Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-05-25 / 20. szám
2008. MÁJUS 25. ANNO , SZEKSZÁRDI vasArnap//// Egy nevezetes szekszárdi nap 121. A Garay-album me Szekszárdon kevés könyvet előzött meg nagyobb várakozás, s még kevesebb az olyan mű, amely mind külcsínben, mind belbecsben ki is elégítette a szép számú megrendelő és érdeklődő igényeit. Nem csoda ezek után, ha a Bodnár István szerkesztette Garay-album mindazoknak féltett kincsévé vált, akik hozzájutottak. A szobor- bizottság, amelyet 1860. július 1-jétől a kaszinó választmánya irányított, a közel négy évtizedes gyűjtés, a kissé kalandosra sikerült, június 5-én megvalósuló szoborállítás méltó megkoronázásának tekintette a kiadványt, amelyhez több politikus, számos helyi és országos jelentőségű író, valamint festő és grafikus járult hozzá gondolataival, alkotásaival. A bevezetőt az a Perczel Dezső belügyminiszter írta, aki ifjú alispánként a Garay szülőházára helyezett emléktábla avatási ünnepélyét szervezte 1881-ben. Apponyi Albert, Kossuth Ferenc ellenzékiként tartotta fontosnak, hogy ne maradjon ki a főhajtás résztvevői közül. Jókai Mór, akinek a Koníról A kötet címoldala szóló hasonmás visszaemlékezése tesz tanúságot Garay hatásáról, egy sereg ma már alig emlegetett író és költő számára az alaphangot is megadta, de Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Beöthy Zsolt, Kenedi Géza, Pósa Lajos, Rákosi Jenő, Sza- bolcska Mihály névsora a kor vezető irodalmárait és újságíróit takarja. Nem maradhatott ki a helyi jelesek közül Borzsák Endre, Kálmán Dezső, Rátkay László, Sántha Károly, Veszelei Károly és Wigand János sem. A kötet Garay-ver- seinek szemgyönyör- ködtetö illusztrációiról Auerbach (Ács) Lipót, Csók István, Garay Ákos - a költő unokaöccse -, Faragó József, Márk Lajos és - Bodnár felkérésének eleget téve - Zichy Mihály gondoskodott. Az ő örökbecsű metszete Az obsitoshoz máig a leghitelesebbnek és legszellemesebbnek érzett megformálás. Értő tanulmányok magyarázták Vörösmarty, Petőfi és a költő irodalmi, emberi viszonyát, de megszólalt egyetlen élő fivére, Garay Antal is. Székely Ferenc levéltáros a Csapó-családdal ápolt bensőséges kapcsolatáról és a Háry témát Garaynak adó furfangos diákról, Mehrwerth Ignácról értekezett. Jutott tér az érdemdús bizottság munkájának bemutatására, s természetesen az első világi egészalakos szobrot remeklő az alkotó Szárnovszky Ferenc dicséretére is. Wosinsky Mór Garay szülővárosának régmúltja című valóságos régészeti esszéjében szűkebb szakterületének eredményeit gondosan válogatott illusztrációkkal Garay Alajos rajza bátyjáról Csók István rajza Az anya című vershez 11400 találat az interneten Szkárosi Endre a multimédiás művész-artista Véget ért az Illyés Gyula Megyei Könyvtár múlt év őszétől tartó sorozata, az Élő Irodalom a Könyvtárban, melynek során az olvasók a kortárs magyar regény- és versművészet jeleseivel találkozhattak. A május hónap Szkárosi Endre költő, műfordító, irodalomtörténész tanárt tartogatta vendégként az irodalombarátoknak, a beszélgetőtárs ezúttal is Jankovics Zoltán volt. Minthogy a meghívón „A hang autonómiája a költészetben” cím állott, senki nem lepődött meg a civilként az ELTE olasz irodalom tanáraként ténykedő, s amennyiben helytálló ilyetén formában, a mai avantgarde magyar irodalom kulcsfigurájának versmondásán; fölpattant, egész testével kontaktust teremtett, előadott, játszott, elbeszélt, kifigurázott, elgondolkodtatott, magát sem s a közönség soraiban ülőket sem véve látszólag komolyan. Hangok lényegültek történetekké, hitvallássá, társadalomkritikává. Tág, képlékeny, nyitott szívet, szellemet követelő világba kalauzolta hallgatóságát, ahol nem húzódik szigorú határvonal írott és papírról olvasni szánt vers, színpad és performance, muzsika és képzőművészet között, s ahol valójában még az sem biztos, mi a választóvonal tipográfia és alkalmazott grafika között - bevallása szerint legalábbis. Aki pedig a beszélgetős teadélutánok hangulatára vágyott, hát annak sem kellett csalódnia, Szkárosi közvetlenül, őszintén mesélt fiatalkori beat-élményeiröl, hangkölteményei kulisszatitkairól, pályakezdéséről a Mozgó Világnál, a munkásságát meghatározó „nagyokról”, mint Szilágyi Ákos vagy a beat-nemzedék tagjai. Mint fogalmazott, az erős színpadkép, az akció, az eredetiségre vágyás vezetett a koncertszínház létrejöttéhez, hogy a költés, a létrehozás aktusa legyen újra és újra megtéve. S hogy miért kell, miért lehetséges Arany nagybetűs Balladáját akképp értelmezni, hogy az „ötszáz” szó szerepeljen ötszáz papírlapon, azon tapossanak a kiállításra érkezők, cipőtalpaikkal összemocskolva a hófehér papírt? Szkárosi Endre szerint azért, mert senki nem gondol bele ma már az ötszáz walesi bárd lelki tusájába, erkölcsi-hősi győzelmébe a zsarnok úr fölött. A Nemzeti dal régen robbant, ma már mindenki elakad a harmadik versszaknál, üresen skandálni sem tudjuk, legföljebb ha monoton gép módjára, érzés nélkül. Ellenben ha test, fizikum, izom és hús részt vesz az előadásában, újjáteremtve ezzel az egykori sorokat, egy stadionnyi ember értelmezi a huszonegyedik században aktualitássá a megírtakat. Transz-poézis - ez Szkárosi meghatározása önnön tevékenységére. Aminek kulcsa a nyelvek közötti átjárhatóság, a vizualitás, gesztikuláció, nyomtathatóság és vendégszövegekkel való játék. Ma már jobbára szeparáltan, izoláltan dolgoznak a művészek, csodára várnak, egymagukban. Nem mellesleg csöppet sem ártalmas, ha az alkotó jó a marketingben, ha fogyasztói szemmel képes nézni a termékét. Igen, szándékosan e rideg szavak. Bár ez esetben persze már nem művészről beszélünk... De ez a nyitja ma a megélhetésnek. Szkárosi érthető, tömör metaforikussággal rámutatott: „Mindnyájan zsenik vagyunk, de együtt olyanra vagyunk képesek, amire külön-külön nem. Ez a zenekar.” Ha a globalizációt ki tudjuk zárni, gyakorlatilag bármit megtehetünk. úgy írta meg, hogy fel-felidézte az ünnepelt ideillő verseit, cikkeit. Mindezt a Franklin Társulat nyomdája kitűnő papíron - s nyomdahiba nélkül! - öntötte formába. A borító vörös vászonkötésén kalligrafikus arany betűk és jelképes pálmaág mellett Garay szoboralakjának selyemre nyomott képe ejthetett ámulatba a valóságos kötészeti mestermű láttán. A kortársak nem jegyzik föl, de bizonyosan a megrendelők közt volt családjával Babits Mihály törvényszéki bíró, aki néhány nappal az 1898 májusában elkészült kötet megjelenése előtt meghalt. Fia alighanem személyes példát merített e műből, hiszen ő is pécsi diák, akárcsak Garay, és könnyen lehet, hogy éppen ennek hatására kezd fordítani, verset írni... Dr. Töttős Gábor ODON IDŐBEN Május 26-án 110 éve, 1898-ban a závodi Váradi Antal lett színiakadémiai igazgató: tíz nap múlva az ő ódájával avatták a Garay-szobrot. Május 27-én 100 éve, 1908-ban az országgyűlés vízügyi bizottsága támogatta, hogy hajózhatóvá tegyék a városunkat „medenceszerű kiágazással érintő” Siót. Május 28-án 110 éve, 1898-ban elkészült a Franklin Nyomdában a XIX. század legszebb helyi könyve, a Bodnár István szerkesztette Garay-album. Május 29-én 120 éve, 1888-ban a keszthelyi akadémia diákjai Ózsák-pusztára, az országos hírű mintagazdaságba látogattak. 110 éve, 1898-ban szekszárdi kisfiú abba halt bele, hogy sok akácvirágot evett. Május 30-án 120 éve, 1888-ban a csendőrség elkobozta 50 orvvadász és a szekszárdi hegypásztorok fegyverét, de a főszolgabíró egy hó múlva visszaadatta. Május 31-én 160 éve, 1848-ban vásárterünkön megalakult az első megyei honvédzászlóalj. Június 1-jén 90 éve, 1918-ban hunyt el Stann István építész, akinek még ma is több háza látható Szekszárdon.
