Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-03-02 / 8. szám
SZEKSZÁRDI I VJ m ti VASÁRNAP MOZAIK 2008. MÁRCIUS 2. A „kis herceg” nagy sikerei ■■■■■■■■■I Fábián Péter, a Garay Gimnázium XI. osztályos tanulója nem titkolja, színész szeretne lenni. A csendes, szerény fiatalember sorra méretteti meg magát országos versmondó versenyeken, ám a sikerek nem szállnak a fejébe, sőt... Mint mondja, minél többet szerepel, annál nagyobbnak érzi a felelősséget, s nehézséget, amelyekkel szembe kell néznie, ha álmai hivatását el akarja érni.- Mikor kezdődött el a „kapcsolatod" a versekkel?- Egészen kicsi gyermekkoromban. A nagymamámnak nagyon sokat köszönhetek, sokat mesélt nekem. Aztán a Szt. Rita Katolikus Óvodában ünnepek alkalmából sok színes műsort rendeztek a szülőknek, amit nagyon szerettem, s nagyon szívesen szavaltam, tetszett, hogy a szüleim és társaim szülei is ott vannak, hogy közönség van.-Akis herceg című regénnyel különös és korán kezdődő kapcsolatod volt, van...- A nagymamám már 5 éves korom körül olvasta fel nekem először, majd 11 évesen már én magam olvastam el, s ma újra olvasom többször is, s ami érdekes, hogy mindig találok benne új és új értékeket. Talán ezek az előzmények kellettek ahhoz, hogy nagy örömömre és szerencsémre a Német Színházban, 2002-ben eljátszhattam a könyvből készült színdarab főszerepét. Két évig több mint 50 előadásban léphettem a színpadra s nemcsak Szekszárdon, de Budapesten és több kisebb településen az országban.- Németül főszerepet játszani, az még egy felnőtt színésznek, aki per- fektül bírja a nyelvet is nagy kihívás, neked, hogy sikerült megbirkózni vele? A végeredményt tudjuk, hogy nagy sikerrel, de a folyamat...- Általános iskolás korom óta tanulok németül, anyukám német tanár, s nagyon sokat segített a szereptanulásban. Miután korábban is kedvencem volt ez a történet, bármilyen nehéz volt a nyelvvel megbirkózni a szerepben lubickoltam. Az iskolában akkor már a színjátszó körben is kipróbálhattam magam, persze a nagy színpad, s az ismeretlen közönség más volt, de szerencsére inspirált, s a legjobbat hozta ki belőlem. Még egy kisebb szerepet játszottam a Német Színházban, amellyel Erdélybe is eljutottunk egy színházi fesztiválra, ahol óriási sikerünk volt, s felejthetetlen élményt jelentett.- Igazából olyan kis herceges a külsőd is, ezzel nem igazán kellett birkóznod, s ez alatt a rövid beszélgetés alatt is érezni lehet, hogy mennyire szeretted ezt a szerepet. A mellékelt felsorolásból viszont az is kitűnik, hogy a versmondással is nagy sikereket értél el...- Szeretek verset mondani, már az általános iskola alsó tagozatától Fábián Péter színjátszásban, versmondásban, beszédművelésben elért eredményei: 2002-2004: A szekszárdi Német Színház (DBU) „A kis herceg” című színdarabjának címszerepe 2004-2005: A szekszárdi Német Színház „Ház a határon” című színdarabjának mellékszerepe (Ericzek) 2006: „Vigyél hírt a csodáról” - 1956 tiszteletére rendezett országos versmondó versenyen elért második helyezés 2006: Baka István Országos Versmondó Versenyen elért harmadik helyezés 2006: A Keszthelyi Helikonon színjátszás kategóriában ezüst minősítés elérése a GJG Színpad tagjaként A Országos Diákszínjátszó Fesztivál regionális döntőjén ezüst minősítés elérése a GJG Színpad tagjaként, valamint kimagasló színészi teljesítményért járó különdíj elnyerése Kazinczy Ferenc Szépkiejtési Verseny országos döntőjén a Ka- zinczy-emlékérem elnyerése 2007: Juhász Gyula Nemzetközi Versmondó Versenyen elért második helyezés 2007: Mensáros László Nemzetközi Versmondó Versenyen elért második helyezés Felkészítők tanárok: Báló Marianna (versmondás, színjátszó kör vezetője), Heilmann József (beszédművelés) 2007: 2007: jártam versmondó versenyekre, 11 éves koromtól pedig rendszeresen. Nagyon érdemel és motivál megismerni egy költőt a költészetén keresztül, a gondolatvilágát, átadni a verset a hallgatóságnak úgy, hogy átszűröm magamon és ezzel valamit magamból is adok a közönségnek. A legfontosabb felismerésnek azt tartom, hogy a versmondás nem színészet, a középpontban a költő áll, s megfelelő alázattal kell továbbítanom az Ő gondolatait.- Vannak,kedvenc költőid, illetve versmondó példaképeid a versmondásban? Sokszor hallottuk, hogy sok kiváló színészünk fantasztikusan mond verseket, ugyanakkor ugyanolyan kiváló színészek egyáltalán nem mondanak verset, s ezt nyíltan vállalják is, hogy nem „tudnak" verset mondani...- Bújom Baka István verseit, Lázár Ervint, Szabó Lőrincet, Örkény Istvánt, Juhász Gyulát szeretem, s kezdek ismerkedni József Attilával, de idő kell, mire az ő gondolatvilágát közvetíteni merem és tudom. S csak halkan jegyzem meg, hogy Vörösmarty Mihály költészete is nagyon vonz.- Izgulós típus vagy? Mennyire fontos számodra a közönség?- Nagyon izgulok, a maximumot szeretném magamból minden alkalommal kihozni, úgy érzem másként nem is érdemes. A versmondásnak van még egy különlegessége, mondhatnám úgy is, hogy nehézsége, hogy a jelenben van, a perc művészete, ettől olyan nehéz és ettől nagy a felelőssége annak, aki verset mond. Közönség nélkül nem ér semmit az egész, a közönség visszajelzése nagyon fontos, a hely atmoszférájából megérzi az ember, hogy jó volt, vagy kevésbé jó.- Legutóbbi nagy élményed?- Bánffy György színművész volt a legutóbbi verseny egyik zsűritagja. Miközben a versenyzőket értékelte elkezdte mondani a Wellsi bárdokat, hát az, fantasztikus élmény volt.- A fentiekből magam is kitalálom - s akik láttak színpadon, azok is sejtik -, de szeretném tőled hallani, mi leszel ha nagy leszel?- Szeretném megpróbálni a Szín- művészeti Egyetemet. Nemcsak a színészet érdekel, hanem a dramaturgia és a rendezés is. Természetesen ma már nem lehet csak egy célt kitűzni, szerencsére más is érdekel, például az esztétika, szóval mindenképpen a bölcsészet irányába tervezem az életemet, s mindent megteszek, hogy az álmaimat, terveimet, céljaimat - bárminek nevezzük - megvalósítsam.- Amit tiszta szívből kívánunk. S akár a kis herceg, a „bolygókat" végigjárva, megtanulva, hogy melyek az életben a legfontosabb értékek, érd el a céljaidat. Sas Erzsébet Tengertánc - Etűdök Kodály-kórusokra Minden év elején megrendezik Budapesten a Gyermek Néptánc Antológiát, ahol gálaműsor keretében mutatkozhatnak be az előző év legjobb tánc csoportjai. Régiós versenyek, szakmai zsűri dönt, hogy mely táncműhelyek szerepelhetnek. (Ezek egyikének keretében történt meg az ősbemutató, melyen a Garay János Általános Iskola leánykara énekelt Häuser Beáta karnagy vezényletével.) Február 17-én tizennégy csoport lépett fel az Operettszínházban, köztük a Liszt Ferenc Művészeti Iskola Bar- tina Gyermek Tánccsoportja. A sikerekről, felkészülésről Nyemcsok Pál tanár úrral beszélgettünk.- Óriási megtiszteltetés, hogy a Magyar Rádió Gyermekkórusa és Thész Gabriella karnagy (aki egyébként Szekszárd szülötte) vállalkozott a közös munkára, azaz, hogy élőben „kísérik” a táncosainkat - kezdi a tanár úr. Az énekes és a táncos gyerekek kisebb csodát élhettek át, ahogy fokozatosan „ösz- szeállt” a produkció, hiszen ilyenfajta együttműködésben még egyik csoport sem vett részt.- Volt alkalmuk sokat próbálni?- Közösen a kórussal 15-én délután próbáltunk Budapesten, több órán keresztül. Ekkor találkoztak a gyerekek először egymással. Kollégáimmal már itt éreztük, micsoda odafigyelés, alázat, fegyelmezettség jellemzi a darabban résztvevő összes szereplőt.- Kik vettek részt a tánccsoport felkészítésében?- Farkasné Enyedi Gyöngyi, Matókné Kapási Julianna és Radnai Lászlóné.- Visszatérve, igen komoly munka folyhatott azon a próbán...- így volt. A kölcsönös egymásra figyelés, az összhang kialakításának jegyében teltek azok az órák. Külön kiemelném Thész Gabriella munkáját, aki olyan szinten alkalmazkodott a tánccsoporthoz, melyre csak profi művész képes. Arra gondolok - folytatja -, hogy Folytatás a 10. oldalon.
