Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-17 / 43. szám
2006. DECEMBER 17. "fCJ r SZEKSZÁRDI Col MSÄKMP Becsapva, elárulva és 1956 tisztelete a cserbenhagyva 1956-ban szekszárdi főiskolai karon 1956-ban sem a Nyugat, sem a Kelet nem játszott tisztességesen nyílt kártyákkal, tiszta lapokkal, de erről még ma sem illendő beszélni, akárcsak a megcsalt férjnek felesége gyakori félrelépéseiről. Ma már mindenki, különösen az akkori SZABAD VILÁG nagyhatalmai nem győzik egymást túllicitálva csodálni és tisztelni egy kis ország, egy kis nép halált megvető, hősies ellenállását a világ egyik legerősebb haderejével szemben, de arról, ami a színfalak mögött történt akkoriban, nem szívesen emlékszik egyik érdekelt fél sem. Az az igazság, hogy a Szovjetunió már 1956. október 23-a előtt eldöntötte, hogy Magyarországot nem hagyja semleges országként kiválni a szocialista táborból, mert ha engedi, akkor szinte azonnal kártyavárként dőlt volna össze (Észak-Korea és Kína kivételével) a szocialista tábor. A Nagy Imre-kor- mányával kötött megállapodás a csapatkivonásokról (ami Budapesten meg is történt), csak csel volt, hogy a régebben itt tartózkodó csapatokat újakra cserélhessék, mert tartottak a tömeges dezertálás- tól/átállástól, és történtek is ilyen esetek. Ezt követően - mivel sürgőssé vált számukra egy bábkormány létrehozása - Kádár Jánost november elsején Münnich Ferenc társaságában (Münnich mellékállásban magas rangú szovjet KGB ügynök volt és maradt is élete végéig) Moszkvába vitték, miközben felesége hisztérikusan jajongott, mert attól félt, hogy „Janit” élve már nem látja viszont. Nem tudhatta, hogy a Brioni-szigeteki megbeszélésen Titó elvtárs javaslatára Münnich helyett Kádárra esett a választás. Kádár választhatott a bitófa és a bábkormány-alakítás szerepének elvállalása között. Ugyanis Nagy Imrével együtt Kádár János is aláírta a semlegességi és a Varsói Szerződésből való kilépési nyilatkozatot tartalmazó hivatalos dokumentumot, így aztán egy esetleges perben 1958-ban mindkettőjüket egyformán bűnösnek találta volna a független (és pártatlan!) magyar igazságszolgáltatás. Egyébként Titó elvtársról is érdemes megemlíteni (a teljesség igénye nélkül) egy- két képmutató dolgot. Miközben a legkülönbözőbb nyilatkozataiban az egész világ számára szükségesnek tartotta többször is a legélesebb hangon vádolva a tudomására hozni azt, hogy milyen mélységesen elítéli a törvénytelen magyarországi szovjet katonai agressziót (a szovjetek és a jugók között akkoriban még eléggé feszült volt a viszony), ennek ellenére Hruscsowal történő első találkozásuk alkalmával (Brioni-szigeteken) az első mondata így hangzott hozzá: Ha ti (vagyis a Szovjetunió) sürgősen nem veritek le a magyarokat, akkor én vonulok be csapatainkkal Magyarországra. Budapest szovjet ostromakor Jugoszlávia nagykövetsége elsőként ajánlotta fel a menedékjogot Nagy Imrének és társainak, így aztán az oroszok percre pontos tájékoztatást kaphattak minden lépésükről, hálából a szovjetek jugó közvetítéssel szabad eltávozást ajánlottak fel Nagy Imrééknek, sőt még gépjárműveket is biztosítottak a számukra, nehogy valami bajuk essék útközben. Egyébként Magyarország sorsát véglegesen (döntő módon) a Szue- zi-válság és az 1956-os amerikai elnökválasztási küzdelmek pecsételték meg. Eisenhower második alkalommal is elnök lett, és Lengyel- ország és Magyarország vonatkozásában egyértelműen tudomására hozta Hruscsovnak, hogy egyik ország sem tartozik sem politikai, sem katonai, sem gazdasági szempontokból az Egyesült Államok érdekeltségi körébe. No comment... Ha... Tudom, a történelemben nincs HA! De, ha kedvezőbbek lettek volna az akkori világpolitikai-gazdasági állapotok, akkor talán nem minden reális alapot nélkülöző utópisztikus ábránd lett volna Magyarország semlegességének lehetősége. Ámde 1956-1957-ben az Egyesült Államoknak (és a nyugati világ többi nagyhatalmainak is) a legkisebb gondjuk is nagyobb volt az „úgynevezett magyarügynél”. Az Egyesült Államoknak sokkal fontosabb volt a Közel- és Közép-Kelet országaiban megteremteni és véglegesen megszilárdítani a hatalmas olajkitermelő monopóliumait, akár fegyveres intervenció bevetésének árán is. így aztán a két nagyhatalom a színfalak mögött megegyezett. Ennek ellenére képmutató módon (a látszatot fenntartva) az USA 1964-ig nem ismerte el a Kádár-kormányt, és kisebb-nagyobb megszakításokkal napirenden tartotta az ENSZ-ben a magyarügyet, amit aztán a Szovjetunió (vétójoga lévén) rendszeresen megvétózott. Mi meg becsapva/cserbenhagy- va szép csendesen „konszolidálódtunk” 1989-ig. Bálint György Lajos A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kara több eseményből álló rendezvénysorozattal emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról. A főiskolai kar ünnepségét október 19-én egy képzőművészeti kiállítás megnyitása követte, majd az érdeklődők megtekinthették Mészáros Márta: „Temetetlen halott” című filmjét. Később kerek- asztal-beszélgetés keretében mutatták be Csernák Árpád és Gerencsér Zsolt „Felnőtté tiporva” című kötetét. November 21-én - emlékkonferenciát rendeztek az 56-os forradalom tiszteletére. E rendezvényen - melyet dr. Várady Zoltán kandidátus nyitott meg - három előadás hangzott el. Kolontári Attila, a szekszárdi főiskolai kar adjunktusa „1956 - események napról napra” címmel a történések kronologikus felsorolása mellett ok-okozati összefüggésekre is rámutatott. Elemző megjegyzései az események egymásból következő logikus rendjét sorakoztatták fel. Mindeközben bemutatta az események főszereplőit, a résztvevők tömegeiben bekövetkező szociológiai változásokat is. Ez az előadás megalapozta a két vendég- előadó mondandóját. Az 56-os forradalom nemzetközi hátteréről szólt dr. Kecskés Gusztáv, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa. Nagyívű előadásában a forradalom kitörésének nemzetközi, politikai előzményeit vázolta, majd a nagyhatalmak, és néhány más ország lakosságának és vezetőinek a forradalomhoz való eltérő viszonyáról beszélt, végül pedig a magyar események világ- politikai hatásáról szólt. Részletesebben mutatta be a moszkvai és az úgynevezett „csatlós” államok, a szocialista blokk a fegyveres harc és a szovjet megszállás véghezvitelében betöltött szerepét. Beszélt az Egyesült Államok és az európai nyugati nagyhatalmak vezető köreinek forradalom alatti hivatalos tartózkodásáról, s annak önös okairól. Jó érzés volt, hogy ez a konferencia szép számmal vonzotta az intézmény hallgatóit is. E ténynek hangot is adott dr. Germuska Pál, az 19S6-os_ Intézet titkára, aki „Az egyetemi ifjúság a forradalomban” címmel tartotta meg előadását. Több naplókból, önvallomásokból vett idézettel tette az adott kor mindennapjait érzékletessé. Az egyetemi, főiskolai ifjúság tényekkel alátámasztott szerepének bemutatásával bizonyította, hogy a fiatalság az események egyik legfőbb alakítója volt. Rámutatott, hogy az eredetileg főként szociális jellegű követelésekből, miként jutottak el a többpártrendszeren alapuló társadalmi forma kialakításának követeléséig. A három előadás zárómondatát Kolontári Attila adjunktus fogalmazta meg. Úgy vélte a szovjet blokk a leghalványabb esélyt sem adta a magyar függetlenség kivívására. Af.JÉ. Jótékony célú KIÁLLÍTÁST rendezünk A SZEKSZÁRDI REMETE KÁPOLNA javára 2006 december 15-én (péntek) 16.30 órakor A WOSINSKY KÖZÖSSÉGI HÁZ NAGYTERMÉBEN (Szekszárd, Béla k. tér 9). A kiállítást BACSMAI LÁSZLÓ plébános nyitja meg. A kiállított képek alkotói SÜTŐ ÁGNES-MINKER TIBOR művész házaspár A kiállítás megtekinthető 2007. február végéig, a közösségi házban tartandó rendezvények alkalmával. AZ ELADOTT KÉPEK ÁRÁNAK 50%-ÁT A REMETE KÁPOLNÁÉRT ALAPÍTVÁNY KAPJA. Érdeklődni lehet: 74/512-182 telefonon.