Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-10-14 / 33. szám
2007. OKTÓBER 14. ÉRDEKLI... . SZEKSZÁRDI —/ VASARWAP / BEMUTATJUK! Olyan munkát nem vállalnak, amit nem tudnak flottul elvégezni A vendéglátós dinasztia ifjú tagjának, Keszthelyi Szabolcsnak a javaslatára ezennel Zsobrák Róbert építőipari vállalkozót, azaz a Printer- Color Szakipari Kivitelező és Kereskedelmi Kft. ügyvezetőjét faggatom elsősorban arról, hogy az utóbbi időben mennyiben változtak szakmája íratlan szabályai. Persze, a beszélgetés során jócskán „szakmáztunk”, de számomra, s bizonyára sok olvasó számára is érdekes dolgok derültek ki.- Ismét nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Róbert hol Kecskeméten, hol más városban dolgozott, sőt a hétvégén sem volt idehaza. A munka miatt?- Nem, nem dolgoztam, akkor horgászni voltunk Somogy megyében, Háromfán. Gyermekkorom óta ez a hobbim. Ám két éve kizárólag bojlizunk, ami azt jelenti, hogy golyóval horgászunk pontyra.- Ez mennyiben tér el a hagyományos pecázástól?- Jelentősen. A horogra például nem kukorica kerül, hanem egy golyó, amiből számos ízesítésű kapható az üzletekben, de por alakú alapanyag is, amit tojással gyúrunk össze, szóval mi magunk szeretjük elkészíteni a golyócskákat a legkülönbözőbb ízekben. Banános, rákos, halas...- Vagyis a halak úri kedve szerint?- Mondhatni, ez pontosan így van, hiszen a készítéskor figyelembe vesszük magát a vizet, a halak étkezési szokásait, az időjárást, az adott évszakot és még sok mást. Speciális vizekre járunk, ahol 8-10-15 kilós, de akár 20 kilós pontyokat’fogunk ki. Az én eddigi csúcsom 17 kiló 20 deka volt.- Gondolom, ezek a hatalmas halak rendesen benne vannak a korban. Rágós lehet a húsuk...- Nagyjából annyi idősek, ahány kilósak. Hogy milyen lehet a húsuk, azt nem tudom. Ugyanis ez a fajta horgászat arról szól, hogy kivesszük a halat, s miközben vízzel locsoljuk, igen gyorsan lemérlegeljük és lefotózzuk, majd visszaengedjük. A parton nem tároljuk, hogy a legparányibb károsodás nélkül folytathassa vízi életéti A Fasoron a Gemenc szállótól a pályaudvar felé SO m-re- A horgászatról nekem a baráti társaság, a gyönyörű természet, a jó levegő jut az eszembe, majd az is, hogy az ember jól megeszi a zsákmányt.- Ennél a horgászatnál az az élvezet, hogy az ember minél nagyobb halat tudjon fogni, aminek az is a feltétele, hogy az ember milyen bojlit készít. Ám ha a család halászlét akar enni, akkor a hozzávalót megvásároljuk a boltban.- Most a családjáról érdeklődöm, de előtte avasson be, kikkel jár boj- lizni?- A sógorommal és egy pécsi barátommal. A tó mellett sátorban lakunk, bográcsban főzünk, szóval semmi luxus... A családom támogatja a hobbimat, amiért hálás vagyok. Feleségem, Beáta asszisztens a kórház gyerekosztályán. Két gyermekünk van, tízéves a kisfiúnk, aki az ifjabb Zsobrák Róbert, hétéves kislányunk neve Panna. Mindketten a Babits iskolába járnak. Édesanyám nagyon sokat segít a gyerekek rendezésében, napközi után általában ő megy értük. Édesapám - akinek Kálmán a keresztneve - nyugdíjas, ő parkettázással és szőnyegpadlózással foglalkozott. A húgom pedig jelenleg gyesen van.- Róbert eredeti szakmája?- Szobafestő, mázoló, tapétázó. Építőiparos családból származom, így eszembe sem jutott más jellegű foglalkozást választani. A festő szakmát nagybátyám - Merczel József - javasolta, aki megtapasztalta, hogy a parkettázóknak nagyon hamar tönkremegy a térdük. Egyébként ő nagyon vigyázott rám, jó úton tartotta az életemet.- Miért és mikor lett vállalkozó?- Nem akarok nagyon visszamenni az időben, de ide tartozik, hogy a szakma Tolna megyei meghatározó személyisége, Frei László volt a mesterem, az ő cégében kezdtem, tőle tanultam meg valójában a szakmát, beleértve az árubeszerzést, az anyagrendelést, a felmérést, szóval mindent. Később másutt is dolgoztam, majd 1992. augusztus 12-én lettem vállalkozó.- Miért is?- Önállóságra vágytam, s ki akartam próbálni magamat. Tudtam, hogy komoly a kihívás, de belevágtam. 2000-ig egyéni vállalkozó voltam, majd sógorommal, a szintén ügyvezető, Renczes Lászlóval megalapítottuk a céget. Jól kiegészítjük és fél szavakból is értjük egymást. Az ő asztala elsősorban a szervezés, az enyém pedig a szakma. Jelenleg 13 alkalmazottunk van, ami ebben a szakmában elég nagy céget jelez.- Milyen lehetőségeik vannak szakmai ismereteik gyarapítására?- 1997-ben letettem a mestervizsgát, ami nem volt könnyű. Az írásbeli és szóbeli megmérettetés mellett a gyakorlatban is bizonyítanunk kellett. Emellett rendszeresen járunk továbbképzésekre, az anyaggyártók tanfolyamaira, ahol lehetőségünk nyílik megismerni a legújabb anyagokat és a technológiákat. Ezeken a kurzusokon rendszeresen egy-két kollégánk is részt vesz.- Nagyon gyakran, mi több, rendszeresen úton van, úton vannak.- Azt szoktam mondani, hogy a mi életünk a vándorcirkuszhoz hasonlít a legjobban. Tényleg valóban hol itt, hol ott dolgozunk. De valljuk be, Szekszárd túl kis város ahhoz, hogy ennyi festőnek munkát adjon január elsejétől december 31- ig. Most Kecskeméten, a Széktó lakóparkban dolgozunk, 56 lakást festünk, mázolunk. De éppen a hét elején a dunaújvárosi vasműben is fölvettük a munkát.- Ezek szerint egész évben van munkájuk.- így van, szerencsére nem tudjuk, mi az, hogy tél, de azt érezzük, hogy mi az a nyár. Hozzáteszem, minden esztendőben december húszadikától valamennyien szabadságra megyünk, hogy az ünnepeket minden család együtt tölthesse. Azonban ebben az időszakban egyszer összejövünk, s egy vacsora mellett átbeszéljük az elmúlt évet, valamint a következő időszakra vonatkozó terveket. És ez a találkozó a legalkalmasabb arra, hogy átadjuk dolgozóinknak a jutalmakat. Megjegyzem, többségük évek óta nálunk dolgozik, szóval nem jellemző a fluktuáció.- Amikor legutóbb festés és mázolás volt nálunk, a munkát végző háromfős csapat többet porszívózott, mint festett. Szóval e téren is változott a szakma?- Úgy gondolom, hogy korunk elvárásai közé tartozik, hogy minőségi munkát végezzünk, de ez önmagában kevés. A munkaterületet nagyon is illik tisztán tartani, ami a háziasszony számára megnyugtató, emiatt ajánl bennünket ismerőseinek. Aki egy kicsit is ad magára, az tisztaságot hagy maga után. Egyébként annak idején a mesterem azt mondta, hogy egy építkezésen, vagy iskola karbantartásánál a takarítónővel .legyünk a legjobb viszonyban. Mert ő tudja vinni a jó hírünket, de a rosszat is.- Milyen a nexusuk azokkal a más szakmát űző cégekkel, akikkel együtt dolgoznak, vagy akiket váltanak a munkaterületen?- Vannak vonalas ütemtervek, amiben feltüntetik, melyik szakma mikor dolgozik. Mi záró szakmaként nyilván az utolsók vagyunk. De amúgy a többiekkel jó a kapcsolatunk, gyakran dolgozunk együtt, rendre egymásnak adjuk a kilincset.- Divatozzunk egy kicsit. Melyek a legkedveltebb falszínek?- A közintézményeknél, például iskoláknál a fehér falak a jellemzőek. Az új lakásokat is alapban fehérre festjük, illetve a lakók igénye szerint. Mostanában az élénk színeket kedvelik, de sokan a halvány sárgához, vagy a drapposhoz ragaszkodnak. Vannak, akik más-más - ám egymással harmonizáló - színre festetik a nappali falait. Talán a barnát és árnyalatait mondanám divatszíneknek.- Mi a helyzet Zsobrákéknál?- Hálószobánk mályvaszínű, a fiam szobája kék, Pannáé pedig sárgás-narancsos. A nappalink pedig drappos, amihez minden bútor és kiegészítő klappol.- Ad színekre vonatkozó tanácsokat?- Ha igénylik, szívesen.- Róbert is szokott festeni, mázolni?- Nem. A szabványok betartása, a munkaszervezés és más munkák előkészítése, illetve az ellenőrzés a feladatom. Bár, előfordul, hogy be kell állnom, ami csöppet sem esik nehezemre.- Várom a javaslatát.- Egy igen érdekes férfiúra gondoltam. Szívesen venném, ha dr. Reibling Tamással arról is beszélgetnének, hogy miként lett állatorvosból mezőgazdasági vállalkozóvá. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
