Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-10-19 / 36. szám
2008. október 19. HÉTRŐL HETRE , SZEKSZÁRDI VAS4RMP 7 Űj igazgató, új szemlélet az Ötösben Fetzer Györgyi: „Mindig a gyermeknek kell első helyen lennie” Augusztus elsejével vezetőváltás történt az Ötös iskolában. Ebből az apropóból, valamint az intézmény fennállásának huszonöt éves évfordulója kapcsán kértük a fiatal igazgatónőt, Fetzer Györgyit, meséljen kicsit leendő terveiről. Gyimóthy Levente Az igazgatónő elmondta, 2000-ben került Zombáról az intézmény közösségébe a korábbi vezető, Szabóné Kiss Erzsébet hívására. Akkoriban lehetősége nyílt az iskolának arra, hogy fejlesztő pedagógust alkalmazzon, hiszen a közösség ismert volt a kis létszámú osztályok elindításáról, a tanulási zavarral küzdő gyerekek felkarolásáról. Végzett fejlesztő pedagógus lévén természetesen nagy örömére szolgált a munka. De nem csupán ezért... Olyan indulást kapott ugyanis az életben, melybe a hit, alázat, tolerancia elfogadása kapcsán - szülei által - „belenevelődött”. Ő maga sosem vágyott vezetői babérokra, s közel 22 éves szakmai múltja is folyamatosan a problémás gyerekek felkarolásáról szólt. Azért tanult, Fetzer Györgyi hogy megtalálja a kulcsot a gyerekekhez. Igazgatóvá válásának útja idén indult, mikor is Nagybaracskán egy gyógypedagógiai szakértői munkalehetőségre nemet mondott, február környékén pedig az Ötösből néhány kolléga megkereste, hogy pályázzon. Időközben előadásokat tartott tantestületeknek, szülőknek, és igen sok helyen járt megyeszerte. Ideg- rendszeri mozgásterapeutaként esténként gyerekekkel foglalkozott, melynek eredményeként már a Szek- szárdtól távol lakókat is elhozták hozzá szüleik. Miután kollégái támogatásukról biztosították, elgondolkozott, milyen iskola lehetne a 25 éves ötösből. Fetzer Györgyi egyfajta folytonosságot, ugyanakkor változást szeretne képviselni. Folytonosságot, hiszen minden pozitív eredményt szeretne továbbvinni, és változást, amely reményei szerint a pályázatok és a kis létszámú osztályok, valamint új programlehetőségek kiaknázása terén mutatkozik majd meg. Német, angol idegen nyelv oktatásban, kiváló sporteredményeikben, de szinte bármilyen tantárgy tekintetében - sok országos és megyei versenyen - eddig is szép helyezéseket értek el az Ötösben. Az igazgatónő hozzátette: sok kollégája hivatásként űzi ez a pályát, ami a mai világban - ilyen csekély elismerés mellett - nagyon becsülendő dolog. A fenntartó részéről szakmailag magas szinten figyelik, támogatják intézményüket - árulta el az iskola gazdasági helyzetét értékelve. Fetzer Györgyi minden külső kapcsolatot szeretne közössége javára kamatoztatni. Közös előadássorozatot terveznek a város iskoláival, és pályázatot is írtak, melyet maximálisan támogattak a partnerintézmények. Az iskola tanulói létszámával kapcsolatban megtudtuk: 1983-ban 1200 gyerekkel indult a tanév, jelenleg hatszáz fős a létszámuk. Ősztől hozzájuk csatolták a Szivárvány iskolát, melynek jelenleg gyógypedagógiai tagozat a neve. Pályázatokon folyamatosan dolgoznak, s szeptember óta már 15- 20 anyagot írtak meg többek között szakmai szolgáltatások, audiovizuális eszközök igénylésére, valamint az általános iskolás gyerekek praktikus ismereteinek - akár a pénzgazdálkodás terén - fejlesztésére. „Mindig a gyermeknek kell első helyen lennie, és fontos, hogy ezt a szülő is érezze. Cél, hogy partnereket lássanak bennünk. Emellett olyan tan- testületi légkört teremtsünk, ahol együtt egymásért, a közösségért és az iskoláért gondolkodás a fő motiváló erő” - vallja az igazgatónő, akinek van egy 15 éves gimnazista leánya, s olyan közegben él, amely biztos hátteret nyújt mindkettejük számára. Családtagként fogadták Teri nénit „Szeretet, gondoskodás, segítség: ezeket adtam át a gyakornokaimnak” Dr. Fehér Mártonná Veszter- gombi Teréz otthonos lakásában, emlékekkel és szeretett tárgyakkal körülvéve várt a megbeszélt időpontban, hogy kilencvenedik születésnapjának küszöbén állva meséljen hivatásáról, amelyben minden változott, csak az elnevezés nem: védőnő. Sas Erzsébet A fiatal generáció már legendaként emlegeti nevét, s talán vannak olyanok is, akik el is feledték. Számukra idézzük fel a múltat, Tériké - semmiképpen nem Teri néni, ugyanis ő az örök fiatalság megtestesítője - életét. Tériké „tüke szekszárdi”. Két húgával parasztcsaládba született, ezért sem neki, sem a szüleinek nem jutott eszébe a továbbtanulás - pedig tanítói szerették volna, ha hivatást választ magának -, nem is bírták volna a taníttatás költségeit, örültek, hogy folytatja a szülői hagyományt. A változást Illy Teréz védőnő hozta az életébe, aki ösztönözte, hogy tanuljon, s legyen védőnő. Segítségével Tériké felvételizett a szegedi védőnőképzőbe, s éppen harmincéves volt, amikor megkapta az oklevelét. Szekszárdon kezdett el dolgozni - akkor két védőnő volt a városban -, és Sötétvölgytől Csatáron át a Gemenci erdőig járta a területet, látogatta a kisgyermekes családokat. „Mentünk, mentünk, mert még busz sem volt” - mondja Tériké. Hihetetlen, de 200 gyermek „tartozott” hozzá, köztük az újszülöttektől az isko- láskorúakig minden korosztály megtalálható volt. A csecsemőtanácsadásoknál is ők segítették az orvos munkáját, az egész város által tisztelt Dr. Bakó Béla és Dr. Fehér Márton mellett .Abban az időben több generáció élt együtt: a nagymama, sőt a dédnagymama is segített a kisgyermekek gondozásában, de fontos volt egy szakember, s nagyon örültem, mert mindenhol családtagként fogadtak. Abban az időben még otthonszülések is voltak, a bába tájékoztatott, s azonnal felkerestem az újszülöttet és családját. Elláttam jó tanácsokkal az anyukákat, hogy mit egyenek, igyanak, hogy legyen tejük. S akinek sok volt, az teadta nekünk, hogy más anyukáknak átadhassuk. A családok alig várták, hogy menjek, hogy kérdezhessenek, hogy beszélgethessünk. Mindenben kikérték a véleményemet, s nem csak a gyermekkel kapcsolatban. Tanácsot kértek, ha a családban probléma volt - férjjel, anyóssal, szomszéddal és sokszor az is elég volt, hogyr meghallgattam őket. A rászorultaknak tejport, pelenkát vittem, hogy megkönnyítsem a család életét." A 25 év alatt 52 gyakornoka volt, akik Szegedről és Budapestről jöttek. „Megszerettem őket, szállást kerestem nekik. Az ő gondjuk az enyém volt, soknak elmentem a vizsgájára is.” Az évek múlásával aztán egyre több védőnő kezdett el dolgozni Szekszárdon, s mire Tériké 55 évesen nyugdíjba ment, már 12 védőnő tevékenykedett a megyeszékhelyen. Közben 50 évesen a magánéletében is megtalálta a boldogságot. „Amit elmeséltem, abból is kitűnik, nem értem rá férjhez menni. Mindig mások gyermekeivel foglalkoztam, s ha rám kérdeztek, azt feleltem, még ráérek, különben meg több gyermekem van, mint bárkinek.” Dr. Fehér Mártonnal 20 évig dolgoztak együtt a csecsemőtanácsadóban, s miután a férfi megözvegyült, a két egyedül élő ember egymásra talált. Azonos volt az érdeklődési körük, sokat utaztak, jól megértették egymást. Csodálatos 23 évet éltek íe együtt boldogan. Tériké imádta a hivatását, amelynek esszenciáját a következőképpen fogalmazta meg: „Mindenki gondját magamévá tettem. Beleképzeltem magam az anyukák, a családok helyzetébe, és mindent megmozgattam, hogy segítsek a gondjaikban. Ezt a szemléletet adtam át a gyakornokaimnak is, akik először velem jöttek egy-egy családlátogatásra, aztán egyedül. Mindig meggyőződtem róla, hogy megtanulták-e mindazt, amit ez a hivatás megkívánt. A visszajelzések megerősítették a munkába vetett hitemet. Szeretet, gondoskodás, segítség: ezeket adtam át a gyakornokaimnak.” „A mai fiatal védőnőknek, akiknek már egy más világban, más szabályoknak, más eszközökkel, másként kell megfelelni, üzenem, hogy úgy' éljék ezt a hivatást, hogy a rájuk bízott gyerekek, családok gondjait tegyék magukévá. Ha így' tesznek, akkor olyan elégedetten élvezhetik a nyugdíjas éveket, ahogy én étem meg.”
