Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-05-14 / 18. szám
2006. MÁJUS 14. ____________________MOZAIK , SZEKSZÁRDI (fi VASÁRNAP j) Öröklakatok A Vármegyeháza kerítésén szaporodnak a szerelmespárok lakatjai. A pécsi szokás „begyűrűzött” hozzánk is. A baranyai megyeszékhelyen már a hetvenes években megjelentek a hűség öröklakatjai egy belvárosi vasrácson. Mára az irdatlan mennyiségű lakattól már nem is látszik az azokat tartó fémszerkezet. S nemrég beteknek nyilvánították a pécsiek lakatfalat, és létesítettek egy újat a közelében. Szekszárdon még kevés a lakato- ló ifjú pár, de megjósolható, hogy májusban, a szerelem havában, végig tombolni fog a lakatolási láz. Csak a kerítés bírja! Wessely Szekszárdon is szaporodnak a lakatok Szakmai tapasztalatcsere Az elmúlt hét végén négynapos látogatásra érkezett Szekszárdra a Tolna Megyei IPA (Internationale Police Association) Rendőrszervezet meghívására a Bau- tzen-Westlausitzi IPA Szervezet vezetője Jörg Gröbe, a Bau- tzen-Görlitzi Rendőr-főkapitányság vezetője, Wolfgang Gunkel, valamint két kollégájuk. A két szervezet már 10 éve tart fent egymással szakmai és baráti kapcsolatot. A német delegációt fogadta dr. Soczó László megyei rendőrfőkapitány és dr. Klamár István, a Rendőrszervezet elnöke. A kollégák szakmai tapasztalatcsere keretében ismertettek több olyan módszert, amely a fiatalkorúak bűnözésének csökkentésére szolgál. Másik fontos téma a Magyarországon még új szernek számító folyékony Extasy hatásainak és következményeinek megismerése volt. A szakmai programok után a .vendégek megtekintették a Keceli Hadi Múzeumot, borkóstolón, kecskeméti városnézésen és balatoni hajókiránduláson vettek részt. Tortúra Konfliktusom az egyik „mobi- los” céggel Stephen King egyik legsikeresebb filmadaptációjára hajaz. Egy éve vagyok előfizetéses ügyfele az Európában népszerű társaságnak; egy „szoftverlefa- gyás”-t követően bekerültem abba a körbe, ahol, mint a hülye gyereket ide-oda rángatnak és kapcsolgatnak! Az egy hónapig tartó vegzatú- rát követően a márkaképviseletben a „földbe döngölnek”, a telefon azért van letiltva, mert lopott! Mint a rendőrségen, személyi igazolvánnyal és adásvételi szerződéssel kell igazolni, hogy a mobil saját. Miután az embert elkapja a harctéri ideg - s nem éppen barokkos körmondatokkal verbálisán inzultálja az „ügyfélszolgálati" munkatársat -, T. P. cinikus, pökhendi modora már csak hab a tortán. Bár ki nem mondja, de gondolatban letolvajoz. A marketing „tégy jót és beszélj róla” axiómája itt szóba sem kerül, az arcokon a segítőkészség halvány jelét - egy kivételtől eltekintve - sem látni. A leamortizált cserekészülékek pedig szót sem érdemelnek... Inkorrekt magatartás cégtől, alkalmazottól egyaránt; az ügyfélbarát szolgáltatás itt csak üres lózung. Mit tehet az ügyfél, amikor leszáll a lila köd? Nem sok mindent: vagy eljátsz- sza a „nagy halált”, és begőzölt fejjel bizonygatja érdekeit; vagy jogi úton próbálja menteni a menthetőt. A szolgáltatók pedig a negatív és megtévesztő reklámjaikkal egymás elől halásszák el a kuncsaftokat. Miért nyúl egy cég a negatív reklám eszközéhez? Lehet, hogy nincs elég pozitívum a szolgáltatásukban, a reklámmal csak a - „piros ünneplőbe” öltöztetett - terméket szeretnék osztályon felülinek feltüntetni. B. L. EVANGÉLIUM „....a te anyádnak oktatását el ne hagyd” Példabeszédek 1:8 Az Evangélium kapcsán essen szó az anyák napjáról. Úgy gondolom, hogy egy hét elmúltával aktualitásából semmit nem veszített, annál is inkább, mert az anyai szeretet nem korlátozódik ünnepnapokra, vagy kivételes alkalmakra, mivel a reggeltől estig tartó, vagy az éjszakai virrasztások során a gyermek betegágyánál non-stop gondoskodásban jelenedik meg. Verset tanult a kis óvodás ez alkalomból, amit szégyenlősen vagy bátran egyéniségétől függően sikerült is előadnia. Bizonyos, hogy az édesanya számára a csillogó szempár a pár szál virág jelentette a boldogságot az ő szeretetének gyermeke részéről való visszajelzését. Odaállt a kamasz a sokszor lázadozó a mindent jobban tudó vagy éppen a csendes, engedelmes fiatal is az édesanyja elé köszöntő szavakkal, jókívánságokkal. Elvitte szeretetének jelét, emlékeinek csokrát a középkorú is édesanyja sírjára. Mondott egy imát - talán amit tőle tanult -, gondolatban felidézte gyermekkorának eseményeit, édesanyja intő, bátorító szavait, a tanácsokat, amiket jól vagy rosszul sikerült eddig megélnie. Közben gondolt gyermekeire, unokáira, akik talán az ország másik részében laknak és idejük kevés van ahhoz, hogy gyakran hazalátogassanak, meg az utazás is nagyon költséges - mondják. így marad az emlék, ami közel van hozzánk, amit magunkban hordozunk, ami lehet kellemes vagy szívet szorító, könnyeket előcsaló. Hány idős, járni már alig bíró édesanya várta gyermeke vagy unokája rohanó életéből azt a rá kiszakított tíz percet, amivel az otthonban vagy az elfekvő osztályon tengette napjait bearanyozta volna. És nem volt tíz perc, mert a rohanó életből kilépni még ilyenkor is nehéz. Idő kell az érzések átértékeléséhez, lelki csendesség gondolataink helyre- igazítására. Annak a békességnek az eléréséhez is időre van szükség, ami sokunkból hiányzik, ami után mindenki vágyik, aminek megléte az egymással való harmóniát nyújtja és szolgál az igazi kapcsolatok és őszinte barátságok alapjául. Mindannyian tudjuk, hogy kevés a piros betűs ünnep, életünk nagy része szürke hétköznapokból áll. A drága márvány síremlék ne a rossz lelkiismeretünk szimbóluma legyen, mert e néhány évtized, amit életként kaptunk az Istentől, az köt össze bennünket, azt kell jól, tartalmasán, értékekben gazdagon megélnünk. Ide is illik az emlékeztetés: „Boldog, kinek nem kell szánni elveszett idejét, s bánni megbecsülhetetlen óráit.” Balázsi Zoltán református lelkész Ayuhcly: oJcfcJon/fav; tßcmulutopurk: gsefe-tiríí. ví^cmetc u. 1. 74/411 -759 és 0^50/93-79-225 QáfeívSsáríí, ^í^óssamaj-u. 1. /Újvárosi temető meíletf) ami kőből van(
