Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-03-25 / 10. szám
ÉRDEKLI... 2007. MÁRCIUS 25. , SZEKSZÁRDI —/ VASÁRNAP 7/ BEMUTATJUK! „Édesapámtól nem halat, hanem hálót kaptam” Szilvácsku István reaktoroperátor, üzemviteli műszakvezető javaslata Szegőné Nyakas Eszter virágkereskedő vállalkozóra esett, azzal az indokkal, hogy faggassam a vállalkozók jelenlegi helyzetéről, gondjaikról, illetve sikereikről. Már most a bevezetőben jelzem az olvasóknak, hogy Eszter asszony eddigi pályafutása - együtt a pályamódosításokkal - nagy- on érdekes és izgalmas, s nem hiányoznak belőle a bátor döntések sem.- Jelenleg egy kis- és nagykereskedelmi bt-ben dolgozom. Férjem viszi a „nagykert”, én pedig - kolleganőmmel közösen - a virágüzletet. 1981-ben érettségiztem a Beze- rédj István Kereskedelmi és Köz- gazdasági Szakközépiskolában. Szeptember elsejével kiváltottam a vállalkozói igazolványt, tehát nem szegődtem el céghez, vagy vállalathoz, hanem mindig a magam ura voltam.- Gondolom, ez így volt törvény- szerű a Nyakas családban.- Pontosan. Nagyapám jó nevű, jó hírű kárpitosmester volt, s az vált édesapámból is, aki folytatta a mesterséget.- Nagy tiszteletnek örvendhettek mindketten. Hogy van apukája, Nyakas Zoltán és testvére, Nyakas István, aki remek sportújságíróként vonult nyugdíjba.- Örömmel mondom, mindketten remekül vannak, egészségesek. Apukám - bár nyugdíjas - a mai napig rendületlenül dolgozik, egyszerűen a munka élteti.- Eszter fiatal vállalkozóként keményen kezdett.- Ez így van, hiszen nem egy helyes kis boltot nyitottam, hanem mosó- és vasaló kisiparos lettem. Akkoriban Szekszárdon, de mondhatom, hogy országban sem volt ilyen magánvállalkozás. A saját lakásomban dolgoztam: négy darab tárcsás mosógéppel, két centrifugával és egy fürdőkáddal. Mondhatom, nagyon jól jövedelmezett ez a tevékenység. Szekszárdon valamennyi vendéglátó egység összes szennyesét saját kezűleg mostam és vasaltam. Sőt magam szedtem össze, majd szállítottam vissza a holmit. Olykor majd megszakadtam... A maszek patyolat ötlete apukámtól való, akinek szakmai kapcsolata volt az akkori vendéglátó vállalattal, így a kapcsolatok kialakításában is segített. Apu akkor is és ma is mondogatja: „Édes lányom, én nem halat, hanem hálót adok neked.”- Hogy mert 18 esztendősen belevágni ebbe a szokatlan és embert próbáló munkába?- Mindig szerettem a kihívásokat. Persze, akkoriban másra nem futotta az időmből, ráadásul szinte alig éreztem illatokat, mert az orrom tele volt a Flóraszept és a hypo szagával, a jobb vállamat nem éreztem a vasalástól... de ezeket nem panaszként mondom!- Hány évig tartott az éjszaka vasalt, nappal mosott korszak?- Nem sokáig, mert 1983-ban férjhez mentem, s egy év múlva megszületett Bettina lányunk. Gyerek mellett már kizárt volt az a munka.- Hány gyermekük van?- Három. Bettinát már említettem, majd Péter következett 1987- ben, Eszterkénk pedig 1996-ban született. Bettinával nem sokáig voltam odahaza, mert ötletgazda apukám ismét új tippel állt elő. Megvásároltunk Budapesten egy kiselejtezett autóbuszt, amit mozgóáruk boltjának rendeztünk be. Ezzel jártuk férjemmel együtt a megyét, sőt a megyén kívüli kisebb településeket, ahol nem volt ruházati bolt. így árultuk a rövidárut, a pulóvereket, a posztócipőt, vagy a katonai surranót, táskákat, de munkaruházatot is tartottunk. Idővel a párom apósától elsajátította a kárpitos szakmát, s ő is a műhelyben dolgozott, miközben belevágtunk más jellegű munkába is. Például elvállaltuk Budapesten, a Róbert Károly körúton levő mentőbázis tízemeletes irodaépületének rendszeres és teljes takarítását, beleértve az ablakok tisztítását, a függönymosást, a szőnyegtisztítást, természetesen apukám ötlete nyomán. Mi pedig a végrehajtásban teljesítettünk, s most is úgy érzem, nem rosszul. Ezáltal gyarapodtunk, jutottunk valamire, ha nem is nagy lépésekkel.- Valami borzasztó nagy bátorság lakozik férjével együtt mindkettőjükben, hiszen mindig ismeretlenre váltottak, mondhatni, bevállalták a „kalandokat” is.- Női megérzés, intuíció... Egyszerűen azt éreztem, meg kell és meg is szabad próbálnunk az újat. Félelem soha nem volt bennünk, mert szorgalmasak voltunk, a helytállni tudás már gyermekkorunkban belénk rögzült, sőt a génjeinkben volt. A nyári szünidőben folyamatosan a kárpitos műhelyben segítettem, s átéreztem édesapám „szlogenjét”, miszerint „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”. Anyukám a mozi büféjében dolgozott, ahol esténként rendesen segítettem. Nálunk evidencia volt, hogy a család együtt teljesíti a feladatokat. Ez a generációk együttéléséből is fakadt. Hiszen mi nagy- szíileinkkel éltünk egy fedél alatt, így hét gyermekük közül édesapám, a 16 unoka közül pedig én voltam mellettük. Azt is vallom, sokakkal együtt, hogy bizonyos időközönként - akár hét-, akár háromévente - váltani kell.- Szilvácsku István említette, hogy Eszter nem pártolja az együttélést, noha ma sok fiatal választása erre esik, akár kipróbálás céljából, akár hosszá távra.- Maximálisan házasságpárti vagyok. Számomra a házasság komolyabb elkötelezettséget jelent, mint az együttélés. De nem a sokat emlegetett papír, hanem a lelki okok miatt. Én úgy vélem, hogy a bizonytalanságra nem lehet alapozni. A „papír”, szóval a házasság olyan szikla, amire lehet és érdemes építkezni.- A borzasztóan kényes virág komoly szakértelmet követel- Ez így van, hiszen élő áruról van szó. Ráadásul nagyon kiszámíthatatlan a sima hétköznapi forgalom. Nem lehet fejetlenül rendelni, mert hamar selejtté válik a virág, viszont, ha az ember alábecsüli a forgalmat, elpártolhatnak tőle a vásárlók. Nagyon nagy a felelősség. És ez a kereskedelem ki van téve mindennek, az időjárásnak, az emberek hangulatának.- Van kedvence?- Igen, a liliom. De a tavaszt idézők közül nagyon szeretem a primulát, más néven kankalint.- Létezik virágdivat?- Hogyne. Mostanában felkapták az importból származó, vagy az idehaza termesztett tulipánt. Azt, ami jóval megelőzi a kertekben nyílókat. De toppon van a vágott jácint és az illatos, színes frézia. Valamikor nagyon felkapott volt a szegfű, de ma már leginkább a temetőkbe viszik a minden viszontagságot elviselő, olcsóbb árfekvésű virágot.- Nyilván létezik úgynevezett virágetikett. Szóval kinek és milyet illendő vinni?- Ma már a férfiaknak is viszünk virágot, például kálát, íriszt, flamingót, s a csokrot színben, fazonban, dekorációban „férfiasra” kötjük. Igen elterjedt és ajánlom is például nőnapra, vagy Valentin-napra az egy szál virágot - mondjuk rózsát - csomagolás és zöld nélkül.- Milyenek a most felkapott menyasszonyi csokrok?- A trendi az apróbb fejű virágokból kötött kisebb csokor, különleges zöldekkel kiegészítve, ami fantasztikus látványt nyújt. De meghatározó az is, hogy milyen magas és milyen alkatú a menyasszony, sőt hosszú, vagy rövid hajú. A magasabb nagyobb és cseppformájú csokrot kap, az alacsonyabbaknál ügyelni kell, hogy az ifjú ara ne kerüljön a virág árnyékába. Össze kell hangolni a fazont, a színt, mindent. Ezért is igyekszem a menyegző előtt találkozni a menyasszonynyal, s olyankor az autódíszt, a va- cspraasztalok dekorációját is egyeztetjük.- Nagyon érti Eszter. A virágkötészet is a szakmája?- Autodidakta módon sajátítottam el az ismereteket elsősorban a kolleganőimtől. Nem szégyellem bevallani, hogy a mostani kolléganőm szaktudásban jóval felettem áll, akitől örömmel fogadom el a segítséget, a tanácsot, sőt kritikája ellen sem ágálok. Mindig előtérbe helyezem a tanulást, hiszen az csak a javamra válhat.- Azért megjegyzem, hogy Eszter asszony a virágok mellé mást is ad. Mosolyt, kedves szavakat, s ha igényli a vásárló, akkor tanácsot is.- A vállalkozást - elsősorban a kereskedelmet - valóban ilyen aspektusból közelítem meg. Ma már a multinacionális cégek mellett egyre nehezebb a dolgunk. Egy ilyen kis üzlet, mint a miénk, úgy tud fennmaradni, ha mi, eladók képesek vagyunk emberileg mást nyújtani. Például: gyakran kérdi meg a betérő, hogy „Ez a nyugdíjas bolt?” Több, mint tíz éve tíz százalék kedvezményt adok a nyugdíjasoknak, akik nem csak a virágra, hanem egy kis beszélgetésre is vevők.- Mielőtt feltenném az utolsó kérdést, mondja már meg, mi a rózsa „titka"? Hogy nem konyul le a feje?- Egyszerű. Amikor hazaviszik, bele kell fektetni egy edény vízbe. Megszívja magát és úgy áll, mint a cövek. Persze, rendszeresen sok és friss víz legyen a vázában... Említette az utolsó kérdést, amire készültem. Szeretném, ha Madarassy Szűcs Ágnes és ikertestvére Anna venné át a jelképes stafétabotot. Az érettségi előtt álló ifjú és bájos hölgyek számos területen nagyon tehetségesek, s amibe belefognak, az csak jót eredményez. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
