Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-15 / 1. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2006. JANUAR 15. Valóban elszúrnak mindent Szekszárdon, és tényleg ez a félbemaradt kezdeményezések városa? Hozzászólás Fusz György és Sulyok Balázs írásához Vallom, a suszter maradjon a kaptafánál, ezért egy kicsit félénken kezdem hozzászólásomat. Az állampolgárok szemüvegén át próbálkozom a felvetett problémák megközelítésével. Városunk alakítása, formálása, szépítése csak rajtunk múlik? Igen! Rajtunk múlik, hogy hogyan szervezkedünk és képviseljük érdekeinket a lakóhelyünkön. Meggyőződésem, hogy nem ördöngösség fellépni érdekeinkért, lakóhelyünkért, közös ügyeinkért. Számos olyan törvény adta jogunk van, amelyek segítenek, de sajnos néha még csak nem is tudunk róluk. Tisztában vagyunk-e az érdekérvényesítés, közösségépítés módszereivel? Nem látni jeleit! Igen, pedig rajtunk múlik, hogy szomszédságunk feléledjen, valódi, ösz- szetartó közösséggé váljon. Hogy-hogy rajtunk múlik? Olvasom a „Három út a világba” című cikkben - röviden összefoglalva - hosszú viták, lakossági fórumok (tehát több lakossági fórum), szakmai beszélgetések után összegezve a véleményeket egy változat mellett, egyhangú döntést hozott a közgyűlés: a Széchenyi utcában forgalomcsillapítást, a Garay téren erőteljes forgalomcsillapítást határoztak. Próbálom megfejteni, mi lehet a különbség a csillapítás és az erőtejes csillapítás között? Semmi lényeges, mert közlekedni itt sem, ott sem lehet. Értem. Idővel, a szekszárdi polgárok a metamorfózis azon változatán esnek át, amikor eszi, nem eszi, nem kap mást, a közgyűlés határozatának nyomasztó terhe mellett teljes átalakulás - drágakövek is nyomás alatt alakulnak - eredményeként törvényt tisztelő polgárokká válnak. Ilyen egyszerű lenne? Gondolom, hogy a sétáló utcával a szekszárdiaknak nincs baja (a minőség kivételével), baj a belváros elviselhetetlen zsúfoltságával van (Széchenyi, Arany, Augusz utcák). Egyik legérdekesebb, gyakran használt idegen szavunk az aspektus. Jelentése: nézőpont. Történetesen, felülről, havazásban szemlélve városunkat, éles kontúrok eltűnésében, határozott vonalak feloldásában és a visszaverődő fények jóvoltából nevezetes épületeink sziluettjében gyönyörködhetünk. Alulról szemlélve, a legnagyobb hóesésben és nyári, forró napsütésben is csak a technika közlekedési és média csodáinak az emberi füleket „stimuláló” hangzavarát érzékelhetjük. Az éjszakák mindent befedő leple alatt, pedig a szemeteseket borogatók randalírozása veri fel, az amúgy ősidők óta a teremtő által élőlények pihenésére rendelt napszakot. Tudom, tudom, ez nem éppen városépítészet és közlekedés, de ezektől elválaszthatatlan. A városlakók bevonása nélkül nincs jó döntés. így születhetett a városlakókat erősen irritáló parkolási kényszermegoldás. A kialakult helyzetben mondható-e, hogy rajtunk múlott? Nem! Az építészkamara elnökének parkolási koncepcióját szükséges lenne megméretni a szekszárdi városlakók széles körében. „A forgalomcsökkentésnek fontos eleme, hogy a gépkocsikkal a belváros szélén le lehessen parkolni.” Nekem, mint outsidernek, bevallom, tetszik. Valószínűsítem, hogyha Szekszárd Megyei Jogú Város Építési Osztálya engedélyez egy belvárosi jelentős építkezést, annak kritériumait betartatja, és rövidesen megnyílik a városközpont több éve szemétdombként díszelgő mélygarázsa. Tényleg, lépjünk a rend felé vezető útra. Örvendetes a polgár- mester úrnak a Széchenyi, a Be- zerédj, Flórián utca védelmében tett kinyilatkoztatása. Vitassuk meg, mert csak így kerülhetők el a későbbi konfliktusok. Hogyan? Kölcsönös kisegítés Nem vallási kérdés, de XI. Pius pápának fontos és találó megfogalmazása, amit gyakorta idéznek és az Európai Uniónak is az egyik legfontosabb elve az államigazgatás felépítésében. így szól: „Egy magasabb közösség ne avatkozzék be egy alacsonyabb szintű közösség belső életébe, és ne fossza meg illetékességétől, hanem szükség esetén támogassa és segítse abban, hogy összehangolja tevékenységét más társadalmat alkotó tényezőkkel a közjó érdekében. ” Tehát a lényege az, hogy a döntést azon a szinten hozzák meg, ahol a közösség számára a legjobb megoldás születhet. Rajta, induljunk el ezen a kitaposott úton. A demokrácia csak képviselőválasztást és népszavazást jelent?! Szó sincs róla! Feljogosítja az állampolgárt és szervezeteit (civil szervezeteit), hogy bennünket érintő beruházások és intézkedések ügyében véleményt nyilvánítsunk, érveljünk, felhívjuk a figyelmet a következményekre, megjelenítsük nézőpontunkat, ügyeljünk a folyamat törvényességére, tehát befolyásunk legyen a döntésekre. Ennek megjelenése vagy még a döntés előkészítésében, vagy már csak a tiltakozásban jelenik meg. Mitől függ ez? Függ az ügy jellegétől, demokratikus kultúránktól, a felek felkészültségi szintjétől, felelősségérzetétől, valamint a döntési folyamat nyilvánosságától. Kikre számíthatunk? Mindenkire, aki szekszárdi lakos és a szekszárdi lakosok civil szervezeteire. Szerveződjünk és hallgassunk polgármester úr hívó szavára, a Civil Kaszinó hívó mondatára, beszélgessünk, vitázzunk. Miről beszélgessünk? Beszélgessünk arról, hogy valóban kié a város? Vitassuk meg a Lakható Szekszárdért Egyesület elnökének felvetéseit. Beszéljünk arról is, ami megtörtént, ha egy szemernyit javítani lehet. Igen, beszélgessünk az áruházi öntöttvas kutakról. Komoly beszélgetést igényel, hogy zöldágra vergődjünk az önkormányzatiság dolgában. Mit jelent az önkormányzat szó? A rendszerváltás 16. évében szükséges beszélni arról, hogy vajon a helyi képviselő-testület önmaga dönt-e mindenről? Sőt, netán önmagát kormányozza? Mire való a „civil kontroll”? Fáradozzunk azon, hogy a Civil Kaszinó mellett sok-sok civil kezdeményezésre alkalmas egyesület dolgozzon városunk több pontján. Vitázzunk arról, ki és kik vezetik a „vonatot”. Valójában gondolkodóba ejtő az a gyakorlat, hogy a lakossági fórumokon megjelenik néhány képviselő, maguk előtt védőbástyaként tolva a vállalkozót „ne kössük meg a vállalkozók kezét, Ő kockáztatja pénzét, Ű tudja, hogy mit akar” jelszóval. Nekünk mindent el kell fogadni? Avagy ott az ész ahol a pénz? Tessék mondani kedves szekszárdi polgárok mi csak plázákban, nagyáruházakban tudunk gondolkodni? Talán már nem is kívánatos, hogy kedvesen megszólítson bennünket egy-egy szakmában járatos, megélni akaró kereskedő, aki azt kérdezi kedvesen: mit parancsol?, aki nem szólít fel ily módon: emelje fel, mutassa meg!? (Csak úgy kedvesen paran- csolólag.) Érdemes is és elkerülhetetlen is megbeszélgetni Szekszárd népével a „Fűtőmű Pláza” kérdését. Ezzel kapcsolatban szerzett „kellemes élményeimről” mesélni tudnék, de az nem szolgálná a közjavát, magánügy. Tisztelt Szekszárdi Polgártársak! Formáljuk együtt Szekszárdot a városért aggódó és tenni akaró Lakható Szekszárdért Egyesülettel, Építész Kamarával, az önkormányzatot, polgármestert segítve a szekszárdiak elképzelése, megítélése, álmai szerint úgy, hogy komfortosan, biztonságban élhessünk, büszkék lehessünk városunkra. Tegyük egyértelművé, hogy a KÖZÖSSÉGI HÁZ, mint fogalom ne bujtathasson trójai falóként PLÁ- ZÁT. Tovább bővüljenek közösségi tereink, melyek a találkozásokat, az egyiittlétet, az összefogást, az egymás iránti figyelmet serkentik, hogy ne éktelenkedjenek üres terek óriási épületekkel, hogy élhető, szerethető legyen szűkebb hazánk, hogy „Még jobban érezzük magunkat Szekszárdon.” Igenis, rajtunk múlik! Takács István szekszárdi lakos AUTÓSISKOLA A tandíj 30%-a az adóból leírható! DIÁKOK FIGYELEM! Moped-, motorkerékpár- JANUÁR 16-ÁM és személygépkocsi-vezetői tanfolyamok indulnak: (hétfőn) Érdeklődjön: Szekszárd, Mátyás király u. 46. • Tel: 74/410-608, 20/9357-388 OKÉV: 03-0131-03 Akkreditácló: 0267
