Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-11-25 / 39. szám
t , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 30 éves iuMlewn 2007. NOVEMBER 25. Harminc év... Illyés Gyula szerepéről az ezredfordulón Vasy Géza ünnepi előadása Szekszárdon Folytatás a 3. oldalról. tóképző, Hőgyészen 1951-1956-ig képeztek óvónőket, a Garay gimnáziumban pedig 1972-től 15 éven át. 1977-ben jött létre Szekszárdon a Tanítóképző Főiskola. Ez a név azóta kétszer változott: Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, majd Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar. 30 évvel ezelőtt 57 dolgozóval, 13 alapító oktatóval kezdte meg munkáját a főiskola. Az 57 egykori munkatárs közül hárman jelenleg is a főiskola dolgozói: Farkas Pál tanár, Dombainé Hegedűs Erzsébet, aki a gyakorló iskolában dolgozik, és Sipos Lajosné, End, aki a portán teljesít szolgálatot. Az alapító oktatók közül dr. Endrédi Lajos és dr. Zsolnai József köszöntőlevelet küldött a főiskolának. 172 főállású oktató dolgozott 30 év alatt,a karon, a pedagógus- képzésben 135 oktató vett részt. Közel 3000 tanító, közel ezer óvodapedagógus és több száz szakvizsgázott pedagógus szerezte oklevelét a szekszárdi főiskolán. Az 1989-ben indította Magyarországon elsőként a főiskola a szociális munkások képzését, ezért a Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet visszahívta volt hallgatóit és oktatóit az évforduló megünneplésére, amely része volt a főiskola 30. évfordulós rendezvény- sorozatának. A szervezők, a Kocsis Erzsébet főiskolai docens által vezetett csoport tagjai: Boda Zoltán, Bodor Linda, Csizmadia Imelda, Galla Anita, Gyuricza Erzsébet, Kovács Réka, Major Petra, Melcher Márta, Micsky Judit, Oroszlán Tünde, Orvos Adrienn, Sebestyén Júlia, Szűcs Dániel, Varga Krisztián és Zsók Gabriella örömmel vállalták a színes program összeállítását, mellyel a volt hallgatói lét történéseit tették ismét átélhetővé e pár órára. ország bármely területén megtalálhatjuk őket. A tanító szak fejlődése során képzési szintek és időtartamok változtak. 1977-1997-ig három évfolyamos főiskolai szintű képzés folyt Szekszárdon, 1987-ig csak nappali tagozaton. 1987-től levelező tagozaton beindulnak a szakkollégiumi képzések. Azután beindulnak az újabb diplomás tanítói képzések. 1990-1998-ig négy évfolyamos főiskolai szintű német idegen nyelv, 1992-1998-ig négy évfolyamos főiskolai szintű angol idegen nyelv, 1995-ben a négy évfolyamos nappali és levelező tagozaton is tanító szak választható műveltségterületekkel. 2006-tól tanító BA (Bologna szerinti) választható műveltségterületekkel. A minőségi pedagógusképzésnek a piacgazdaságtól függetlenül prioritást kell élveznie. A közoktatás kihívásai megkövetelik a gyermekek korszerű, szakszerű nevelését, oktatását és az ehhez igazított színvonalas pedagógusképzést— mondta zárszavában Kurucz Rózsa. K. E. A díszteremben dr. Nagy Janka Teodóra intézetigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd megnyitotta azt a fotókiállítást, melyet a 18 év emlékeiből állítottak össze a rendezvényt szervező III. éves hallgatók. „Ez a mi szakmánk” címmel celebrálta dr. Tolna Gyula főiskolai tanár a délután további részét, amikor a szociális munka legszélesebb spektrumát bemutatva, a volt hallgatók közül Balogh- né Bátai Erzsébet, Heckmann Erika, Kálóczi Andrea, dr. Nyíró Árpád, Simonik Péter, Veresné Kertész Gyöngyvér és Vucskó Bernadett tartottak rövid előadást pályájukról. Néhányan a munkahelyük nyomtatott anyagaiból összeállított ajándékcsomaggal köszöntötték az ünneplő intézetet. „így vetélkedtünk egykoron” - mutatták meg a résztvevők. Fergeteges hangulatban telt a közel 2 óra, melyet tombolasorsolás koronázott meg. Többen „bundát” emleA huszadik század írói közül Ily- lyés Gyulának nemcsak a hosszú élet adatott meg, hanem jelentős történelmi eseményeken való részvétel is, számos változás megélése. Ennek volt része abban, hogy az életmű kiteljesedjék, s még éltében kiérdemelje a nemzeti költő rangot. E gondolattal indult a Magyar írószövetség új elnökének ünnepi beszéde november 8-án a PTE Ily- lyés Gyula Főiskolai Karának aulájában. Mit jelent ez a posztmodern után, a globalizáció korában? - tette föl a kérdést Vasy Géza. „Az emberiség ma addig érezheti magát szabadnak, ameddig anyanyelvi kultúrájában nemzeti keretek között létezhet” - hangzott el. Ez korántsem mindig magától értetődő. Ma sem az, és II. József idejében sem volt, mikor az uralkodó a modernizálás és felvilágosodás jegyégettek, hiszen az oktatók vitték haza a nyeremények jelentős részét, pl. a fődíjat is, az orfű-lipóczi Rácztanya hétvégi 2 személyes vendéglátását Rácz Jánosné oktató nyerte meg (enyhítő körülménynek tekintették a többiek, hogy valaha ő is hallgató volt). Az esti állófogadáson a kar borával koccintottak, majd jóízűen falatoztak a résztvevők, melyet régen várt beszélgetések és vidám mulatozás követett. A meghívottak örömmel vették át a szervezők ajándékait: a „...Ma már diplománk van...” címmel szerkesztett, az eddig végzettek névsorát tartalmazó kiadványt és a 18 év történéseit bemutató képanyagokból szerkesztett DVD-t, amely bemutatja, hogy „Ilyenek voltunk”. A búcsúzáskor gyakran ismételték: már most várják a következő évfordulót. ben akarta megvalósítani a korabeli globalizációt. Ennek függvényében tekintette akadálynak nyelvünket, nemzetünket. Ám mivel bölcs ember volt, halálos ágyán belátta tévedését. Vajon mikor látják be azok az emberek, akik ma csúfo- lódnak a nemzeti érzésen? Kérdésével Vasy Géza nyíltan minősítette a jelent, mert Illyés szavával élve: „Nemzeti, aki jogot véd, nacionalista, aki jogot sért.” Illyés Gyulát és József Attilát - helytelenül - szokás szembeállítani egymással, holott valójában testvérek, nemzeti költők. Mindketten a kor tanúi, a megfogalmazódni nem tudó, de néptömegeket érintő kérdések megszólaltatói. Tárgyias formanyelven, racionális gondolkodással tették mindezt. József Attila lírikusként, Illyés sokféleképpen. Ő műnem- és műfajváltásokkal érte el közlendője legpontosabb kifejezését. A paraszti szegénysorban tengődőkről írt verseket a harmincas években, majd megalkotta az irodalmi szociográfiát egyben annak zenitjére hágott 1936-ban. Ennek ellenére a posztmodern szemlélet 79 után mégis addig axiómaként elfogadott állítások érvénytelenítésével kísérletezett - olykor jelentős sikerrel. Ez jobbára a fiatalokat fertőzte - hangzott a szigorú állítás. Olyan kijelentések láttak napvilágot, hogy korszerűtlen a mű, ha társadalmi kérdésekkel foglalkozik és érvénytelen a nyelvi szabályozottság. Vasy rámutatott: Illyés végigkövethette századát, őt és kortársait a nagy elbeszélésekben való hit mozgatta, ami, tegyük hozzá, a felvilágosodás óta töretlenül létezett. Ugyanakkor a bolsevik irodalom- politika és az a párt, amely egyérNagykorúak lettek - ünnepeltek
