Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-03-02 / 8. szám
2008. MÁRCIUS 2. HÉTBŐL HÉTBE vasAríap J „A rutin hiányát kompenzálja a lendület” Dr. Varga Péter rendőrkapitány évértékelése A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság évértékelő állományülését követően a városi kapitányságok is tanácskoztak, hogy mérleget vonjanak a 2007-es esztendő teljesítményéről. Városunk kapitánysága február 20-án, a Művészetek Házában tartotta jó hangulatban zajló állományülését. Két dolgot mindenképpen jegyezzünk meg: egyrészt azt a tényt, hogy jó oka volt a csapatnak az elégedettségre, hiszen tavaly is remekül teljesítettek. Másrészt - ez már szubjektív megjegyzés - szögezzük le, csak jó légkörben lehet jól dolgozni. Szóval az ember általában nem jár szívesen a rendőrségre, ami alól magam kivétel vagyok éppen a munkám okán. Kívülállóként nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a városi kapitányságon a munkatársak leterheltsége és csöppet sem vidám munkájuk ellenére mindig jó a hangulat, nem jellemző a feszültség, igazi baráti légkör a meghatározó. Szóval felüdülés egy-két órát ott tölteni. Szakmailag értékes találkozóra került sor 2008. február 16-17-én Szekszárdon. Az önsegítő csoportok várták nemcsak a (A.A. és ALÁNON) a szenvedélybetegeket, hanem a szakembereket és minden érdeklődőt az Ady Endre Középiskola Kollégiumában. A találkozó lehetőséget adott az addiktív esetek új nézőpontból való megismerésére, hiszen leállt szerhasználók beszéltek a pótlólagos személyiségfejlődésükről, hogyan ismerték fel betegségüket, hogyan néztek szembe önmaguk gyarlóságaival, gyengeségeivel, hogyan tud- tak/tudnak talpon maradni, jelenleg (akár több évi absztinencia után is) milyen nehézségekkel küzdenek. Az önvallomások mély, feltáró önismeretet mutatnak. A témával kapcsolatos bővebb információ a www.anonimalkoholistak.hu AA- tagoknak címszó al^tt, valamint a www.al-anon.hu események címszó alatt található. FELISMERÉS, BEISMERÉS SEGÍTSÉGKÉRÉS A találkozót követően két résztvevő szívesen vállalkozott arra, hogy a segítés szándékával elmondják életüknek azt a szakaszát, amikor használták a szert, majd a címbéli három szakaszt, aminek eredményeként ma hosszabb-rövidebb ideje tünetmentesnek mondhatják magukat, s visszatértek a „valós” életbe. Tanulságos történetüket talán Dr. Varga Péter alezredestől, Szekszárd rendőrkapitányától azt kértem, foglalja össze az elmúlt esztendő történéseit. Elmondta, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma 2006-ban 3541 volt, tavalyra jelentős, közel harminc százalékos csökkenést sikerült elérniük, azaz a szám 2598 volt. Szintén jóval kevesebb vagyon elleni bűncselekmény történt a rendőr- kapitányság illetékességi területén: 2006-ban 2354, tavaly viszont már csak 1661. Részletezve: a lopások száma az előző évi 1209-ről tavaly 879-re csökkent, a betöréses lopások 35 százalékkal csappantak, ami egyrészt a nyaralókártya bevezetésével, azaz az elutazott családok lakásainak folyamatos és módszeres ellenőrzésével is magyarázható. Kevesebb rablás történt a városban és környékén, amit az ösz- szehasonlító adatok is jól mutatnak, 22-ről 14-re csökkent a számuk. A rendőrkapitány külön szólt a kiskorúak bűnelkövetéséről. Tahasznos lenne szó szerint közreadni, sajnos a terjedelem miatt a konkrét lépésekre kellett szorítkoznunk. 32 éves fiatal, kedves, széparcú hölgy, aki nemcsak alkohol, de drogfüggő is volt. Már 17 évesen gyakran járt szórakozóhelyekre baráti társaságokba. Gyorsan és sokat ivott, s nem az ital íze, hanem a hatása miatt. Feldobta, oldotta a gátlásait, s minél többet ivott, annál jobban érezte magát. A végén teljesen elveszítette *a kontrollt maga felett. 21 éves volt, amikor elhunyt fiatal, szintén alkoholista édesanyja - aki szinten tartó alkoholista volt, amely azt jelenti, sosem volt részeg, csak naponta kellett innia ahhoz, hogy „élni” tudjon - s akkor „oka” is lett az ivásra, ugyanis azt gondolta, hogy az anya hiányát, a lelki fájdalmat, csak alkohollal tudja pótolni. Hiába ölte meg édesanyját az alkohol, ez sem volt számára visszatartó erő, sőt ugyanazt az utat választotta, azért, hogy őt felejtse. Ivott, s akkor nem érzett fájdalmat, nem volt hiányérzete, s ez jó volt. A szervezete szépen lassan hozzászokott az alkoholhoz, egyre többet ivott, de már a sok sem váltotta ki a várt hatás. 22 éves volt, amikor baráti körben elkezdett kábítószereket használni. Ez egy szer- váltás volt, az alkoholt letette, s a kábítószerben egy új izgalmas világot fedezett fel. Minden szép volt, minden rendben volt, viszont kívülről nem volt látványos, - mint az alkoholnál, ahol a részegségnek látvaly az ismertté vált bűnelkövetők 10 százaléka volt kiskorú, ami 2006-hoz képest 5 százalékkal kevesebb. Mint a legtöbben tudják, dr. Varga Péter a régi-új kapitány, aki az elmúlt esztendőt rendhagyónak nevezte, mégpedig a vezetői garnitúra teljes váltása okán. A testületben hét új osztályvezető és két ható tünetei voltak - erőt adott, energiát, s ami lényeges, a család sokáig észre sem vette. Sajnos ebből is mindig több kellett ahhoz, hogy az első időkben érzett hatást elérje, a végén már nem volt megállás. Lelkileg kiégett, aztán az alkoholt és a kábítószert együtt használta, s ez megint egy ideig jól hatott. Rövidesen azonban a minden mindegy állapotába került, úgy érezte már nem önmaga, viszont segítséget nem mert kérni, szégyellte, s nem is akart szembe nézni azzal, hogy mi történik vele. Azzal áltatta magát, hogy erős, hogy akkor teszi le a poharat és a szert, amikor akarja. A világért sem ismerte volna be, hogy alkoholista, csak annyit, hogy •problémái vannak az alkohollal. A lelke mélyén tudta, hogy egyedül nem talál kiutat, ezért négy alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot - az egyikbe hajszál híján belehalt - és több munkahelyet veszített el, a családja pedig állandó félelemben élt, hogy mi történik vele. Fenyegették azzal is, hogy elveszik tőle a kislányát, de mindez hiábavaló volt. Már aludni sem tudott, lelkileg-fizi- kailag tönkrement, amikor bekövetkezett a mélypont, amelyben ki merte magának mondani, hogy most már elég, mindegy hogy ki és hogyan, csak segítsen neki. A család is tudta, hogy rajta már csak egy komoly terápia segíthet. Bármenynyire is szégyellte, „megadta” magát, és jelentkezett Szigetvárra, ahol öt hónapot töltött el. Az első másfél hónap nagyon kemény volt, szabályok betartása, s egy olyan szigorúság, amelytől már évek óta elszoszintén újonnan kinevezett örspa- rancsnok szolgál. Mellettük hat új alosztályvezető működik, akik valamennyien hosszabb ideje a kapitányság állományában tevékenykednek. A testület átlagéletkora 30 év körüli. A bérekről érdeklődve a következő választ kaptam:- Egy kezdő járőr bruttó fizetése 135 ezer forint. Ez ránézésre elfogadhatónak tűnik. Ám vegyünk példának egy 23-24 éves, két kisgyermekes férfiút, akinek a felesége gyesen van. így már jelentősen változik a kép...- Munkatársaimat maximális elismerés és köszönet illeti, hiszen agilis, dolgozni tudó és szerető, hivatásukban tisztességgel, lelkiismerettel állnak helyt. Igaz, mint említettem, igen fiatal az állomány, ám a rutin hiányát kompenzálja a lendület - szögezte le a rendőrkapitány. Végezetül kitért a létszámhiányra, ami meghaladja a tíz százalékot. Az emberek kénytelenek túlórázni. Ezek kifizetéséhez a város közgyűlése tavaly egymillió forinttal járult hozzá. V.H.M. kott. Tudta, hogy csak akkor sikerül, ha mindent elfogad, amit az intézet diktál számára. S „hagyta” magát, mert tünetmentes akart lenni. Rábízta magát a szakemberekre, maximálisan betartotta a szabályokat, előírásokat. Végigcsinálta az öt hónapot, s most felszabadultan boldogan meséli, hogy 2007. július 18. óta nem iszik, és nem használ kábítószert. Megváltozott a gondolkodása, a világ értékrendjei megint a helyükre kerültek az életében. Jól érzi magát, a családban a volt szerepeit lassan visszaszerzi, ahogy az önbizalmát és mások bizalmát is. Újra embernek, nőnek, édesanyának, gyermeknek, testvérnek érzi magát. Üzenete, egy nehéz életszakaszon átvergődött, de győzedelmeskedett ember üzenete, aki nagy utat tett meg, de ma már tervekkel, célokkal, életkedvvel van tele: „Merjünk segítséget kérni, ne szégyelljük a betegségünket, ha felismertük, ismerjük be, és kérjünk segítséget, mert van, s minél hamarabb jön a segítség annál kevesebb „romot” kell eltakarítani.” * * * Köszönöm beszélgetőtársam őszinteségét, példa értékű akaraterejét tisztelem, céljai megvalósításhoz sok sikert kívánok. Kedves Olvasóim! Lapunk következő számában egy 52 éves volt alkoholista mondja el kálváriáját, s azt, hogy ma már 8 éve tünetmentes. Az írás végén Kálóczi Andrea, a RÉV vezetője összefoglalja, hogy e témakörben jelenleg milyen tennivalói vannak az egyénnek és a szakmai szervezeteknek. Sas Erzsébet Merjünk segítséget kérni