Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-10-14 / 33. szám

2007. OKTÓBER 14. ÉRDEKLI... . SZEKSZÁRDI —/ VASARWAP / BEMUTATJUK! Olyan munkát nem vállalnak, amit nem tudnak flottul elvégezni A vendéglátós dinasztia ifjú tagjának, Keszthelyi Szabolcsnak a javas­latára ezennel Zsobrák Róbert építőipari vállalkozót, azaz a Printer- Color Szakipari Kivitelező és Kereskedelmi Kft. ügyvezetőjét faggatom elsősorban arról, hogy az utóbbi időben mennyiben változtak szakmá­ja íratlan szabályai. Persze, a beszélgetés során jócskán „szakmáz­tunk”, de számomra, s bizonyára sok olvasó számára is érdekes dol­gok derültek ki.- Ismét nem volt egyszerű időpon­tot egyeztetni. Róbert hol Kecskemé­ten, hol más városban dolgozott, sőt a hétvégén sem volt idehaza. A munka miatt?- Nem, nem dolgoztam, akkor horgászni voltunk Somogy megyé­ben, Háromfán. Gyermekkorom óta ez a hobbim. Ám két éve kizáró­lag bojlizunk, ami azt jelenti, hogy golyóval horgászunk pontyra.- Ez mennyiben tér el a hagyomá­nyos pecázástól?- Jelentősen. A horogra például nem kukorica kerül, hanem egy go­lyó, amiből számos ízesítésű kap­ható az üzletekben, de por alakú alapanyag is, amit tojással gyúrunk össze, szóval mi magunk szeretjük elkészíteni a golyócskákat a legkü­lönbözőbb ízekben. Banános, rá­kos, halas...- Vagyis a halak úri kedve sze­rint?- Mondhatni, ez pontosan így van, hiszen a készítéskor figyelem­be vesszük magát a vizet, a halak étkezési szokásait, az időjárást, az adott évszakot és még sok mást. Speciális vizekre járunk, ahol 8-10-15 kilós, de akár 20 kilós pon­tyokat’fogunk ki. Az én eddigi csú­csom 17 kiló 20 deka volt.- Gondolom, ezek a hatalmas ha­lak rendesen benne vannak a kor­ban. Rágós lehet a húsuk...- Nagyjából annyi idősek, ahány kilósak. Hogy milyen lehet a hú­suk, azt nem tudom. Ugyanis ez a fajta horgászat arról szól, hogy ki­vesszük a halat, s miközben vízzel locsoljuk, igen gyorsan lemérlegel­jük és lefotózzuk, majd visszaen­gedjük. A parton nem tároljuk, hogy a legparányibb károsodás nél­kül folytathassa vízi életéti A Fasoron a Gemenc szállótól a pályaudvar felé SO m-re- A horgászatról nekem a baráti társaság, a gyönyörű természet, a jó levegő jut az eszembe, majd az is, hogy az ember jól megeszi a zsák­mányt.- Ennél a horgászatnál az az élve­zet, hogy az ember minél nagyobb halat tudjon fogni, aminek az is a feltétele, hogy az ember milyen bojlit készít. Ám ha a család halász­lét akar enni, akkor a hozzávalót megvásároljuk a boltban.- Most a családjáról érdeklődöm, de előtte avasson be, kikkel jár boj- lizni?- A sógorommal és egy pécsi ba­rátommal. A tó mellett sátorban la­kunk, bográcsban főzünk, szóval semmi luxus... A családom támo­gatja a hobbimat, amiért hálás va­gyok. Feleségem, Beáta asszisztens a kórház gyerekosztályán. Két gyer­mekünk van, tízéves a kisfiúnk, aki az ifjabb Zsobrák Róbert, hétéves kislányunk neve Panna. Mindket­ten a Babits iskolába járnak. Édes­anyám nagyon sokat segít a gyere­kek rendezésében, napközi után ál­talában ő megy értük. Édesapám - akinek Kálmán a keresztneve - nyugdíjas, ő parkettázással és sző­nyegpadlózással foglalkozott. A hú­gom pedig jelenleg gyesen van.- Róbert eredeti szakmája?- Szobafestő, mázoló, tapétázó. Építőiparos családból származom, így eszembe sem jutott más jellegű foglalkozást választani. A festő szakmát nagybátyám - Merczel Jó­zsef - javasolta, aki megtapasztalta, hogy a parkettázóknak nagyon ha­mar tönkremegy a térdük. Egyéb­ként ő nagyon vigyázott rám, jó úton tartotta az életemet.- Miért és mikor lett vállalkozó?- Nem akarok nagyon vissza­menni az időben, de ide tartozik, hogy a szakma Tolna megyei meg­határozó személyisége, Frei László volt a mesterem, az ő cégében kezdtem, tőle tanultam meg valójá­ban a szakmát, beleértve az árube­szerzést, az anyagrendelést, a fel­mérést, szóval mindent. Később másutt is dolgoztam, majd 1992. augusztus 12-én lettem vállalkozó.- Miért is?- Önállóságra vágytam, s ki akar­tam próbálni magamat. Tudtam, hogy komoly a kihívás, de belevág­tam. 2000-ig egyéni vállalkozó vol­tam, majd sógorommal, a szintén ügyvezető, Renczes Lászlóval meg­alapítottuk a céget. Jól kiegészítjük és fél szavakból is értjük egymást. Az ő asztala elsősorban a szerve­zés, az enyém pedig a szakma. Je­lenleg 13 alkalmazottunk van, ami ebben a szakmában elég nagy céget jelez.- Milyen lehetőségeik vannak szakmai ismereteik gyarapítására?- 1997-ben letettem a mestervizs­gát, ami nem volt könnyű. Az írás­beli és szóbeli megmérettetés mel­lett a gyakorlatban is bizonyíta­nunk kellett. Emellett rendszeresen járunk továbbképzésekre, az anyaggyártók tanfolyamaira, ahol lehetőségünk nyílik megismerni a legújabb anyagokat és a technoló­giákat. Ezeken a kurzusokon rend­szeresen egy-két kollégánk is részt vesz.- Nagyon gyakran, mi több, rend­szeresen úton van, úton vannak.- Azt szoktam mondani, hogy a mi életünk a vándorcirkuszhoz ha­sonlít a legjobban. Tényleg valóban hol itt, hol ott dolgozunk. De vall­juk be, Szekszárd túl kis város ah­hoz, hogy ennyi festőnek munkát adjon január elsejétől december 31- ig. Most Kecskeméten, a Széktó la­kóparkban dolgozunk, 56 lakást festünk, mázolunk. De éppen a hét elején a dunaújvárosi vasműben is fölvettük a munkát.- Ezek szerint egész évben van munkájuk.- így van, szerencsére nem tud­juk, mi az, hogy tél, de azt érezzük, hogy mi az a nyár. Hozzáteszem, minden esztendőben december hú­szadikától valamennyien szabad­ságra megyünk, hogy az ünnepeket minden család együtt tölthesse. Azonban ebben az időszakban egy­szer összejövünk, s egy vacsora mellett átbeszéljük az elmúlt évet, valamint a következő időszakra vo­natkozó terveket. És ez a találkozó a legalkalmasabb arra, hogy átad­juk dolgozóinknak a jutalmakat. Megjegyzem, többségük évek óta nálunk dolgozik, szóval nem jel­lemző a fluktuáció.- Amikor legutóbb festés és mázo­lás volt nálunk, a munkát végző há­romfős csapat többet porszívózott, mint festett. Szóval e téren is válto­zott a szakma?- Úgy gondolom, hogy korunk el­várásai közé tartozik, hogy minősé­gi munkát végezzünk, de ez önma­gában kevés. A munkaterületet na­gyon is illik tisztán tartani, ami a háziasszony számára megnyugtató, emiatt ajánl bennünket ismerősei­nek. Aki egy kicsit is ad magára, az tisztaságot hagy maga után. Egyéb­ként annak idején a mesterem azt mondta, hogy egy építkezésen, vagy iskola karbantartásánál a taka­rítónővel .legyünk a legjobb vi­szonyban. Mert ő tudja vinni a jó hírünket, de a rosszat is.- Milyen a nexusuk azokkal a más szakmát űző cégekkel, akikkel együtt dolgoznak, vagy akiket vál­tanak a munkaterületen?- Vannak vonalas ütemtervek, amiben feltüntetik, melyik szakma mikor dolgozik. Mi záró szakma­ként nyilván az utolsók vagyunk. De amúgy a többiekkel jó a kapcso­latunk, gyakran dolgozunk együtt, rendre egymásnak adjuk a kilin­cset.- Divatozzunk egy kicsit. Melyek a legkedveltebb falszínek?- A közintézményeknél, például iskoláknál a fehér falak a jellemző­ek. Az új lakásokat is alapban fe­hérre festjük, illetve a lakók igénye szerint. Mostanában az élénk szí­neket kedvelik, de sokan a halvány sárgához, vagy a drapposhoz ra­gaszkodnak. Vannak, akik más-más - ám egymással harmonizáló - színre festetik a nappali falait. Ta­lán a barnát és árnyalatait monda­nám divatszíneknek.- Mi a helyzet Zsobrákéknál?- Hálószobánk mályvaszínű, a fi­am szobája kék, Pannáé pedig sár­gás-narancsos. A nappalink pedig drappos, amihez minden bútor és kiegészítő klappol.- Ad színekre vonatkozó tanácso­kat?- Ha igénylik, szívesen.- Róbert is szokott festeni, mázol­ni?- Nem. A szabványok betartása, a munkaszervezés és más munkák előkészítése, illetve az ellenőrzés a feladatom. Bár, előfordul, hogy be kell állnom, ami csöppet sem esik nehezemre.- Várom a javaslatát.- Egy igen érdekes férfiúra gon­doltam. Szívesen venném, ha dr. Reibling Tamással arról is beszél­getnének, hogy miként lett állator­vosból mezőgazdasági vállalkozó­vá. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
Thumbnails
Contents