Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-05-14 / 18. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ZQLD OLDAL 2006. MÁJUS 14. Miért bűzlik a szennyvíziszap? (1.) „Enni kell, üríteni meg muszáj!” tartja a népi bölcsesség, és ha az ürítést a WC lehúzása követi, már el is indult a szennyvíz a csator­nahálózat labirintusán keresztül a szennyvíztelep felé. Nos, a szennyvíz tisztításából itt kelet­kezik főtermékként a tisztított szennyvíz és melléktermékként a szennyvíziszap, amely egyre több gondot okoz. De még mindig kevesebbet, mint az illegálisan elszikkasztott szennyvizek! ZÖLDTÁRS Környezetvédelmi Alapítvány szervezésében 2006. május 25-én Szekszárdon meg­rendezésre kerülő „Kommunális szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása” című szakmai nap apropójából foglalkozunk a né­ha-néha orrfacsaró témával. A KSH adatai szerint Tolna me­gyében egy átlagfogyasztó évente kb. 30 m3, nagyjából napi 80 litert vizet fogyaszt. Ennek a víznek csak a kisebb részét használjuk fel úgy (pl. öntözésre), hogy abból nem keletkezik szennyvíz. A vízfo­gyasztás nagyobb részéből, kb. 80-90%-ából a tisztálkodás, mosás, főzés stb. által szennyvíz lesz. Je­lenleg Tolna megyében a lakások közel 95%-a vezetékes vízzel ellá­tott, viszont a lakások kevesebb, mint 60%-a csatornázott. A csator­nán keresztül elvezetett szennyvíz a szennyvíztelepre kerül. A szennyvíztisztító telepeken először rácsokkal szűrik ki a na­gyobb méretű szilárd anyagokat a szennyvízből, majd leülepítik a szennyvízben lévő homokszerű szennyeződéseket. Ezt követi a bio­lógiai tisztítás, amely során a szennyvízhez intenzíven hozzáke­vert levegő (oxigén) segítségével a szennyvízben lévő szerves szeny- nyeződéseket - mindazt, amit „le­húztunk” - baktériumokkal etetik fel. A biológiai tisztítás során a szerves anyagok - a baktériumok munkájának köszönhetően - a szennyvízből kiülepednek, és a szennyvíziszapba kerülnek. A szennyvíziszap a szennyvíz- tisztítás szükségszerű mellékter­méke. A tisztítás során elválasztott iszapok mennyisége a korszerű szennyvíztisztító telepek esetében elméletileg a szennyvíz térfogatá­nak 0,5-1,0%-a. A szennyvíztele­pen keletkező szennyvíziszap szá­razanyag-tartalma rendkívül széles határok között mozoghat. Szenny­víziszapnak nevezzük a 3-4%-os szárazanyag-tartalmú sűrített isza­pot éppen úgy, mint a 15-25%-os szárazanyag tartalmú víztelenített iszapot. Ezt az iszapmennyiséget kell valamilyen gazdaságos és a jogszabályi előírásoknak is megfe­lelő eljárással kezelni, végső soron eltüntetni. Lehetőleg szaghatások nélkül! A szennyvíziszapban hatalmas élő és elhalt baktériumtömeg és egyéb szerves anyagok vannak. A szennyvizek minden esetben tar­talmaznak humán fertőző mikroor­ganizmusokat, ezért csökkentett számban ugyan, de a tisztításából származó szennyvíziszapokban is jelen vannak. A kezelésnél, illetve elhelyezésnél veszélyességét első­sorban a fertőzőképessége jelenti, emiatt kell zárt technológiában ár­talmatlanítani, mezőgazdasági el­helyezés esetén ellenőrzötten fel­használni. A szerves anyagok természetes körülmények között bomlásnak in­dulnak, a keletkező szaghatást több anyag egyidejű jelenléte okoz­za, elsősorban a szerves kénvegyü­letek és az ammónia a bűz előidé­zői. A bűzanyagok elsősorban ma­gas hőmérsékleten, levegőtlen kö­rülmények között keletkeznek. Az iszapok bűze jellemzően a tárolás, kezelés, vagy a felhasználás során jelentkezik. Míg a tárolás és keze­lés viszonylag kis felületen történik („helyi bűzforrást jelent”), addig a kezelt szennyvíziszap mezőgazda- sági felhasználása nagy területen történik („nagy felületű bűzforrást jelenthet”). (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a szagokhoz való viszonyunk rendkívül sokat változott az elmúlt évtizedek során. Amíg korábban a lakosság nagyobb része élt falun és tartott állatokat, a trágya szaga tel­jesen természetes volt, különösen az október-novemberi trágyahor­dás időszakában. Mára - a kozme­tikai ipar térhódítása nyomán - a bőrünkön keresztül felszívódó és a vérkeringéssel a szervezet minden pontjára eljutó sprék, dezodorok, parfümök, arcvizek és egyéb vegy­szermérgek által kínált illatok je­lentenek természetes szaghatáso­kat.) De mit csináltak korábban az iszapokkal? Az ember az idők kezdete óta termeli a maga fekáliáját, melyet a városiasodás megindulása óta a földművelésben, mint trágya, igen gyakran alkalmaznak, alkalmaz­tak. Amint az a földművelés törté­netéből ismert, a termőföld legré­gebbi trágyázói a kínaiak voltak, ők már i. e. 2000 évvel „embertrágyá- val” trágyázták a földet. Az emberi fekáliát, a talaj tápanyag visszapót­lására világszerte több formában is használták, egészen a XIX. század második feléig, mikor is Angliából hódítóútjára indult a mai napig használt és elsőszámú megoldás­ként számon tartott vízöblftéses WC rendszer. Ennek bevezetésével az emberi fekália termőföldi hasz­nosítása jó időre háttérbe szorult és csak a környezetvédelem előre­törésével, a szennyvizek tisztításá­val került újra köztudatba. Ekkorra azonban már nem a korábbi hagyo­mányos „embertrágya” az, amely főszerepet játszik, hanem a szennyvíztisztító telepeken kezelt szennyvizek és a belőlük származó szennyvíz iszapok. A települések, a csatornázottság növekedésével jelent meg koncentráltan és nagy mennyiségben a szennyvíziszap és vált ártalmatlanítása, elhelyezése önálló környezetvédelmi problé­mává. Ezek az iszapok összetételü­ket és mennyiségüket tekintve már nem teljesen egyeznek meg a ko­rábbi idők árnyékszékeinek tartal­mával, azonban a mezőgazdaság és a földterületek számára fontos tápanyagok ugyanúgy megtalálha­tóak bennük. Miért kell egyre több szennyvíz- iszap ártalmatlanítására, elhelyezé­sére megoldást találni? Azért, mert a növekvő csatorná­zottsággal növekszik a keletkező szennyvíziszap mennyisége is. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv adatai szerint míg 1990-ben 0,3 millió tonna települési szenny­víziszap keletkezett, addig 2005- ben 1,1, és a csatornahálózatok ki­épülésével kb. 2010-2015 környé­kére stabilizálódik helyzet, azon­ban a mai mennyiséghez képest kb. 2-2,5-szeres értéken. Mit lehet tehát kezdeni az egyre növekvő mennyiségű és jelentős tápanyag-, illetve energiatartalom­mal rendelkező települési szenny­víziszapokkal? Milyen tendenciák várhatóak Eu­rópában szakirodalom alapján az iszap elhelyezési gyakorlatban: A tengeri elhelyezés teljes körű meg­szűnése. A mezőgazdasági elhelye­zés esetében országonként diffe­renciáltan, 40-50% körüli szinten való stagnálás várható, mely kere­tében az elhelyezés kapcsán a híg iszapok esetében az injektálásos technológiák illetve az iparszerű komposztálásos technológiák ke­rülnek előtérbe. (A kommunális szennyvíziszapok mezőgazdasági kihelyezésében élenjáró Franciaor­szágban és Dániában 60-70%-ban termőföldön hasznosítják az isza­pot.) A biotechnológiai, ökológiai és irányítástechnikai ismeretek gyakorlati alkalmazási lehetőségei­nek növekedésével a természetes tisztítási rendszerek elterjedésével lehet számolni az elkövetkező években. A gazdagabb tagállamokban egyre inkább teret nyer az égetés, mely igen költséges, ezenkívül szóba jöhet még az építőipari hasznosítás, illetve a kommuná­lis hulladéklerakókon történő de­ponálás is. Ez utóbbi lehetőség azonban egyre inkább háttérbe szorul a jogi szabályozás szigoro­dásának következtében. A rekul­tivációs célú hasznosítás is elő­fordul még, ez azonban nálunk igen csekély mértékű, alig 2%- nyi. A jövőben várhatóan egyre in­kább előtérbe kerül a szennyvíz- iszap mint biomassza hasznosítá­sa, illetve a biogáz telepeken törté­nő hasznosítás is. (Folytatjuk.) A szakmai nappal kapcsolatos to­vábbi információkért hívja a ZÖLDTÁRS Környezetvédelmi Alapítványt. Tel.: 74/414-217 ZÖLDKÁRTYA benzines és dízel gépjárművekhez. Személygépkocsi és haszonjármű DÍZELDIAGNOSZTIKA, ADAGOLÓK SZAKSZERŰ FELÚJÍTÁSA BOSCH-szakműhelyünkben FUCHS-OLAJSZERVIZ BOSCH-olajszűrőkkel Német minőségben munkadíj felszámítása nélkül Várjuk szakműhelyünkben! KSZE Gépszolg. Kft. Szekszárd, Páskum u. 2. Tel.: 74/410-748 • Fax: 74/410-183

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents