Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-09-28 / 33. szám
RIPORT 2008. szeptemberi Hajókirándulás a Babits-emlékévben - 1. rész Esztergomtól Szekszárdig Szeptember 19-én Esztergomból indult útjára a Babits nevét ez alkalomból felvevő hajó, hogy a Duna menti városok érintésével egybekötött irodalmi-zenés disputákkal, filmvetítéssel, színművészeink tolmácsolásában felcsendülő naplórészietekkel idézzék a résztvevők a fejedelem életútját, munkásságának mozaikjait. Panyi Zita Korábbi számainkban már ízelítőt adtunk kedves olvasóinknak a Babits Mi- hály-emlékév jeles rendezvényeinek hangulatából, szellemiségéből: költészet-napi megnyitó, verses-boros tisztelgés a vármegyeházán. Ritka irodalomtörténeti esemény, hogy a XX. század, s a rákövetkező korszak magyar irodalmát precíz kontúrokkal kijelölő költő, író születésére együttes gondolkozással, érdemi munkával, mondhatni | együtt lélegezve készüljön a szülőváros, f Szekszárd, a töltekezés, alkotó kikap- E csolódás mozzanatainak helyszínéül sl szolgáló Esztergom, és a főváros, ahol ^19 költőnk tevékenyen szervezte, egyengette egykor a szépirodalom jövőjét. Pedig pontosan ez történik az idén. Földrajzi határvonalak, napi politikai állásfoglalások, gyülemlő-tornyosu- b életbajaink végre illékonnyá oldódtak, mintha félszünket földbe mosta volna valami nálunk éltünkre magasabbról pillogó, okos hangtalansággal támogató lény. Az ajtókban nemhogy üdvözölték, előre engedték az időset, a fiatalt, a nőt, a vélt-valós konkurenst - még azok is, akik hétköznapokon nagy-nagy doktori önérzettel akár másfél méternyire haladnak el a másik mellett szemrebbenés, no meg köszönés nélkül évtizedes ismeretség tudatával.. És igen, most ne higgyük, hogy csak azért, mert képtelenség volt kikerülni a másikat. Miképpen is jöhet szóba ily parányság? Éppen Babits kapcsán! Számtalan alkalommal kényszerült elviselni és túlélni kicsiny szülővárosa fullasztó közönyét, rókacseles-fél- tékeny irigykedéseit, mert bizony később fogant legendás kollektív Babits- értésünk, megbecsülésünk pláne... Lélektáji útinaplót lenne érdemes fogalmazni a fent említett jelenségről ám tisztelt olvasóink zömét nyilvánvalóan jobban érdeklik a reáliák, ne okozzunk hát csalódást, s zárójelben jegyezve: a főszerkesztői iránymutatásnak is illő megfelelni. Mindennek függvényében tehát a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott köszöntőkről, irodalomtörténeti előadásokról, s a pillanatnyilag utolsó vágását élő Jeleniczki István rendező által megálmodott Holt próféta a hegyen című filmversről jövő heti számunkban olvashatnak. Esztergomból indult a Babits-hajó Az Esztergomba vezető többórás út valósággal elröppent rég nem látott- hallott ismerősök bonyolódtak valahá- ra hosszú beszélgetésekbe, kollégákra és barátokra várt a kétnapos üdítő ki- kapcsolódás, nem utolsósorban pedig mindahányan agyunk legmélyéig nyúltunk képekért, Ba- bits-sorokért, olvasmányélményekért, ezeket illesztget- tük nagy igyekezettel a költő-járta város macskakövein újonnan szerzett is- meret-atomjaink- hoz. Vajon Babits hányszor sétált az éjben fényesük bazilikái boltív alatt töprengve? Milyen ügyekben taposta lába a vármegyeháza ódon kertjét? Ölek-e gondolatban a kovácsoltvas lámpások alatt? Egyáltalán, szerette pékiául Goyát? Detemiinák kérdés ez, kifele jövet egy Goya kontra Dali kiállításról ahol vizuálisan és ismeretileg szembesülünk azon rajzaival rézkarcaival és aquatintáival amik páratlanná tették művészetét. Siketen, látomásoktól gyö- törten alkotott, részint megélhetéséért - sajna példa ez... Aztán a táj borai: selymes, gyümölcsös, érett és mézes, tüzesen heveske- dő, ízt, alkonyt, verset verő nedűk, kortyolt-e gyógyírükből Babits, mikor a királyvárosi Előhegyen papírra vetette nemes, hű, csodálatos kutyájáról a sorokat? „Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál / bizalommal tudnék én is Annál / megpihenni aki velem játszik, / hol apámnak, hol kínzómnak látszik, / égi gazda, bosszú, megbocsátás , / s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!” A szlovákiai bélai éjben tartott Ullmann kastély borkóstolóját ki hangzó szóval ki belső szavalattal kerekítette felejthetetlenné. A Szent Adalbert Központba visszatérve kései órákon is hallatszottak szófoszlányok a kertből Nagy holdudvar, világló fények a szobákból hideg éjszaka. Ködös péntek reggelen futott ki a hajó Esztergom kikötőjéből Megremegett a padlózat, siklani kezdett a táj, a víz, sirályok, piros meg fekete bóják, bokros-fás kicsi sziget kukkan elő az ősi elemből A polgármesteri köszöntők után még efféle intelmek kerengtek: „Ha veszni hagyjuk, magunkat hagyjuk veszni!”, vagy Máraitól: „S neveld lelked kérlelheteüen igényérzetre!” Majd: „A két város közötti partner- kapcsolat az élő példa rá, országhatáron belül is adható tartalom e fogalomnak, barátságunk mutatkozik a vil szférában, a sportéletben, kultui lis vonalon”... Opsz. Örömmel hallottuk, hogy Budape I. kerülete a közeljövőben - tán épp< a születésnapra - emléktáblával Iái majd el a lakóházakat, amelyek szobi ban egykoron Babits csontos ujját kattogott az írógép. Csak a sima mi ványtáblát nehogy ellepje idővel szürkítő szmog. Fészkelődés a névfc tyával kasztosított asztaloknál pohi csillanás. Plazmatévén látni képm sunkat, friss a szervezés. Partirányban feltűnik Dömös, ah két nyáron át vendégeskedett a köl az öreg plébános házában, midé megvette előhegyi földjét. így tudó: tott erről hajdan a sajtó: „Az eszterg mi telekkönyvi hivatal aktái közt a n pókban szürkén húzódik egy hivat bs irat a legzengőbb szavú magyar p étának, Dante ünnepelt fordítójána Babits Mihálynak házvételéről Az El hegy oldalában gyönyörű kilátással soktornyú városra és a Dunára egy v laszerű épület a költő új otthona...” kávészünetben diszkrét zene szól Szegő Kvartett diktálja, miközben 1 osztják a korabeli tördeléssel tipogr fiával nyomott királyvárosi keresztér magyar sajtó ünnepi Babits-számá Briliáns! Mazsolázgatunk: Dal az es tergomi bazilikáról Halvány téli raj apró riportok, hírek, századeleji rel lámja a legszebb kirándubhelynek, Búbánati sörözőnek. Istenem! „M lyen furcsa füstünk árnya / a túlsó tét haván: / mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. / Ki gondolh; ránk e csöndben, / míg körülvattáz hó? / Titkos lánc nyúl át a földön, / ös szekötve aki jó.” Kisfiúból felnőtt, az irodafom dikti torának nevezik sokan - mondja felvi télről Gyurkovics Tibor a Még nem ki ső sorozatából látható dokumentun részletben. Kérdőjelezzünk csak! Stíl ideillőséget, tartalmat! Ki bíbelődöi az Oedipus Kobnosban fordításával Siesta Szanatórium ágyán, ahonnét II lyés vitte el tőle, s egy napra rá mej halt? Kicsoda művel ilyet? Diktáto; Az. Ab a jóságos égben csabs anny bván, mit maga is ád? Halála idejé: szintúgy, mint éltében. Ejnye hát, e nye. Részletek hangzanak el Kisüt a nap. Fényképek készülnek fedélzeten. Mentőöv, diktafonok, fekt te, jegyzetek, kötetek, közeleg az ebét Méltósággal úszik mellettünk eg uszály. Locskolódás a hajótestnek, szt líden hullámzunk, jobbra-balra dőlvt A szaxofonos egy lányt néz a korlátná Odalép hozzá. Vállára teszi kezét isme retíenül „Nehogy kiugorjon, olyai szomorúan áll ott.” Zöld a mély víz. Hideg. Kavics a alján.
