Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-09-28 / 33. szám

J 2008. szeptember 28. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI Stúdiót vezet, de műsort nem Pálinkásné Jantner Jolán: Próbálok a férjem fejével is gondolkodni Pálinkásné Jantner Jolán a férje által kijelölt úton halad Az Emberi Oldal Kft. ügyvezető igazgatója, Belasics Edit, aki ma­ga is rengeteget dolgozik, a szin­tén „munkamániás” Pálinkásné Jantner Jolánt, a Rádió Antritt stúdióvezetőjét jelölte meg kö­vetkező beszélgető-partnerem­ként. Különösen az érdekli, hogy a média mellett mire jut még energiája? V. Horváth Mária- Van-e a hallgatottságukra vonat­kozó adatuk?- Okom van nem foglalkozni a köz­vélemény-kutatások adataivaL Ugyan­is azt gondolom és tapasztalom, hogy helyben az embereket érdeklik lakó­helyük eseményei, programjai, törté­nései. Zenei kínálatunk pedig min­denképpen változatosabb, mint az or­szágos adóké.- Mekkora stábbal dolgozik az Antritt?- Sajnos 2007 elején öt kollégánk - négy műsorvezető és egy technikus - külföldön vállalt munkát. Nem azért, : mert a cégünknél rosszul mennek a 2 dolgok...- Milyen külföldi állásokra pályáz­tak?- Egyikük sem korábbi hivatását folytatja, számukra a jóval magasabb fi­zetés volt a váltás meghatározó oka. A kinti bérekkel képtelenség versenyez­ni, olyan magas összegeket idehaza nem mostanában tudunk produkálni.- Néni lehetett egyszerű a munka­társak pótlása.- Beváltom, kicsit nehéz helyzetbe kerültünk, ami valószínű nem is baj, mert ez olyan változást generált a rádi­ónkban, ami szerintem a javunkra vált. Részint a hangok szempontjából is megújultunk, az új kollégák javaslata alapján átalakítottuk a zenei struktú­rát, és új szignálunk lett.- Jelenleg mennyi a létszám?- A stúdióban tizenketten vagyunk. A hét műsorvezető a heti három-öt adás mellett szerkesztői munkát is vé­gez. Itt dolgozik a fiam, Csabi is, aki az ügyfelekkel tartja a kapcsolatot, első­sorban a reklámtevékenység terén. Magam a végzettségem okán is meg­tartottam a pénzügyi feladatokat, de mondhatom, mindenes vagyok. Több olyan ügyfelem van, akiket férjemtől, Csabától megörököltem, hozzájuk ra­gaszkodom. Baján 2005 szeptemberé­ben indítottuk a Súgó Rádiót. A harmadik szülinapját most ünneplő stúdióban hatan dolgoznak, önálló adást szerkesztenek.- Pálinkás Csabajelenség volt a vá­rosban és a munka frontján egy­aránt.- Még mindig nagyon hiányzik a pá­rom, immár négy éve, hogy nincs kö­zöttünk. Az ő egyénisége, kreativitása, pörgése nem pótolható. Nagyon gya­kori, hogy amikor meg kell hoznom egy-egy döntést, megpróbálok az ő fe­jével is gondolkodni, s csak utána hatá­rozok. A Rádió Antritt-ot ő találta ki, ő hozta létre a stúdiót, ez az ő szerelme volt, és jól is csinálta. Mindenképpen igyekszem tehát nem letérni arról az irányvonalról, ami általa rögzült ben­nem. Soha nem vállalok be olyan dol­got, ami ellenére volt, vagy nem szíve­sen tett volna meg.- Miként jött a németes hangzású név, Antritt?- A férjem válogatott kerékpáros, nagyszerű sprinter volt. Német bringá- sok mondták rá, hogy kitűnő a kezdő sebessége, az antritt-ja. Sokat gondol­kodtunk a névválasztáson, aztán egy hajnalon Csaba felült az ágyban, és csak annyit mondott; Rádió Antritt lesz.- Néhány évig együtt dolgoztak...- Igen, 2002-től Amikor már beteg volt, sokat tűnődtünk azon, hogy' ki­ben találhatja meg a szükséges „jobb kezet”. Idegent válasszon, vagy próbál­ja meg velem? Én ugyan soha nem hit­tem egy házaspár együtt munkálkodá­sának sikerességében.- Viszont egy saját cég esetében az egymásba vetett bizalom, az egy­más erősítése legyőzheti a kételye­ket.- Ez valószínű így van. Nekem vi­szont jó munkahelyem volt, egy bank­ban dolgoztam jó csapat tagjaként. Egyébként is szeretek csapatban dol­gozni - ez itt sincs másként s nehéz volt elhagynom azokat, akikkel félsza­vakból is értettük egymást.- Valamikor említette az emléktú­rát...- A postások minden évben szer­veznek egy Pálinkás Csaba-emléktú- rát, az idei két hete volt. Köszönhető­en Máté István hivatalvezetőnek, a tú­rán már nemcsak a helyiek vesznek részt, hanem bekapcsolódott a Dél-du­nántúli Postás SE is. Idén ötvenen ke­rékpároztuk le a meglehetősen hosz- szú távot. Mindig nagyon jó volt a kap­csolatunk a postásokkal, ezért bő évti­zeddel ezelőtt Csabát megválasztották tiszteletbeli postásnak. Az avatáskor próbatétel elé állították: az asztalokkal székekkel teli étteremben egy megra­kott postáskerékpárral kellett végig szlalomoznia a bútorok között. Naná, hogy megcsinálta...- Milyen feltételeknek kell megfelel­nie annak, akit felvesz műsorveze­tőnek?- Nagyon nehéz a kérdés, mert ná­lunk még igazándiból soha nem volt műsorvezető válogatás. Az induláskor Csaba az ismeretségi körünkből válasz­totta ki a megfelelő embereket. A szempontokat illetően a legfontosabb, hogy kellemes legyen a hangja, persze a „beszélőkéje” se hibázzon, legyen tá­jékozott, jól olvasson. Nálunk, ahol nincs külön hírolvasó, korábban a mű­sorvezetők mondtak híreket. Ezt már kiváltottuk a hírszolgálattal ami mellett Kondi Lászlótól hallhatják a helyi és re­gionális információkat. A fő szem­pont, hogy a műsorvezető „spontán­ban” legyen erős, jól tudjon reagálni bi­zonyos helyzetekben. Hangsúlyozom, nem a klasszikus, hanem a kilencvenes évek elején indult kereskedelmi rádió­zásról beszélek, ami más adottságokat igényel mint a közszolgálati rádió.- Hogyan válogatják a zenéket?- Az általunk megadott instrukciók szerint a számítógép zárt rendszerben végzi az automatikus szerkesztést, amit a zenei szerkesztő „felügyel”, illet­ve az aktualitásokhoz igazít. A lényeg, hogy egy-egy órán belül minden kor­osztály kapja meg az általa szeretett stí­lust, zeneszámot.- Egy mondat a hirdetésekről- Van reklámszervezőnk, de vannak törzshirdetőink is, köztük helyiek és országos ügynökségek is. Nagyon so­kat pályázunk is, többnyire sikerrel- Miért nem vezet műsorokat, hi­szen alkalmas lenne rá- Nem is próbálkozom vele, bár né­ha vágyom rá Ha megtanulnám, akkor mindenkit nekem kellene helyettesíte­nem, és nem szeretném összekeverni a dolgaimat.- Teherbírása már-már legendás. Soha nem fáradt?- Nem igazán. Ez talán öröklött adottság, hiszen ilyen az anyukám is, pedig 77 éves. Műiden reggel beszala­dok hozzá, s boldog vagyok, mert még mindig vidám és roppant mozgékony. Nagyobb főzésbe, sütésbe a hétvége­ken vágok bele, s olyankor négyen ülünk az asztalnál: anyukám, Csabi fi­am, a barátnője és én. Mutatnék vala­mit: sétáljunk át a stúdió túloldalára, a cukrászdába. Ezt eddig bérbe adtuk, de október közepétől mi működtet­jük. Azt szeretném, ha a tágas, világos helyiség a közép- és idősebb korosz­tály kellemes beszélgető helyévé válna egy kávé, egy sütemény mellett.- Kinek adja át a jelképes staféta­botot?- Szeretném, ha dr. Schöbel Tímea reumatológussal beszélgetnének. Tisz­teletre méltó a betegekhez való hozzáál­lása és a szerteágazó érdeklődési köre.

Next

/
Thumbnails
Contents