Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-05-27 / 19. szám
£ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP HÉTRŐL HETRE 2007. MÁJUS 27. A szomjas ember esete a kipingált söntéssel KÖLTŐI EST ÉS KIÁLLÍTÁS AZ ÚJJÁÉLEDT RÉGI SÉD VENDÉGLŐBEN „Kovács László Leslie verseiben a képek, színek egy teljesen más, izgalmas világot hoznak be a mába a posztmodernen túl és valahonnan innen” - írtam jó egy évvel ezelőtt egy sikeresen megrendezett költői estről. Akkor, az Irodalom Házában mutatkozott be a fiatal tehetség, aki időközben művésznevet váltott. Mód Ervinként üdvözölt már szombat este, frissen megjelent verseskötetének, az „Ember, ha szomjas” címűnek bemutatóján... A Babits utcai egykori kis Séd épületét - talán - nincs ember városunkban, ki ne ismerné, vagy ne hallott volna róla. Több éve bezárt, s az utóbbi időben már csak ritkán üzemelt, zömmel zártkörű összejöveteleknek adva otthont. Május 19-én, szombaton igényes kiállítással és kötet-bemutatóval nyílt meg immár a teljes nagyközönség számára az igényesen felújított, újjászületett régi-új kocsmaépület. Az estet Bakó László köszöntőjével vette kezdetét, aki nem volt rest méltatni Kemp Zsuzsa festőművészt, s Kovács László Leslie költőt. A Samu Attila és Péli Péter irodalmárok által igen autentikusan előadott költemények hangulata a költő által mély átéléssel nekifeszült hegedűjáték, valamint a körben kiállított pasztellképek érzésvilága között igen hamar kiderült a nyilvánvaló emocionális kapcsolat. Talán a játékosság és meghökkentő izgalmasság az, ami legjobban kifejezi, kifejezheti a két művész rokonítható érzésvilágát, s ez az a két hangulati forma, ami igen hatásosan töltötte be ezt az újjávarázsolt teret. Ott, ahol mi, a publikum próbáltuk pillanatról pillanatra, sorról sorra - azt hiszem, a többségnek sikeresen - átélni, átérezni szöveg, hang és vízió egyesülni kész atmoszféráját. Érdekes volt hallgatni az „egy fehér ló kapar a zöld réten” címet viselő munka, melyben a természet rendjét, tökéletességre törekvését, harmóniáját próbálta szembeállítani a zord emberi világgal: „a hangyák, szorgosabban, mint az emyy ,Mindenki kedvére szeretnénk működni! Király Dávid, a Régi Séd működtetője nyilatkozott Költők, írók, festőművészek „menedékhelyé”-vé, vagy ismét szimpla kocsmaépületté vált a régi-új létesítmény a Babits utcában? A szombati megnyitó után kimondható: mindkét verzió igaz! A régi „Művészinek is emlegetett ház új korszakáról, annak újbóli hasznosításáról kérdeztem az üzemeltetőt, Király Dávidot... Aki elmondta, az előzetes szóbeszédekkel ellentétben egyáltalán nem szeretnék, ha a „kultúrkocsma” elnevezés terjedne el, mert nem ebben ä koncepcióban gondolkodtak. „Vissza szeretnénk hozni a régi Séd hangulatát!” - vallotta be a működtető. Hogy hogyan? Egyszerre kívánják újraéleszteni a régi söntés- hangulatot egy - az épület hátsó részében található - galéria ötvözésével. S mindezt természetesen a jelenkor szellemében, korszerűen tálalva a kedves betérő látogatónak. A „költői-festői” megnyitó után ennek megvalósulását aligha vonhatja kétségbe bárki is. Király Dávid úgy gondolja, vendéglátó-ipari egységére a legjobb kifejezés talán a „nyitott kocsma” lehet, hiszen mindenkit szeretettel várnak ide, legyen az művész, magánzó, vagy egyszerű bor- és sörivó laikus. Mindenki kedvére szeretnének működni, ez vezérgondolatuk. A következő hetekben várják a különböző alkotók, költői estéket szervezők jelentkezését, ugyanakkor már tárgyalnak a most látható Kemp Zsuzsa-tárlat után kiállítandó művekről is. Gy. L. berek, építkeznek. A boly elkészült, a királynő a trónusán ül. Minden rendben.” Játék és a lélek mélysége: ez tükröződhet ki A törpe című vers soraiból, melyben a főhős meg akarja állítani az időt: ....az óra kattan, a ka kukk kiugrik, a törpe földre rogy, s a feje a kövön pattan”. Más versei, mint a Dédanyám, az Anyaszív, vagy a Mesekönyv a családi „tűzhely” melegét, jóságát kívánja újraértelmezni, ismételten megélni: „...a kályha fűti a szobát, anyukám jön a folyosón, s hozza a gyufát meggyújtani ágyam mellett a kis mécsest, felolvasni a könyvből, ha leszáll az est”. A felolvasásból természetesen nem hiányoztak a már korábban, máshol is elhangzott versek, mint A kertben fekvő féllábú baba, A traktor, mely félbevágott testként maga mögött húz egy gyereket majális után, a katicabogarak pingpongasztalon történő erotikus élményei, vagy éppen A Két ló című költemény. Ez utóbbiban igen élesen villan egymásba szín, kép és hang esztétikuma, mikor is sűrű éjszaka, ütemre menetelő lovak, sikító hold, halottak láncban menetelése, vagy szélfútta piros ing libben képzeletben szemünk elé. Hiányoltam Az őrült című költemény megjelenítését, hiszen a kint az élet, bent a.cella, vagy a szereplő mormogására - miszerint istent megölte -, egy angyaltól érkező válasz: „isten üzeni, hogy él és jól van” és az apa érkezése okozta de- kódolhatatlan versvég költő általi leírása megérdemelt volna plusz fél percet a műsoridő végességének „kárára”. A felolvasás után költői mivoltáról, verseinek keletkezéséről, érzelmekről, tervekről faggattam a már Mód Ervinként is alkotó rímfaragót. Aki úgy véli, a költészet a szép beszédről kellene, hogy szóljon. Nem kell különösen fogalmazni, a fontosság az egyszerűen leírt szép gondolatokban áll. Mint mondta, versíráskor felületes és mély hatások egyaránt érik, s soha nem élt erőltetett gondolatokkal. A spontaneitás, az, ami vezérli az alkotás folyamatában. Kötete négy elkülöníthető szakaszra bonható, mely szakaszok az alkotási vágy, az ihlet időszakait jelzik, úgy, ahogy egy-egy szünet után gondolatilag intenzívebb időszakhoz érkezett. Elmondta, a líraiság után most prózában is ki szeretné próbálni magát, fgy jelenleg egy regényen dolgozik, amiről reméli, hogy ugyanúgy elnyeri az emberek tetszését, mint verses művei. Ennek ellenére - mint elárulta - nem mondott le költői mibenlétéről. Ervin, vagy Leslie! Kíváncsian várjuk a folytatást... Gyimóthy Levente Időutazás az ősi kultúrába „Igazán elmélyült tudattal csak olyan emberek rendelkezhetnek, akik ismerik nemzeti kultúrájukat, és büszkén vállalják vele a múlt értékeit.” - írja Horváth István a Rovásírás ábécéje című könyv előszavában. E mottó köré épül fel „Az Első Újkori Nagy Süan Harcművészeti és Kulturális Fesztivál”, melynek szervezői június első hétvégéjén a Szekszárd melletti Bárányfokra, a Gemenci Kirándulóközpontba várnak mindenkit, aki szívesen megismerkedne ősi kultúránk mesterségeivel, harcművészeteivel és rítusaival. Az érdeklődök egyfajta időutazást téve lovas íjász bemutatót láthatnak, betekinthetnek például a kard és az íj készítésébe, de kipróbálhatják magukat a sokszínű mesterségek (fazekas, kosárfonó, gyertyaöntő) valamelyikében is. A Süan szó a hunok nagy harci találkozóját jelentette. Ehhez híven a fesztivál első napján, június 2-án 18 különböző harcművészeti szakág képviselői mutatkoznak be, míg a vasárnapi kulturális programok során a már említett kézművesek, hagyományok őrzői mellett a magyarság történetét felelevenítő, testet-lelket erősítő, nemesítő előadásokat is hallhatnak az érdeklődők, s persze egy, az ősi kultúrát megelevenítő szekszárdi rendezvényről nem hiányozhat a bor sem. A fesztivál látogatása ingyenes, a programot és a résztvevők listáját jövő heti számunkban közöljük. A hétvége alatt a Gemenc Volán Zrt. óránként indít különjáratot a kirándulóközponthoz. További információ a fesztivál honlapján www.nagysuan.hu vagy a szervezőktől Szőts Gábor (20/570-1330), Várkonyi Krisztián (70/361- 5635), Mészáros Miklós (20/5840-842), Szabolcska István (30/694- 2521) szerezhető be.
