Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-03-02 / 8. szám

~’ÚlfX~ jL szekszárdi jmAasArnap MOZAIK 2008. MÁRCIUS 2. Tengertánc - Etűdök Kodály-kórusokra Folytatás a 8. oldalról. vezénylés közben, s ez nem csak a próbán, hanem az előadáson is így volt, folyamatosan a táncosokat, a tempójukat, a mozgásukat figyelte, s így irányította a kórust.- Hasonló produkció részt vett még a programban?- Igen. Volt néhány úgynevezett tematikus koreográfia, mint a mi­énk, de a legtöbb autentikus volt, vagyis olyan, amely kizárólag a folklórra épít, népi elemekkel, népi ruhákkal, dalokkal.- Ha jól tudom, a Tengertánc mégis egyedi volt több tekintetben is...- Valóban. Foltin Jolán Kossuth- díjas koreográfus úgy két évvel ez­előtt fogott ehhez a munkához, hogy a (tavalyi) Kodály évre elké­szüljön a táncmű. Az egyedisége abban áll, hogy a klasszikus elő­adásmód (vagyis a kórushangzás) és az egykori népi éneklési mód keveredik benne rendkívül fino­man, jó arányban.- Ez tényleg nagyon ritka...- Kontrasztot ad a két megszóla­lás, de találkozásuk szép, teljesen szokatlan harmóniát kelt, mind az előadókban, mind pedig a közön­ségben.- Mit gondol, lesz még alkalom közös előadásokat létrehozni?- Mindnyájan úgy érezzük, hogy ez a munka valaminek a kezdetét jelenti. A közönség szeretete és, ta­lán nem túlzás azt mondani, rajon­gása, s tapasztalataink is arra biz­tatnak bennünket, hogy folytassuk ezt a fajta együttműködést. Hiszen, ha belegondolunk, két olyan dolog találkozott itt, mely egymás nélkül nem is élhet, melynek közös a gyö­kere. Szerves egységet kell, hogy alkosson: az ének és a tánc. Most megvalósult, dolgozunk rajta, hogy ez minél többször, újra létrejöhes­sen. Lakatos Orsolya Magyarnóta-kedvelők tisztújító közgyűlése Egyszer egy kellemes társaság­ban, két nóta között valaki határo­zottan és komolyan közölte: „Aki a magyar nótát szereti, rossz ember nem lehet.” Mindenki elégedetten mosolygott, de máris következett az újabb nóta... Ez jutott eszembe a minap, amikor február 25-én a Magyar nóta kedvelők baráti köre évadzáró tisztújító közgyűlését tar­totta a Babits Mihály művelődési házban. Az eseményen jelen volt Csillagné Szántó Polixéna, a köz­gyűlés Művelődési Bizottságának elnöke is. Maller Bélának, a baráti kör eddi­gi elnökének megnyitója után Csepregi Antalné, a baráti kör titká­ra számolt be az elmúlt évben vég­zett munkáról. Elmondta, hogy 2006. december 4-én alakult meg a nótakedvelök köre tíz fővel. Jelen­leg már 32 taggal működnek. Hoz­zátette, hogy tavaly november 16- án igen színvonalas műsort adtak. A titkár hangsúlyozta, hogy a bará­ti kör célja ápolni a sokak által sze­retett magyar nóta hagyományait, s soraikba invitálják mindazokat, akik szintén kedvelik e műfajt. A baráti kör lehetőséget biztosít a kö­zös éneklésre, a zsűri által kivá­lasztott személyek részére pedig rendezvényeken való fellépéseket szervez. A művelődés bizottság elnöke felszólalásában kiemelte: örömére szolgál, hogy megismerhette a ba­ráti kör célkitűzéseit, s megjegyez­te, támogatásra méltónak ítéli a tár­saság szeretett hobbiját. Kérte, hogy a fiatalokat is vonják be a kö­zösségbe. Maller Béla több irányú elfoglalt­ságára tekintettel a továbbiakban nem vállalta az elnöki tisztet, amit ezentúl Baksai Ferenc lát el. Elnök- helyettesnek Péter Bencze Istvánt, titkárnak Csepregi Antalnét, elnök­ségi tagoknak pedig Élesné Vági Mártát és Mailemé Virányi Piroskát választotta a baráti kör. - h ­Öt kutyától akart megszabadulni, hármat sikerült megölnie az állatkínzónak A; íl At r Szombaton délben egy rémült te­lefonáló értesítette a Tolna Megyei .\llat- és Természetvédő Alapítvány munkatársait arról, hogy kutyasé­táltatás közben Szekszárdon, a Csap utca és a Kerámia utca között húzódó patakban, illetve közvetlen mellette kiskutyákat talált élve és halva. Az alapítvány munkatársai a helyszínre siettek, ahol összesen 5 kiskutyát találtak, hármat vízbe fulladva és kettőt közvetlen a patak mellett. Az elkövető valószínűleg a patakba dobta a kiskutyákat, me­lyek közül kettő a patak medrében volt, három, pedig a patak szélén. Az alapítvány munkatársai először az élő kiskutyákkal fordultak or­voshoz. A mintegy háromhetes még anyjától el nem válaszható élő kiskutyákat felmelegítették, a ki­csik infúziót majd kutyatápszert kaptak. Ebben a korban meglehetősen kicsi az esély a kölykök tápszerrel való felnevelésére, de ennek ellené­re az alapítvány egyik fiatal önkén­tese a családjával azon fáradozik, hogy megmentse a halálra szánt kutyakölyköket. A Tolna Megyei Állat- és Termé­szetvédő Alapítvány feljelentést tett a rendőrségen állatkínzás vétsége miatt. A hétvégén négy állatkínzással kapcsolatos bűncselekményt is el­követtek a térségünkben. A négy halálra szánt kutya közül 1 egész­ségesen, kettő pedig csonttörések­kel élte túl az állatkínzást. Két napig volt kikötve harminc centiméteres lánccal egy fához a Csörge-tónál egy rottweiler kutya. A kutya mozogni sem tudott a rö­vid lánc miatt, vizet, ételt nem hagytak neki. Horgászok értesítése alapján került a kutya az állatmen­helyre. A Csörge-tó körüli fás, bokros te­rületen rendszeresen hagynak el vagy ölnek meg kutyákat és macs­kákat. A horgászok már számos al­kalommal mentették meg fához kötött kutyák életét azzal, hogy ér­tesítették az állatmenhelyet vagy a gyepmestert. Bátaszéken láncra verve szenve­dett víz és étel nélkül egy kutya, míg el nem pusztult. A Tolna Me­gyei Állat- és Természetvédő Ala­pítvány kérésére a bátaszéki rend­őrök állatorvossal együtt a hely­színre mentek. Az állatorvos meg­állapította, hogy a kutya szomjazás és éhezés miatt pusztult el. Az el­pusztult állat tulajdonosa nem is­meretlen a rendőrök számára, vele szemben állatkínzás vétsége miatt büntető eljárás indul. Két esetben dobtak ki állatot for­galmas út mellett. A két kutya rossz állapotban különböző csont­törésekkel került a szekszárdi állat­menhelyre. 2004 évi X. törvény szerint az ál­lat elhagyása is bűncselekmény. Állatkínzás 266/B. § (1) Aki a) gerinces állatot indokolatla­nul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szem­ben olyan bánásmódot alkal­maz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott ve­szélyes állatot elűzi, el­hagyja vagy kiteszi, vétsé­get követ el, és két évig ter­jedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel bünteten­dő. A 2004. évi X. törvény szerint az elkövetőt akár letöltendő börtön- büntetésre is ítélhetnék, ettől azon­ban nem kell tartania, mert a ma­gyar bíróságok nem szabnak ki el­rettentő büntetéseket az állatkín­zókra. Fiáth Szilvia elnök Tel: 06-20-9810-558 Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány Fotó: Jendrolovits Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents