Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-09-14 / 31. szám
SZEKSZÁRDI SPORT 2008. szeptember 14. 12 „A sport a mi immunrendszerünk” 25 éves a nemzetközi szinten is magasan jegyzett Szekszárdi Senior Atlétikai Club A ljubljanai Európa-bajnokságon szerepelt csapat (balról): Tóth Ferenc, Ruzsinka István, Deé Márta, Török Sándorné, Oláh Annamária, a veszprémi Gosztolni Mária és Bárdos Erzsébet Ha valaki „Életet az éveknek” témakörben keresgélne valami példaértékűt szekszárdi viszonylatban, az illető szíves figyelmébe ajánlanám a veterán atlétákat tömörítő Senior AC-t. Bálint György Éppen negyedszázada bontottak zászlót, összefogva azokat a sportembereket, akik pályafutásuk végeztével nem akartak passzív rezisztenciába vonulni. Akikben nem lett volna meg az a lelki, akarati erő, hogy egyénileg csináljanak valamit. Azokat is mágnesként vonzotta ez a város és a megye határán túlmutató klub, akik mögött nem volt aktív sportos múlt, akiket a mindmáig hiteles alapító Török házaspár beszélt rá az aktív tagságra, a testi és lelki egészség megőrzése okán. Persze az sem utolsó szempont, hogy mindezt egy olyan közösségben végezni, mint amilyen jópofa, őszinte emberekből áll ez a klub, különösen, ha az illető szándéka ellenére magányossá lett az idők múlásával... A Senior AC lelkének is számító vezetője, Törökné Marika most is telis-teli élményekkel Saját és a klub versenyzőinek szereplése, no és más országok hetven, nyolcvan, sőt kilencven éveseinek tündöklése erre okot adott. „Láttam egy 90 éves rúdugrót is” - mondja, aztán megjegyzi: világszerte nagy a felhajtás, a támogatás a veterán atlétikában, sajnos nálunk ez is mostohagyerek, az országos szövetség sem foglalkozik velünk. Immáron a 70-75 éves kategóriában, súlyt lökő, diszkoszt és kalapácsot vető, aktív korában magasugró hölgy, aki az 1985-ös spanyol vébén 7, majd egy évvel később a fedett pályás világbajnokságon és a szabadtéri Eb-n is ezüstérmes lett, az utóbbi években általában „csak” a 9. helyet szerezte meg, vagyis éppen lemaradt a nyolcas döntőkről a világversenyeken. Már azokon, ahova a Senior AC tagjai kollektíván el tudtak jutni. Számtalan olyan Eb és vb helyszín volt ugyanis, ami anyagiak miatt a csapat legjobbjainak elérhetetlen vök. A klub nem Szekszáidon élő „idegenlégiósai”, akik egy-egy világversenyen éremesélyesnek számítottak - mint például a rövidtávfutó Babos Imre, a ma már a nyolcvanas éveit taposó zamárdi illetőségű Dobriván Géza, a bajai gerelyhajító Márity János, vagy a kiskunhalasi kitűnőség, dr. Jeremiás Attila - saját szponzorok segítségével azért elindultak. Ezek a „kirakatemberek” azonban mindig fontosnak tartották hangsúlyozni: ők a szekszárdi klub versenyzői, noha egyedül készülgettek. A „bennszülött” szekszárdiaknak is volt mit betenni a vitrinbe a közelmúlt világversenyei után. A 2006-os linzi fedett pályás vb-n Török Sándorné súlylökésben második lett, Tóth Ferenc (6065 éves korosztály) diszkoszvetésben, Ruzsinka István (55-60) nehézkalapácsban szerzett bronzérmet, de Törökné a szabadtéri Eb-n sem adta alább ezüstnél. A tavalyi olaszországi szabadtéri világbajnokságon a még fiatal veteránnak számító kocsolai dr. Kántor György (45-50) tízpróbában negyedik lett az igen erős mezőnyben. A „dobópápa” is csodálja őket Hányszor indult el a megtelt busz Tatára, Budapestre, a hazai versenyekre, de külföldre is! Az udinei dobógálára szinte már hazajárnak a szekszárdiak, akik az idén is várják már az október 11. és 14. között sorra kerülő viadalt. Marika és férje, a szintén veterán atléta Török Sándor már napok óta ezen út szervezése jegyében kel és fekszik. A Senior AC sportolói jártak az országos bajnokságokon, eljutottak a ljubljanai Euró- pa-bajnokságra, s eme remek évre Udine teheti fel a koronát.- A fedett pályás bajnokságon 22 érmet szereztünk, ebből 11 arany volt, míg szabadtéren 42 alkalommal állhatták dobogóra versenyzőink, akik 27 bajnoki címet szereztek -mondja Törökné, akit büszkeség tölt el, hogy az ország legnagyobb, legerősebb ldubja a szekszárdi. - A betegségek, halálozások bennünket is sújtottak, de a gerinc megmaradt, és azért mindig sikerült új tagokat toborozni.- Ha jól gondolom, többről van itt szó, mint egy sportolás érdekében létrejött közösségről, s ez lehet a megmaradás záloga.- Erősek a baráti, érzelmi szálak. Jelen van az egymás iránti őszinte érdeklődés, s az ezt követő cselekvő együttérzés, ami a különböző közösségekben kiveszőben van. Elmondani, megfogalmazni nehéz, de ha valaki ellátogat az évente megrendezésre kerülő saját versenyünkre a Pollack úti sporttelepre, akkor ő is megérzi ezt a kohéziót- A legnagyobb dicséretet, az amúgy mindig nagy kritikus Németh Pali bácsitól, a dobópápaként is becézett edzőhírességtől kaphatták, ezt saját fülemmel halottam.- Igen, Pali maga is aktív veterán volt versenyekre járt csoportot szervezett maga köré, persze a miénkhez foghatót neki sem sikerült Szombathely környékén. Ha teheti, most is eljön közénk, s bár már a dereka miatt nem állhat a dobókörbe, legutóbb, amikor itt járt ő volt a versenybíró. Mekkora szívvel, átéléssel, a rá jellemző humorral tette... Remélem, el tud még jönni közénk. Európa legjobbjaival is felvették a versenyt Ami Ljubjanában történt arra az Eu- rópa-bajnokokat világbajnoki és olimpiai dobogós helyezetteket nevelő „Öreg” is csettintene. A kétnaponta edző, s a gyakorlásokon is állandóan versenyt provokáló Tóth Ferenc immáron a 65-70 éves korcsoportban 43,19 méterre vetette a diszkoszt, és felállhatott a dobogó harmadik fokára. Törökné esetében pedig megtört az évtizedes átok ugyanebben a korosztályban: a döntőbe jutva 836 centis teljesítménye a kontinens negyedik legjobb súlylökő eredményének számít, de okkal lehet büszke a diszkoszvetés ötödik. illetve a kalapácsvetés hatodik helyére is. Miképpen Neményi Béla a gerelyhajításban produkált 42,71 méteres dobására, amivel az 55-60 éves kategóriában negyedik lett. Ugyanitt a szintén a klub törzsgárdistájának számító Ruzsinka István nehéz kalapácsban (16,81 m) szerzett egy negyedik, illetve a normál kalapácsvetésben egy ötödik helyet (42,10 m). A szekszárdiak ezek mellett számos 11-12. helyezést produkáltak a sokszor húszfős döntőkben. Éppen ezekkel az eredményekkel múlják felül a csupán néhány kirakatembert fölvonultató, valójában formálisan létező többi hazai veterán klubot. Nekik ugyanis a már említettek mellett van egy Bárdos Erzsébetük, Doszpod Andrásuk, Kovács Évájuk, Bucsányi Kálmánjuk, Deé Mártijuk, Oláh Annamáriájuk, Koncz Annájuk, Szekeres Klárájuk, Bincsó Évájuk, Soós Lacijuk, Török Sanyijuk (akinek a versenyzés melletti titkári agilitása nélkül felesége se tudná úgy összefogni a klubot, ahogy negyedszázada teszi). Örökös támogatóként egy Pap Arankájuk, no és pótolhatatlannak tűnő szponzorként egy Amrein Káro- lyuk. Irigylik is őket veterán berkekben, amikor a Gemenc Volán busza közel negyven versenyzővel befut a sporttelepekre az ötvenkedő, hatvan- kodó, és lassan már hetvenkedő nem öregfiúkkal, lányokkal. A csapat zöme a minden esztendőben fél évet felölelő tornatermi, aztán a szabadtéri edzéseken most is együtt van. Mottójuk a 25 év alatt sem változott: „A sport a mi igazi immunrendszerünk”. A jelekből ítélve érdemes követni őket a mára már közülük nagyon hiányzó új negyveneseknek, ötveneseknek legfőképpen.
