Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-03-11 / 8. szám
2007. MÁRCIUS 11. FÓKUSZBAN A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS IV. Szlogenváltás: középiskola és... egy jó (műszaki) szakma MMsArnap MOZAIK A felvetést nyomban tovább pasz- szoljuk, a fórumon részt vevő pedagógusnak, Csillagné Szántó Polixéna, aki cseppet sem mellesleg a városi önkormányzat művelődési, oktatási és kulturális bizottságának vezetője, aki valamelyest segíthet mindkét funkciójában a szemléletváltozás kialakításában.- Nagyon sokat beszélgetek fiatalokkal és igen meglepő számomra az, hogy negyedikes gimnazista gyerek még mindig nem tudja, hogy mi szeretne lenni, nem keltette fel egy szakma, egy konkrét tantárgy annyira az érdeklődését, amin el tudna indulni. Abszolút hiányzik a szakmák megismertetése, nem ismerik ezeket, nem tudják az elhelyezkedési, kereseti lehetőségeket, ami nagy probléma. Régen tényleg volt rendszeres üzemlátogatás, erre újból időt kellene szakítani az iskoláknak. Ez az első lépés azon az úton, hogy tényleg össze tudjuk hangolni a cégek igényeit és a szakképzést. Ez utóbbi nagyon komolyan szerepelt a választási kampányunkban és ez a terület a városi politikában mindenképpen hangsúlyos lesz. Sajnos, igazán föl sem vetődik az az egyéni sorsok alakulása szempontjából kardinális kérdés: az ilyenolyan felsőfokú szakképesítés után mi lesz velem? Igen, valóban változtatni kellene a nagyon is jellemző felfogáson, hogy először középiskola, s utána főiskola, vagy egyetem, bármi áron is, bármennyi idő alatt. Jöjjön vissza annak becsülete az értékrendben, hogy középiskola és, aztán egy jó szakma, amivel valóban meglapozhatom a jö- vőmet. Örömmel tapasztaltam a fórumon, hogy mennyire foglalkoztatnák a városi műszaki területen mozgó, ide már kötődő cégcsoportjai az eziránt érdeklődőket. Valamit a felnőttképzés talaján is lehetne kezdeni, azokat a huszonéveseket, harmincasokat ide irányítani, akik keresik a helyüket, akik közül többen már érettségivel rendelkeznek, egy ilyen képzés elindításáról tárgyalni szeretnék hamarosan Babai igazgató úrral, és számba venni minden lehetőséget ezen a téren. A VÉGZŐS KÖZÉPISKOLÁSOKAT KELL MEGNYERNI Babai Zoltán a fórumsorozat elindulása előtt több kérdést, kérést, illetve tényeken alapuló állítást is megfogalmazott. Ez utóbbiak egyike, így hangzik: „Hiába lesznek már tíz év múlva autópályák a megyében, ha nem lesz olyan szakember, aki az eszével, de a két kezével is hajlandó dolgozni. Ilyen szakemberekre van szüksége elsősorban a gazdaságnak országosan, de különösen a Tolna megyeinek. A megyék között utolsó helyek egyikéről akkor tud előrelépni a térség, ha az érettségizett fiatalok a gazdaság igényeinek megfelelő szakmát, technikusi oklevelet szereznek. Meg kell győzni a szülőket arról, hogy az a diploma, avagy felsőfokú szakképesítés, amely esélyt sem ad a munkába állásra, valójában semmit sem ér. Meg kell győzni őket arról, hogy nem szégyen gondolkodva, néha azért olajos kézzel biztos munkahelyen dolgozni. Jobb egy biztos szakmában dolgozni, mint diplomás munka- nélkülinek lenni. Ezért örültem volna annak, ha több középiskola vezetőjével találkozók a mai napon, és valamiféle visszajelzést kapok tőlük. De ebben a témában jó lenne nekünk, az in- tézményvezetőknék, a pedagógusoknak egy nyelvet beszélni a valós élethelyzetet fölvázolni, esetleg befolyásolni a sok esetben a vágyak, álmok vezérelte szülőket. Aztán persze úgy döntenek, ahogy... A szemléletváltozást nagyban segítené, ha ezek az üzemlátogatások valóban létrejönnének, és a szülők a gyerekekkel, a már majdnem felnőttekkel együtt megtapasztalnák, hogy ezen a képzést bevállaló, itt, Szekszárdon letelepült üzemekben már az olaj nemhogy a kézen és a ruhán lenne jelen, hanem a padlózaton is abszolút hiánycikk. ÖNKORMÁNYZATI ÖSZTÖNDÍJ - SZAK- MUNKÁSOKNAK IS! Az informatika, az automatika dominál, a fizikai értelemben vett fárasztónak mondható munkavégzés a középfokú műszakiaknál, de az alapfokúaknái sincs jelen, mint a rendszerváltozás előtt alacsonyabb műszaki technológia kultúra idején. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő mindezek tudatában még az első összejövetelen megjegyezte: „Valamit évtizedekkel ezelőtt szép lassan fokozatosan elrontottunk, ezzel hozzájárultunk egy rossz szemlélet kialakításához. Nincs apelláta: az, hogy a parlament megalkotja majd hamarosan az új szakképzési törvényt egy fontos dolog, de minden eszközt meg kellene ragadni ahhoz, hogy visszaszerezzük a társadalmunkban a tisztességes munka becsületét! Nem lesz könnyű, de valamit tenni kéne. Az első lépések között talán azt, hogy nem csak a főiskolásainak, egyetemistáinak adnának, illetve alapítanának ösztöndíjat a települési önkormányzatok, hanem a szakmunkások számára is. Az ösztöndíjat azoknak ajánlanák fel, akik olyan szakmát tanulnak, amelyek a település szempontjából az ipar, a szolgáltatás területén fontosak. A több helyről felvehető ösztöndíj az anyagi gondokkal küszködő családoknak szociális értelemben is nagy segítség lenne.- Abban is partnerek vagyunk - veszi vissza a szót Szabó Bertalan -, hogy a hozzánk került szakemberek további képzését irányítsuk, segítsük, támogassuk, alkotói teameket hozzunk létre, amire a moduláris képzés bevezetésével lesz lehetőség. El tudok képzelni nálunk, az üzemben megvalósuló, egymásra épülő alap- és felsőfokú képzést, mert ki tudjuk ezt alakítani. Most már nálunk, nem csak egy ilyen összeszerelek és elküldöm tevékenység zajlik, eredeti ötletek, témák jönnek elő, aminek a fejlesztése is itt történik, amivel első lépcsős beszállítói is lehetünk, akár egy BMW autógyárnak is. VISSZATÉR A „RÓZSÁS” ARCULAT Az ember óhatatlanul nosztalgiázik, visszakanyarodik a hetvenes-nyolcvanas évekig. Ebben a szekszárdi munkaerő-piaci helyzetben, de kéne most egy olyan szakközépiskola, mint az időközben „első Bélává” változó, a kor parancsára a gimnáziumi és egyéb szakképzésekre, váltó „Rózsa” volt a hetvenes-nyolcvanas években. De a sötét képet olybá tűnik nem kell azért felfesteni, mert amikor a jövőért aggódó fórum résztvevői meghallották Hajós Éva igazgató hozzászólását, aki az iskola újsütetű terveibe avatott be bennünket, akkor azért egy halovány optimista reménysugár megjelenhetett a cégvezetők, a szakmunkásképzés jövőjéért aggódó szekszárdiak arcán. A műszakis, a „rózsás” arculat egy kicsit visszatérhet a szekszárdi palettára - éppen a legjobbkor...- Mi egy felsőfokú műszaki mérnök-asszisztens szakképzést fogunk érettségi után szervezni - mondja az intézményvezető. - Ez egy OKJ-ben szerelőképzés. A pécsi egyetem műszaki karával együtt fogjuk beindítani. Azért választottuk ezt, mert ez egy gyakorlatorientált képzés. Mindemellett már beléptünk az autóipari klaszterbe, mert szeretnénk megtalálni azokat a gyakorlati képzőhelyeket, ahová mehetnek a gyerekeink összefüggő nyári és évközi gyakorlatokra. Már most meg akarjuk teremteni azt, hogy a diák felvehesse a kapcsolatot a képzőhelyekkel. Világos, hogy mi olyan tanműhelyeket nem tudunk kialakítani, amelyek szükségesek, amelyek a Jakónál vagy Spinnernél adottak. Jó tudni, hogy a cégek nagyon mellén álltak. Most folyik más középiskolások megkeresése - már ahová persze beengednek minket -, próbálunk gimiseket megnyerni erre, például Bátaszék- ről és Tamásiból, ahonnan sok gyerek jön Szekszárdra tanulni. Nagyon remélem, hogy áprilisra már összeáll a létszám, és elkezdhetünk tárgyalni a konkrét gyakorlati képzésről a cégekkel. Annyi bizonytalansági tényező után jó ezeket a konkrétumokat hallani. Az „Ady” és a „Béla talaján” már szeptemberben elkezdődhet valami, ami mindenkinek biztos fogódzó, aminek a végkifejlete is látszik. S akkor talán a BMW is nyugodtan kopogtathat, nem feltétlenül ragad le az MO-ás körgyűrű és a magyar nagyvárosok holdudvarában, ipari parkjaiban, mert fogadókészek leszünk, a mérnökök találmányait megvalósítani tudó szakemberekkel Szekszárdon is találkozhat. De nagyon-nagyon „iparkodnunk” kell! B. Gy.
