Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-09-28 / 33. szám

RIPORT 2008. szeptemberi Hajókirándulás a Babits-emlékévben - 1. rész Esztergomtól Szekszárdig Szeptember 19-én Esztergomból indult útjára a Babits nevét ez al­kalomból felvevő hajó, hogy a Du­na menti városok érintésével egy­bekötött irodalmi-zenés disputák­kal, filmvetítéssel, színművésze­ink tolmácsolásában felcsendülő naplórészietekkel idézzék a részt­vevők a fejedelem életútját, mun­kásságának mozaikjait. Panyi Zita Korábbi számainkban már ízelítőt ad­tunk kedves olvasóinknak a Babits Mi- hály-emlékév jeles rendezvényeinek hangulatából, szellemiségéből: költé­szet-napi megnyitó, verses-boros tisz­telgés a vármegyeházán. Ritka iroda­lomtörténeti esemény, hogy a XX. szá­zad, s a rákövetkező korszak magyar irodalmát precíz kontúrokkal kijelölő költő, író születésére együttes gondol­kozással, érdemi munkával, mondhatni | együtt lélegezve készüljön a szülőváros, f Szekszárd, a töltekezés, alkotó kikap- E csolódás mozzanatainak helyszínéül sl szolgáló Esztergom, és a főváros, ahol ^19 költőnk tevékenyen szervezte, egyen­gette egykor a szépirodalom jövőjét. Pedig pontosan ez történik az idén. Földrajzi határvonalak, napi politi­kai állásfoglalások, gyülemlő-tornyosu- b életbajaink végre illékonnyá oldód­tak, mintha félszünket földbe mosta volna valami nálunk éltünkre maga­sabbról pillogó, okos hangtalansággal támogató lény. Az ajtókban nemhogy üdvözölték, előre engedték az időset, a fiatalt, a nőt, a vélt-valós konkurenst - még azok is, akik hétköznapokon nagy-nagy doktori önérzettel akár másfél méternyire haladnak el a másik mellett szemrebbenés, no meg köszö­nés nélkül évtizedes ismeretség tuda­tával.. És igen, most ne higgyük, hogy csak azért, mert képtelenség volt kike­rülni a másikat. Miképpen is jöhet szó­ba ily parányság? Éppen Babits kap­csán! Számtalan alkalommal kénysze­rült elviselni és túlélni kicsiny szülővá­rosa fullasztó közönyét, rókacseles-fél- tékeny irigykedéseit, mert bizony ké­sőbb fogant legendás kollektív Babits- értésünk, megbecsülésünk pláne... Lélektáji útinaplót lenne érdemes fo­galmazni a fent említett jelenségről ám tisztelt olvasóink zömét nyilvánva­lóan jobban érdeklik a reáliák, ne okoz­zunk hát csalódást, s zárójelben jegyez­ve: a főszerkesztői iránymutatásnak is illő megfelelni. Mindennek függvényé­ben tehát a Magyar Tudományos Aka­démián elhangzott köszöntőkről, iro­dalomtörténeti előadásokról, s a pilla­natnyilag utolsó vágását élő Jeleniczki István rendező által megálmodott Holt próféta a hegyen című filmversről jö­vő heti számunkban olvashatnak. Esztergomból indult a Babits-hajó Az Esztergomba vezető többórás út valósággal elröppent rég nem látott- hallott ismerősök bonyolódtak valahá- ra hosszú beszélgetésekbe, kollégákra és barátokra várt a kétnapos üdítő ki- kapcsolódás, nem utolsósorban pedig mindahányan agyunk legmélyéig nyúl­tunk képekért, Ba- bits-sorokért, olvas­mányélményekért, ezeket illesztget- tük nagy igyekezet­tel a költő-járta vá­ros macskakövein újonnan szerzett is- meret-atomjaink- hoz. Vajon Babits hányszor sétált az éjben fényesük ba­zilikái boltív alatt töprengve? Milyen ügyekben taposta lába a vármegyehá­za ódon kertjét? Ölek-e gondolatban a kovácsoltvas lám­pások alatt? Egyáltalán, szerette pékiául Goyát? Detemiinák kérdés ez, kifele jö­vet egy Goya kontra Dali kiállításról ahol vizuálisan és ismeretileg szembe­sülünk azon rajzaival rézkarcaival és aquatintáival amik páratlanná tették művészetét. Siketen, látomásoktól gyö- törten alkotott, részint megélhetéséért - sajna példa ez... Aztán a táj borai: selymes, gyümöl­csös, érett és mézes, tüzesen heveske- dő, ízt, alkonyt, verset verő nedűk, kor­tyolt-e gyógyírükből Babits, mikor a ki­rályvárosi Előhegyen papírra vetette nemes, hű, csodálatos kutyájáról a soro­kat? „Óh, bár ahogy te pihensz lábam­nál / bizalommal tudnék én is Annál / megpihenni aki velem játszik, / hol apámnak, hol kínzómnak látszik, / égi gazda, bosszú, megbo­csátás , / s úgy nem ér­tem, mint te engem, Ádáz!” A szlovákiai bélai éjben tartott Ullmann kastély bor­kóstolóját ki hangzó szóval ki belső szava­lattal kerekítette felejt­hetetlenné. A Szent Adalbert Központba visszatérve kései órá­kon is hallatszottak szófoszlányok a kert­ből Nagy holdudvar, világló fények a szo­bákból hideg éjszaka. Ködös péntek reggelen futott ki a hajó Esztergom kikötőjéből Megre­megett a padlózat, siklani kezdett a táj, a víz, sirályok, piros meg fekete bóják, bokros-fás kicsi sziget kukkan elő az ősi elemből A polgármesteri köszön­tők után még efféle intelmek kereng­tek: „Ha veszni hagyjuk, magunkat hagyjuk veszni!”, vagy Máraitól: „S ne­veld lelked kérlelheteüen igényérzet­re!” Majd: „A két város közötti partner- kapcsolat az élő példa rá, országhatá­ron belül is adható tartalom e foga­lomnak, barátságunk mutatkozik a vil szférában, a sportéletben, kultui lis vonalon”... Opsz. Örömmel hallottuk, hogy Budape I. kerülete a közeljövőben - tán épp< a születésnapra - emléktáblával Iái majd el a lakóházakat, amelyek szobi ban egykoron Babits csontos ujját kattogott az írógép. Csak a sima mi ványtáblát nehogy ellepje idővel szürkítő szmog. Fészkelődés a névfc tyával kasztosított asztaloknál pohi csillanás. Plazmatévén látni képm sunkat, friss a szervezés. Partirányban feltűnik Dömös, ah két nyáron át vendégeskedett a köl az öreg plébános házában, midé megvette előhegyi földjét. így tudó: tott erről hajdan a sajtó: „Az eszterg mi telekkönyvi hivatal aktái közt a n pókban szürkén húzódik egy hivat bs irat a legzengőbb szavú magyar p étának, Dante ünnepelt fordítójána Babits Mihálynak házvételéről Az El hegy oldalában gyönyörű kilátással soktornyú városra és a Dunára egy v laszerű épület a költő új otthona...” kávészünetben diszkrét zene szól Szegő Kvartett diktálja, miközben 1 osztják a korabeli tördeléssel tipogr fiával nyomott királyvárosi keresztér magyar sajtó ünnepi Babits-számá Briliáns! Mazsolázgatunk: Dal az es tergomi bazilikáról Halvány téli raj apró riportok, hírek, századeleji rel lámja a legszebb kirándubhelynek, Búbánati sörözőnek. Istenem! „M lyen furcsa füstünk árnya / a túlsó tét haván: / mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. / Ki gondolh; ránk e csöndben, / míg körülvattáz hó? / Titkos lánc nyúl át a földön, / ös szekötve aki jó.” Kisfiúból felnőtt, az irodafom dikti torának nevezik sokan - mondja felvi télről Gyurkovics Tibor a Még nem ki ső sorozatából látható dokumentun részletben. Kérdőjelezzünk csak! Stíl ideillőséget, tartalmat! Ki bíbelődöi az Oedipus Kobnosban fordításával Siesta Szanatórium ágyán, ahonnét II lyés vitte el tőle, s egy napra rá mej halt? Kicsoda művel ilyet? Diktáto; Az. Ab a jóságos égben csabs anny bván, mit maga is ád? Halála idejé: szintúgy, mint éltében. Ejnye hát, e nye. Részletek hangzanak el Kisüt a nap. Fényképek készülnek fedélzeten. Mentőöv, diktafonok, fekt te, jegyzetek, kötetek, közeleg az ebét Méltósággal úszik mellettünk eg uszály. Locskolódás a hajótestnek, szt líden hullámzunk, jobbra-balra dőlvt A szaxofonos egy lányt néz a korlátná Odalép hozzá. Vállára teszi kezét isme retíenül „Nehogy kiugorjon, olyai szomorúan áll ott.” Zöld a mély víz. Hideg. Kavics a alján.

Next

/
Thumbnails
Contents