Azóta folyamatosan mosok, s magam rendezek mindent. Ennek tulajdonképpen örülök, mert már nem okoz gondot a saját dolgaim, ügyeim intézése.- Általában milyen a bizonyítványa?- Kitűnő, de ezt nem szoktam reklámozni.- Előfordult, hogy valamiben nem egyezett az álláspontja tanárával, s azt közölte is vele?- Igen. Az teljesen normális, sőt egészséges, ha a tanárnak megmondjuk a véleményünket. Persze kizárólag tisztelettudóan. A mi iskolánkban igazán nagyon jó a tanári gárda, valamennyien fogékonyak a problémáinkra. Fontos számukra, hogy akár oktatási módszerükre vonatkozó visszajelzést kapjanak, s általában igen toleránsak.- Rendszeresen buszozik Szek- szárd és Pécs között.- A vasárnapokkal nincs gond, mert akkor ki lehet sakkozni, hogy melyik járat nem zsúfolt, a péntek azonban valóságos horror. Lépni sem lehet, sodor a tömeg, a buszon tartani se kell magunkat, úgy állunk, mint a heringek.- Gyakori, hogy a diákok átadják az ülőhelyüket az idősebbeknek?- Nagyon ritkán. De a legnagyobb baj, hogy a fiatalok stílusa egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Korom ellenére én is megdöbbenek azon, hogy a 13- 14 évesek mit meg nem engednek maguknak. Ha figyelmeztetik őket az idősebbek, esetleg a felnőttek, az szabályosan lepereg róluk. Elképesztő, hogy hova tartunk, s milyen ütemben. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy a szülők rohannak, hajtanak, nem jut idejük a gyermekeikre, s a liberálisnak gondolt nevelési elvek okán nagyon szabadjára engedik őket. Szerintem még komolyabb indok, hogy számos fiatal csak a jogaival „dobálózik”, közben elfelejtkezik a kötelességekről Elképzelhető, hogy a társaság is komoly hatást gyakorol rájuk.- Édesanyját már említette, Vanessza. Kérem, mutassa be a család többi tagját.- Bátyám, Olivér 27 éves, villamos- mérnök, és Pakson dolgozik. Dominika 25 esztendős, biológusként a Béres Gyógyszergyár Zrt.-t erősíti. Apukám szobafestő és mázoló, és szintén Paks a munkahelye. Nem csak az én véleményem, hogy ő művész a szakmájában. Fantasztikus ötletei vannak, nagyon kreatív, és gyönyörűen dolgozik, ráadásul mindenhez ért.- Szeretném, ha most egy kicsit „pénzeznénk”.- A támogatások ugyanúgy működnek a mi iskolánkban is, mint bárhol másutt, vagyis szociális rászorultság alapján.- Zsebpénz?- Soha nem igényeltem. Persze, kapok otthonról de nem fix összegeket. Igazság szerint nem vagyok egy költekező, nincsenek extrém igényeim. Ha valamire szükségem van, akkor szólok, s vagy megkapom rá a szükséges összeget, vagy anyával együtt vesszük meg. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy Vanessza javaslatára beszélgettünk Harsányi Máriával Az ismert kosárlabdaedző kérésére legközelebb két remek fiatal sportolót, Bálint Rékát és Tamis Dorottyát faggatom.
