Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-06-10 / 21. szám
MOZAIK 2007. JÚNIUS 10. $ MsAÜSfP Újabb egymásra találás a kistérségekért Középpontban a helyi érdekek, hagyományok és igények A megyei könyvtár és a megyei német kisebbségi önkormányzat mindig jó viszonyban volt, ami a folyamatos együttműködésben is megnyilvánult, szögezte le az ön- kormányzati elnök, dr. Józan- Jilling Mihály. „Nem véletlenül találtunk ismét egymásra, mégpedig a kistérségek érdekében”, közölte az elnök azon a konferencián, amit közösen rendeztek és a hét első napján tartottak Kistérségi, közművelődési együttműködés címmel a Német Színházban. A meghívottak - a megye településeinek német kisebbségi önkormányzati vezetői, a helyi közművelődés és a hagyományőrző tevékenységben részt vevő szakemberek - szép számmal érkeztek a tanácskozásra. Ajánlataikat és terveiket összefoglalva dr. Józan-Jilling Mihály elmondta, kulturális központtá szeretnék tenni a Deutsche Bühne Ungarn-t. Ősztől olyan kultúrasz- szisztens működik a színházban, aki közművelődési feladatokat lát el. A fizetését két teljes éven át a német kormány fedezi. Elsősorban olyan németprogramokat fog menedzselni, amelyek eddig hiányoztak a palettáról. Megemlítette az elnök, hogy szeretnének filmklubot működtetni a színház épületében, más településeken is bemutatható kiállításokat hoznak a német kultúra területéről, de tervezik a budapesti Goethe Intézetből lehozni a „költöztethető” programokat. Liebhauser János, a megyei könyvtár igazgatója kiemelte, a kistérségi támogatás a könyvtárak olyan színtű stabilitását biztosítja, amire az adott település teljes köz- művelődését rá lehet majd építeni. Elekes Eduárdné megyei vezető szakfelügyelő a hétfői konferencia elsődleges célját abban határozta meg, hogy minél teljesebb információt adjanak át a német kisebbségi önkormányzatok vezetőinek. Fontos, hogy ismerjék a legújabb könyvtárfejlesztési, -korszerűsítési lehetőségekről.- Konkrétan arról van szó, hogy könyvtárellátó szolgáltatási rendszerek alakultak Tolna megyében, minden kistérségben. Mind az öt többcélú kistérségi társulás élt azzal a lehetőséggel, hogy igénybe veszi az úgynevezett mozgókönyvtári normatívát az államtól. Idén ez az összeg 1,3 millió forint minden egyes kistelepülésre. Jelenleg 72 szolgáltató helyünk van, tehát közel százmillió forintot jelent a normatíva. Ez a váratlan forrás felhasználható a könyvtári épületek korszerűsítésére, beleértve a bútorok cseréjét is - fogalmazott Elekes Eduárdné, s hozzátette, hogy a kistelepüléseken nem önálló könyvtárak működnek, hanem szolgáltató helyek. Ugyanis a megyei könyvtár, vagy a városi könyvtárak e helyeket mindennel - információval, dokumentumokkal - ellátja. A vezető szakfelügyelő kiemelte, céljuk, hogy a kistelepüléseken meglevő borzasztó hátrányos helyzet felszámolják, mégpedig azáltal, hogy elektronikus információt, könyvtári szolgáltatást stb. visznek ki. Hozzátette, hogy a falusi könyvtárak egyben közösségi helyek, ahol mindent szerveznek: foglalkoztatási információs pontok működnek, kulturális rendezvényeket kínálnak, teleházakként is működnek, s valamennyiben biztosított a szélessávú internet hozzáférés, mindegyikben megindult a képzés a digitális kultúra elsajátítására. Mellette pedig ott van a hagyományos könyves-kultúra, amiről nem szabad lemondani. A kialakult jó partnerség jegyében a szakfelügyelő kifejtette:- A kisebb településen egyaránt kulcsember, azaz közösségszervező a könyvtáros és a kisebbségi vezető, s együtt „húzzák” magukkal az embereket a helyi érdekek megteremtésében, gazdagításában és a hagyományok megőrzésében egyaránt. Ezzel a kistelepülések összetartó ereje nő, hiszen a helyi igények, a helyi hagyományok, a helyi érdekek és a helyi lehetőségek mindenki számára meghatározóak. V.H.M. - N.Á. Liebhauser János és dr. Józan-Jilling Mihály A tudatosság mágiája „A kék madárral kezdődött minden...” Soma, az ország lélekgyógyító, mosolyra derítő, bongy- or fürtös Somája kápráztatta el közönségét kedd este, szándékoltan nem kevés energiát átadva a Művészetek Házában. A természet persze hasonló vehemenciával válaszolt neki egy kiadós záporral... A „miNőség”című program keretében szervezett előadással egybekötött klubestre a Kék Madár Alapítványnál lehetett jelentkezni, a program az Európai Unió társfinanszírozásával a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg. Somának számtalan arcát láthattuk már eleddig képernyőn és élőben is, most néma csöndben hallgattuk szavait, figyeltük komolyságát. A női öntudatra ébredésről és a hétköznapi mágia jelentőségéről beszélt. Sokan a szkeptikusok közül most bizonyára mosolyogni kezdenek, azonban korántsincs erre okuk, mert amiről szó esett, tudományos alapon legalább annyira megközelíthető, mint az ezoteria oldaláról. A mai napig létezik sajnos a jelenség, mikor férfiak parancsolnak nőkre: Mint Soma mondta, nem vagyunk még oly messze a bigott vallásosságtól és a kommunizmustól, ahol ezek rendre megestek, de épp itt az ideje, hogy érvényt szerezzünk egyéni létezésünknek. Egyszerűen ahol meg lehet tenni, ott meg kell tennünk, hogy nem mosollyal reagálunk ezekre a játszmákra, hanem türelmes határozottsággal kiállva önmagunk mellett és önmagunkért, nem megijedve egy- egy váratlan reakciótól vagy mártíromkodástól, a férfi önsajnál- tatásától. A hétköznapi mágia pedig pont ott kezdődik, mikor dur- cázástól mentesen, higgadtan mérlegeljük, miben élünk, merre tartunk, mik töltik meg a nekünk szánt és oly gyorsan illanó életéveket. Rájövünk, hogyha még apró döntésekről légyen is szó, de élhetünk választási lehetőségekkel! A mi bölcsességünk, hogy felismerjük a formát, hogyan gyakorolhatjuk ezeket úgy, hogy ne törjünk meg napról napra. Ugyanilyen fontos, hogy tisztában legyünk adottságainkkal, értékeinkkel. Napjainkban már nem terror, hanem legalább olyan durva média-manipuláció szabja meg, kinek hogy kell kinéznie, milyen paraméterekkel kell rendelkeznie, ha vonzó nő akar maradni, ez hatalmas megvezet és! Ahogyan nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma személyiség, ízlés, lélek, test sem, hangzott el. „Nehéz, persze, hogy nehéz a sok sablon alól előásni magunkat, de alvó ember az, aki mindig arra vár, a másik mondja meg mit tegyen, hogyan, mit válasszon, miként oldja meg a problémáit. Egy pici önsajnálat belefér, de csak egy csipetnyi, utána nagy levegő, megbocsátás a mártír embereknek, mártír anyáknak, mártír társaknak és máris ezerszer mondjuk el hangosan, mire vagyunk képesek, mik az értékeink, mi a becsülnivaló és szép bennünk. Mert nincs fontosabb az önmegerősítésnél! Ezzel tökéletesen átformálhatjuk tudatunkat és olyan változásokat indíthatunk el az életünkben, amelyekről azelőtt nem is álmodtunk volna." Nem kell bonyolult példára gondolni, tanácsolta Soma, ő egészen kicsi korában, mikor még Hajdúnánáson élt eldöntötte, hogy kora művésznője lesz, semmi kétsége nem volt, erre készült egész életében. A hite volt az, ami segítette, hogy egy kis településről Budapestre költözzön egy beteg embert ápolni cserében a lakhatásért... ma pedig ő Soma! Az alvó ember után következik hát a felébredő ember, aki már azt elemzi, mivel mit vonzott az életébe, miért és hogyan felelős ő körülményeiért. Nem másokat hibáztat és gajdolja sirámait, nem sajnál agyon másokat, remek szereplehetőségekhez juttatva őket ezzel, hanem egyszerűen együttérez. Egy ideig. Nem könnyű helyesen kialakítani a női szerepeket, az anya-istent, a vénuszi nőt és a főpapnői minőséget. A minap érkezett hozzá egy levél, amelyben egy férfi kifogásolja, hogyan végezhetné el az orális szex lényegét azzal a nővel, aki drága gyermekeinek anyja...? A totális önzés és diktatúra legmarkánsabb példája. Talán mondani sem kell, a kölcsönösség egy nő és egy férfi esetén is ugyanazt jelenti... Soma szerint a hit a legfontosabb. Mi alakítjuk magunknak! Mi formálódunk, gazdagszunk általa. Soma elmesélte saját példáját... Kisgyermekként kinyitott egyszer egy könyvet... csupa-csupa kék nyomot pillantott meg benne, amiről az édesanyja azt mondta ez a kék madárnak lábnyoma... Harmincöt éves korában immár előadóművészként fordult meg a fejében: hátha'tinta volt... P.
