Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-06-24 / 23. szám
2007. JUNIUS 24. MOZAIK ~ SZEKSZÁRDI ff) tasArnap j) keztében is - egyre inkább elhide- gült, rivalizálódásuk szembetűnő lett. így kifejtette: míg József Attila finom, miniatűr képekkel operálva, addig Illyés Gyula magasba helyezkedéssel és árny nélkül „kapta meg” végleg a szerelmi bizonyosság érzését Flórától. Vasy Géza a poéták kapcsolatában a népi-urbánus, valamint a népi-bolsevik törésvonalakat vélte felfedezni. Mint azt elénk tárta, Ily- lyésnek „hét főbűne lehetett”, ami - szerinte - a mai napig kísért. így többek közt Flóra elhódítása, hosz- szú és sikeres életpályája, moszkvai költői látogatása, sokak által felvetett, de hiányos alapokon nyugvó, érvekkel alá nem támasztott, állítólagos politikai „kétkulacsossá- ga”, s József Attila zsenialitásához nem hasonlítható költészete. Az utóbbira egyszerű a válasz: Illyés sokműfajú alkotó volt, zsenialitása ebben rejlett. Mindkét ember zseni volt, a különbség csupán abban állt, életük tragikusan végződött-e, vagy szép, kiteljesedett életműben teljesedett-e ki. A főiskola korábbi főigazgatója, N. Horváth Béla is készült előadással. Ő a két költőt kettős tükörben - Attila korábbi szerelméhez, Vágó Mártához írt versei kapcsán - próbálta összehasonlítani, s elmérgesült viszonyukat utólag átgondoltan így „puhítani” az ezen művekre „rárakódott” Flóra-költeményeken keresztül. Szerinte is fontos lenne újragondolni a két költő kapcsolatát, megszabadulva az „eleve elrendelésektől”, melyeket rájuk aggattak. Érdekesség, hogy a vasárnap délelőtti előadások között volt egy szentesi középiskolai tanárnő is, Fábiánná Szenczi Ibolya, aki a Flóra-ügyben Illyést védelmébe vette, s azon kijelentését idézte, mellyel költészetében Flórát József Attilának hagyta meg: „..az egyetlen nő, kinek keresztnevét nem írhatom versbe!” Ő volt az, aki a felszólalók között igen élesen kiállt a magyar szerelmi líra Illyéssel történő kiegészítése mellett! A konferenciasorozat vitával és ebéddel zárult. A témákat, felvetéseket, s az eredményességet áttekintve méltán kijelenthető: az igényes kánon születése elkezdődött, s hogy Illyés Gyula és József Attila kapcsolata - ha utólag is -, de rendeződni látszik. Valahogy úgy, ahogy azt Illyés korábban megjegyezte: „Szenvedtünk egymás miatt, mégis barátok voltunk!" Gyimóthy Levente 2007. évi Szomjú-díjasok Június 8-án, az Önkéntesek Hete alkalmából a Szekszárdi Civil Szervezetek Közössége és a Mentálhigiénés Műhely 5. alkalommal osztotta ki az általa alapított díjat. (E díj névadója Szomjú György, szekszárdi kovácsmester, akiről köztudott, hogy életében segítője, támogatója volt embertársainak, és sokat tett a városi közjóért.) A szép számú javasolt közül az idén egy személy és egy közösség kapta meg a civil szféra jeles kitüntetését. Binder János az 1995-ben alakult Tolna Megyei ILCO Egyesület egyik alapítója és elnöke. Tengeli- cen él, és 12 éve önkéntes munkában vezeti a megyei hatókörű szervezetet. Aktivitásának köszönhető, hogy egyre több érintett csatlakozik e közösséghez, amely az egészségügyi ismeretterjesztés mellett erősíti az összetartozás érzését, a szolidaritást, mindezzel együtt hiánypótló lelki támaszt nyújtva a sorstársaknak, egymásnak. Fontosnak tartja e viszonylag zárt közösség nyitogatását kifelé. Tagja a Szekszárdi Civil Szervezetek Közösségének, a Szekszárdi Civil Kerékasztalnak, és alkalmanként részt vesz Szekszárd város közösségi rendezvényein (pl. városi örömünnep, civil majális stb.) 15 éves a közhasznú minősítéssel rendelkező Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület, amelynek hatása kisugárzik az egész megyére. Alapítója, és kezdetek óta vezetője Kaczián János népművelő, levéltáros. Hasznos együttműködést alakított ki úgy a civil szervezetekkel, mint a helyi önkormányzatokkal a különböző honismereti, hagyományőrző területeken. Tevékenységei közé sorolható az utcák névadása, az évfordulók jelzése, megemlékezések, konferenciák és más kulturális rendezvények szervezése, emléktáblák állítása, helytörténeti írások és kiadványok készítése. Kezdeményezéseinek célja, hogy a megye és a város lakói, valamint az ide érkező vendégek megismerhessék, őrizhessék és ápolhassák a szülőföld helytörténeti emlékeit, hozzájárulva ezzel a helyi identitás erősítéséhez és a megye történelmi, honismereti értékeinek ápolásához. Az egyesület a helytörténeti munkán kívül más közéleti szerepet is vállal, tagja a Szekszárdi Civil Szervezetek Közösségének és a Szekszárdi Civil Kerékasztalnak. Gratulálunk a díjazottaknak, és további munkájukhoz jó egészséget kívánunk. EVANGÉLIUM A százados ezt üzente Jézusnak: Magamat nem tartom méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. • Lukács 7,7 A beszéd az az eszköz, amellyel az ember kiemelkedett az őt körülvevő világból. Ennek segítségével tanulhat, olvashat, írhat, gondolatokat és érzéseket fogalmazhat meg. Kifinomultabban kommunikálhat. Beszédünkkel mégsem elemivé teszünk dolgokat, hanem kielem- zünk. Túlbonyolítunk amúgy világos, egyszerű tételeket. Az eredetileg teremtő szó - a láthatatlanból, a láthatókat előhozó - kicsinyes, parttalan és eredménytelen vitatkozások eszközévé válik. Az ember szájából elhangzó szó súlytalanná, hiteltelenné vált. Mégis a szó, a megszólalás, a megszólítás Isten eszköze arra, hogy kaput nyisson, utakat megvilágosítson, és kérdéseinkre valós választ adjon. „Magamat nem tartom méltónak (...) hanem csak szólj..." - üzeni a százados Jézusnak. Bízik az Ó szavának erejében, annak hatalmában. Egyetlen szó, mely életeket, sorsokat fordít meg. Ügy, amint hívásként hangzik: „Kövess engem!" Akkor, amikor az emberi életet gyökeresen változtatja meg: „Akarom, láss!" Ahogy súlyos bilincseket leverve, az életre szabadít fel újból: „Megbocsáttattak a te bűneid. ” Ezzel a szóval sötétségből világosságot hívott és hív elő ma is. Kovács Zoltán metodista lelkész „...Az erdőszélről jöttem: bűn honából, Sütött a vétek izzón, mint a nap, Jöttem a bánat szelíd ösvényén, Kezemben reszket a levett kalap, E mély homályba, e szent fák tövébe Teszem le szívemből ma mind a vétket - Tölgykoronákban orgonáz a szél. És szól az Isten: Feloldozlak téged. ” Reményik Sándor Gyertyák a vértanúk ______emlékéért______ Neg yvenkilenc évvel ezelőtt, 1958. június 16-án az '56-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás mélypontjaként kivégezték Magyar- ország miniszterelnökét, Nagy Imrét és két mártírtársát, Maiéter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós lapszerkesztőt. Nagy Imre kivégzése előtti és utáni esztendőkben 228 honfitársunk vált a megtorlás áldozatává, ötvenhatos vértanúvá. Nagy Imrét és mártírtársait, valamint egy üres koporsóban minden ötvenhatos vértanút 1989. június 16-án újratemetett a magyar nemzet, azóta ezen a napon emlékeznek minden 1956 után kivégzett magyar vértanúra. Szekszárd Megyei Jogú Város önkormányzata nevében Horváth István polgármester, dr. Haag Éva alpolgármester, dr. Tóth Gyula a közgyűlés Szociális és Egészség- ügyi Bizottságának elnöke és Berlinger Attila kommunikációs referens gyújtotta meg az emlékezés gyertyáit - a kosaras fesztivál miatt - június 15-én, pénteken a Szent István téri ‘56-os emlékműnél.
