Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-03-02 / 8. szám

2008. MÁRCIUS 2. ________mozaik tasArháp ]) Eg y vajdasági magyar író a könyvtárban Tolnai Ottó irodalmi délutánja Tolnai Ottó vajdasá­gi magyar írónak, a 2007. évi Kossuth- díj kitüntetettjének irodalmi délutánja lesz az Illyés Gyula Megyei Könyvtár­ban március 5-én 17 órakor. A magyarkanizsai születésű alkotó a le­gendás vajdasági in irat, az Új Synposion első nemze­dékének meghatározó alakja. „Egy­szerre szemérmes és leplezetlenül személyes”, ahogy Esterházy Péter írja Költő disznózsírból című köny­véről, mondhatnánk egyszerre mo­dern és hagyományos, egyszerre a kisebbségi lét és a huszadik száza­di ember életének általános megfo­galmazója. Nagy gondolati kalan­Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár­ban 2008. március 3-án (hétfőn) 17 órakor bemutatjuk dr. Töttős Gábor Emlékezetre méltó - Tolna megyei évfordulók 2008-ban című könyvét. A beszélgetésre és dedikálásra minden érdeklődőt várunk. rdalmi folyó- runk. dozó. Háza környékéről az Adrián is túlra viszi olvasó­it, alakjai a hazai, palicsi fi­guráktól, a banális kocsmai kalandoktól kezdve az egé­szen magas kultúrköröket leíró mozzanatokig mutat­ják a megfigyelt világot. A megyei könyvtárban tartandó irodalmi délutánra mindenkit szeretettel vá- G.J. In memóriám dr. Joó Ferenc „Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. ” A préd. könyve 12: 6-7. Szekszárdon, az Alsóvárosban 1920-ban született, a Garay János Gimnáziumban érettségizett, és Pécsen jogi diplomát szerzett dr. Joó Ferenc. Életében mindvégig hűséges maradt szülővárosához és szere­tett gimnáziumához. A családi házban tisztességet, becsületet, szorgalmat kapott. Fiatal­emberként, az egyetemet elvégezve a Pénzügyminisztériumba került, ahol nagy tekintélyű, több diplomás és idegen nyelveket beszélő, feddhetetlen erkölcsű emberek között nagyon jól érezte magát és so­kat tanult a mindenre fogékony fiatalember. Pályáját a háború ketté­törte, hamarosan a Goldberger szövőgyárban tudott, mint a kialakult „új rendszer ellensége”, udvartakarítási munkásként elhelyezkedni. Szorgalmára, dacos kitartására felfigyeltek, a szövő automatasoron dolgozók vezetője lett. Csoportjának vállalása és teljesítménye alap­ján sztahanovistaként fejezte be textilgyári pályafutását. Az 1956-os forradalom kitörését örömmel és tevőlegesen is támo­gatta, emiatt kellett Ausztriába menekülnie. Azóta Bécsben élt, az IBM megbecsült dolgozója volt nyugdíjba vonulásáig. Felesége egy osztrák vitézi család nagyon kedves hölgy tagja volt. Ausztriában az új életkezdéssel együtt a pénzügyekkel, banki és tőzsdei ismeretekkel kezdett el foglalkozni, igen eredményesen. Szü­lővárosának szeretete, a barátok közelsége miatt házat vett a kálvária oldalon, valamint egy darab szőlőt. „Szekszárd ifjúságának” ajánlotta a városközpontban felállíttatott Háry-szobrot. Szeretett iskolájában 1990-ben a gazdasági ismeretek oktatásának segítésére létesített egy alapítványt, majd ezt követte 2006-ban százezer eurós alaptőkével egy újabb: a dr. Joó Ferenc és neje Mathilde Heller alapítvány. Ennek cél­ja: hozadékából évente három legkiválóbb ballagó diák jutalmazása. Többször tartott előadást tanulóinknak a gazdaság, a pénzügy vilá­gáról. E témában is a tiszta és világos gondolkodásra helyezte a fő hangsúlyt. Iskolánk minden eseménye érdekelte, büszke volt eredmé­nyeinkre, a mérce magasra állítására sarkallt bennünket. Jól érezte magát egykori öregdiák társaival a találkozókon, de saj­nos, egyre kevesebben maradtak. Gyereke nem lévén, szeretett iskolájának fiatalságát „fogadta örök­be” feleségével együtt. Hálásan köszönjük! Igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. A Pro Űrbe Szekszárd és a Garay-emlékérem kitüntetettjének emlé­két szeretettel megőrizzük. Isten nyugosztalja! A Garay János Gimnázium közössége nevében: Leinle Béláné igazgató EVANGÉLIUM „Vak vezet világtalant!” Ezt a mondást szokták mondani olyan emberre, aki nincs hivatása ma­gaslatán, aki nem jó szülő, nem jó tanár, pap, politikus, és még lehet­ne tovább folytatni a sort... Az evangéliumban a vak meggyógyításáról hallhatunk katolikus templomainkban. (Jn 9,1-41) Sok ember él manapság lelki vakságban, mert nem tudják, vagy nem akarják kinyitni a szemüket. Sokan a fejüket a homokba dugják,, mint a strucc és azt gondolják, ha nem látják a körülöttünk lévő rosszat, ak­kor az nincs is. Sajnos, hogy sokan nem veszik észre a rosszat, de a na­gyobb baj talán az, hogy nem látják a jót sem. Jézus idejében sokan látták Jézust és még sem hittek benne, mert nem a hit szemével nézték. Vajon manapság közöttünk nincsenek ilyen lelki vakok, talán még a magukat vallásosnak mondó emberek között is? Bizony, amikor teljesen leköt bennünket ez az élet, amikor csak lefe­lé nézünk, és nem akarjuk fölemelni a tekintetünket az ég felé, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk felfogni Isten szavát, akkor talán nem vagyunk mi is lelkileg vakok? Hányszor próbáljuk megmagyarázni lelki vakságunkat azzal, hogy ezt vagy azt még Isten sem kívánhatja tőlem, ami jól esik miért lenne az bűn, mit értenek ehhez vagy ahhoz a papok, csinálom én saját el­gondolásom szerint. A lelkileg vak ember számára érhetetlen, hogy miért boldogítóbb az önfegyelmező élet a szenvedélyek kiélésénél. Egyszerűen a lelkileg vak ember nincs ráállítva Isten frekvenciájára, nem tudja felfogni Isten aka­ratát. Ki kell gyógyulnunk lelki vakságunkból, és másokat is segítenünk kell kigyógyulni belőle. És ki az, aki kigyógyíthat minket? Egyedül Jé­zus. Egy másik alkalommal a vak kéri Jézustól, add Uram, hogy lássak. Mi is ezt kérjük, hogy lássuk meg a jót, a szépet és mindig kövessük és azt tegyük. Kérjük az Urat, hogy tegyen bennünket látóvá, hogy mindig észreve­gyük mi az ő terve velünk, és azt maradéktalanul próbáljuk teljesíteni, így legyünk világosság a többi ember előtt. Jézus figyelmeztet a Szentírás szavain keresztül, a ti szavatok legyen: „IGEN-IGEN, nem-nem!” (Mt 5,37) Jövő vasárnap ne mondjunk nemet, és mi ne csak kettő, hanem három IGEN-t mondjuk a jövőnkre. Tegyük meg a magunk részét és jól értve a közmondást: „Segíts magadon az Isten is megsegít!” Járul­junk hozzá az igazság győzelméhez a hazugsággal szemben. Ámen. Bacsmai László plébános

Next

/
Thumbnails
Contents