Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-04 / 3. szám
2007. FEBRUÁR 4. HÉTBŐL HÉTBE VASÁRNAP^ FÓKUSZBAN A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS! Az Ady komolyan aggódik a jövőjéért „Szükség lenne legalább két erős bázisiskolára a megyének” Amolyan SOS jelek leadásának szándékával, a megye szakmunkás- képzés legnagyobb hagyományokkal bíró intézménye, az Ady Endre Középiskola és Szakmunkásképző Intézet, vagy ahogy még mindig hívják megyeszerte: az 505-ös legfőbb szakmákra kiterjedő fórumsorozatot hívott össze. A szakmunkásképzés reformja, átalakítása Babai Zoltán igazgató meglátása szerint a vidéki iskolák további létezését, működését is megkérdőjelezheti, így a szekszárdiét is. Márpedig az itteni gazdaságnak, az itt élő embereknek nem igazán szolgálja az érdekét, ha megszűnne mondjuk a villanyszerelő, az asztalos, az autószerelő- képzés, és máshova, jóval mesz- szebbre kellene menni emiatt. Az iskolájáért okkal és joggal aggódó direktor mindjárt említi az évtizedekkel ezelőtt felettébb divatos túljelentkezéseket produkáló autószerelő szakmát. Ma már nincs ezen a területen képzés az Adyban. Hogy miért baj ez? Mert az egyik nem csak eladni, hanem szervizt is a városban nyitni kívánó cég, nem talált itt helyben munkaerőt, hanem egy 40 km- re távolabbi városban hozta létre javítóműhelyét. De, ha valakinek gázszerelőre, központfűtés-szere- lőre, tévéműszerészre lenne szüksége Szekszárdon, és vonzáskörzetében, nem egyszerű ügy manapság. Aztán egyre több szakmában fordul elő olyan, hogy találunk rá embert, de nagy a valószínűsége annak, hogy nem tud tisztességes munkát végezni, mert szakmailag annyira gyenge, hiába töltött el három-négy évet az iskolában, illetve a gyakorlati oktatás különböző színterein. Vagyis az oktatás érdemi tartalmi átalakítása is napirenden kell, hogy legyen a szakmunkásképzés reformj a okán. így ismerkedünk az olyan jól hangzó fogalmakkal, mint a modulrendszerű, kompetenciaalapú képzés, térségi integrált szakképző iskolák tucat számra történő megjelenése. Ez persze magával hozza bizonyos kisvárosi képzők háttérbeszorulását, a pénzkivonások utáni megszűnését. Már ősszel megkezdődhet a szelekció - azzal, hogy 28 tanuló alatt nem indítható osztály. Az a bizonyos Da- moklesz-kard az Ady feje fölött is. A Tolna megyei szakmunkás- képzés fellegvárának számító intézmény a siránkozás helyett első körben egy fórumsorozat keretében, ha úgy tetszik, tükröt tesz maga elé: megkérdezi a szakmák, és a gazdaság, a politika szereplőiről: szükség van-e arra, hogy az iskola megmaradjon-e annak, ami volt, s ha igen, mit lehet közösen tenni ezért. AKIBŐL NEM LESZTISZ- Sokszor hallani arról, hogy a TISZ-kek a huszonegyedik század iskolái lesznek. Merthogy a térség munkaerő-piaci szükségletének megfelelően szerveződnek, olyan alapképzést kapnak, amire bátran ráépülhet a gyakorlat, a legkorszerűbb tanműhelyekkel vannak, lesznek fölszerelve. Úgy tudom, hogy önök is, annak ellenére, hogy az első körben e tekintetben megint Kaposvár és Pécs kapott zöld utat, lehetnek befutók, vagyis kiemeltek.- Vitatkoznék azzal a megállapítással, hogy a szakmunkásképzés minden problémáját mintegy varázsütésre megoldanák a TISZ-kek - mondja Babai Zoltán. Úgy gondolom, hogy ezek Budapestre, Győrre, Székesfehérvárra adaptáltak, de a más lehetőségekkel más munkaerő-piaci helyzetben levő vidéki városokban nem úgy működik majd, ahogy azt föntről elképzelték. Nagyon szép az a megfogalmazás: „úgy finanszírozzuk majd az iskolákat, ahogy el tudnak helyezkedni a végzettek, de a mai magyar valóságot alapul véve, eléggé ködös, nehezen megfogható ez a szándék. A finanszírozás, a fenntartó és a tanuló viszonya, a gyakorlati képzésre építő kisvállalkozások, a lányok, asszonyok szempontjából levegőben érzem, a térségi integrált szakképző intézeteket. Fennáll a veszélye annak, hogy egy olyan koncentrált hatalom jöjjön létre a szakképzésben, ami a helyi gazdaság igényeitől függetlenül képez embereket. Addig még nem látunk ebben tisztán, addig nem szólhatunk róluk egyetlen üdvözítő megoldásként. Ha például a szakközépiskolákból kivonják a szakképzést, én nem tudom, hogy akkor valójában mi lesz a szakközépiskolai oktatás értelme célja, mit jelent a szakiskolák 9-10. évfolyamán történő képzés. NAGYMAMA MESTERLEVELE- Azzal Ön is egyetért, hogy vannak, lesznek olyan intézmények, amelyekre a gyérülő gyereklétszám, vagy éppen a respekt hiánya miatt nem lesz szükség?- Nincs is ez a gond egy valóban tisztességes alapú versenyhelyzetben: a gyengék elhullanak. Csak annak legyen esélye, aki ki tudja szolgálni a gazdaságot, valós mesterségbeli tudást ad. Azonban ez a terület többszereplős. Nem vagyok benne biztos, hogy azok az oktatással foglalkozó szervezetek, amelyeknek szintén van felelőssége, nem is kicsi, a szakmájukat nem értő, azt felületesen művelő emberek úgymond előállításában, amelyek jó pénzeket kasszíroznak ebből, azok úgymond a gyerekekért folytatott versenyben alulmaradnának. Az ő üzleti érdekeik nem feltétlenül a hőn óhajtott minőségi változások irányába hatnak. Persze nagyon sok múlik a szülőkön is: miképpen mérlegelnek, a hosszú vagy a rövid távú érdek a fontos. Olyan iskolába megy, ahol a legmagasabb az ösztöndíj, de a képzés esetleg elmarad a kívánatostól, vagy oda, ahol ezt megkapja: az iskolában és a vele kapcsolatban álló respekttel bíró gyakorlati helyeken különösen. No, és az sem mellékes a mai világban, hogy a gyakorlati képzést nyújtó szervezeteknél van-e, lesz-e elhelyezkedési lehetősége a tanulóknak, mi egyébként ilyen komoly vállalkozásokkal állunk kapcsolatban, akik közül a villanyszerelő és az asztalos szakma képviselői az első fórumunkon kinyilvánították tovább együttműködési hajlandóságukat iskolánkkal, akik továbbra is fölvállalják az általunk küldött gyerekek gyakorlati oktatását. Ez, persze, nagyon fontos, szükséges feltétele annak, hogy ősszel elinduljon az asztalos és a villanyszerelő osztály, de végül is majd a jelentkezések mondják ki a végső szót.- Ön, mint az intézmény vezetője, városi és megyei állásfoglalást vár, mert a lét a tét, ha azt akarjuk, hogy az Ady továbbra is a tolnai szakmunkásképzés fellegvára legyen, ne jusson arra a sorsra, mint az egészségügyben a kis kórházak.- Jól körvonalazódik, hogy veszélyben van ezeknek az intézményeknek a további működése, ha a megye, a város nem akar komolyabb vérveszteségeket elszenvedni ezen a területen, akkor valamit lépni kéne. Mindenképpen szükség lenne legalább két intézmény mellett letenni a voksot, s azokat kellőképpen megerősíteni, amíg még nem késő.- Azért az első fórumon is elhangzott: az iskoláknak is, benne a tanároknak is változni kellene. Eléggé unják már a gyakorlati oktatást végzők, hogy úgy kerülnek ki a harmadik osztályban hozzájuk a gyerekek, hogy az alapokat sem tudják, arra pedig nincs idejük, hogy ezt megtanítsák nekik.- Egyetértek velük. A szakmai elméleti képzést teljesen meg kellene újítani. Például nem a munkavédelemmel vagy más, a mesterségbeli tudásra direkt módon nem hatással levő tantárgyakra kevesebb időt fordítani. Mondjuk ezt már mi régebb óta, ám ha föntről ezt követelik meg tőlünk, mi ezen intézményi kereteken belül nem tudunk változtatni. Miképpen azon sem, hogy a vizsgarendszer olyan, amilyen. Ha egy szobafestő lemeszel egy pár négyzetméteres falat, és nem nagyon foltos, már automatikusan szakmunkás. Nos, ehhez képest az én nagymamámnak anno akár mesterlevelet is lehetett volna adni. Vagyis a vizsgarendszer átalakítása nem tűr halasztást. Ennek egy hosszabban tartó, legalább egyhetes folyamatnak kellene lenni. Ne az ellenőrizzen, aki a szakmunkás bizonyítványok gyártásában anyagilag érdekelt, hanem egy független szakértőkből álló bizottság. Persze, az az elképzelés is életképes, amit partnereink hangoztatnak, hogy amikor már végez a tanuló, elkezdi a munkát, ott dőljön el, hogy kaphat-e szakmunkás bizonyítványt. B. Gy. (Folytatjuk.)
