Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-17 / 43. szám
2006. DECEMBER 17. EGY RÉGI-ÚJ KÖNYV Szekszárd évezredei Egy könyv jelent meg Szekszárdiul, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum gondozásában. Egy hatvanegy évvel ezelőtt kiadott könyv, „Szekszárd megyei város monográfiája, illetve annak pontos mása. Az eredetit csak részletekben lehetett megtalálni, a legtöbb példányt megsemmisítették, a megmaradtak pedig hiányosak voltak. Mert azokban az évtizedekben, amikor az újraírt, a kor ideológiájához, politikájához hangolt múltunk volt üdvözítő, nem illett a képbe ez a monográfia. Főleg az a része, amely a Tanácsköztársaságként emlegetett időszakról szólt. A monográfiát vitéz Vendel István írta, aki négy év katonai szolgálat után 1918-tól állt a megyei város szolgálatában, előbb mint jogügyi tanácsos, majd alpolgármester, 1921-től a második világháború végéig a város polgármestere. Ez a negyedszázad Szekszárd fejlődésének talán legdinamikusabb időszaka volt. Vendel István nevét mégis fél évszázadon át a feledés homálya fedte, könyvét pedig ismeretlenül is támadták, bírálták. Talán azért is, mert írója a Horthy-kor- szakban állt a város élén. S a háború után, tekintettel arra, hogy szembefordult a nyilas vezetéssel, nem hajtotta végre a nyilas törvényeket, az új rendszer nagykegyeElőtérben a tudomány segítése A 34. Országos Honismereti Akadémiát idén Szekszárdon rendezte meg július 3-7. között - a Szekszárdi Vasárnap ebben az időszakban nem jelent meg - a Honismereti Szövetség és a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület. Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke szerint a honismeret három pilléren nyugszik, feladata egyrészt a nemzettudat erősítése, illetve a tudomány segítése, valamint az emberi életnek nagyobb értelmet adó tevékenység. Halász Péter szerint mindazok az elkötelezetteket, akik hobbiként foglalkoznak a honismerettel, hasznos feladatukat végeznek, nem sújtja le őket például a nyugdíjba vonulás ténye, hiszen jól tudják, hogy önként vállalt munkájuknak a társadalom és a tudomány egyaránt hasznát látja. Halász Péter a Szekszárdi Vasárnapnak a honismereti munkában végzett kiemelkedő munkájáért emléklapot adott át, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk, azzal az ígérettel, hogy a honismeret területén végzett munkánkat legjobb tudásunk és lehetőségeink szerint folytatni fogjuk. Szekszárdi Vasárnap c. lap Szerkesztősége rézzfcrz a honisntZT'eti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért Dr. Kováts Jenő: Az állat és orvosa a hadseregben Városunkban, sőt az egész országban köztiszteletnek örvendő, valamint nemzetközi hírnevet és számos elismerést magának tudható címzetes egyetemi tanárnak, nyugalmazott igazgató főállatorvosnak, dr. Kováts Jenőnek eddig tíz könyve jelent meg, közülük az utóbbi tíz évben négy. Nem szeretnék rangsorolni, de talán az egyik legérdekfeszítőbb - hiányt pótló és a fehér foltokat felszámoló - műve a most napvilágot látott „Az állat és orvosa a hadseregben” címet viseli. Az alcíme pedig a „Fejezetek a katonai állatorvoslás történelméből”. Karácsony előtt fontosnak tartottuk, hogy felkeltsük olvasóink érdeklődését e könyv iránt, amit a székesfehérvári Alpha-Vet Állat- gyógyászati Kft. adott ki. Telefonon a 22/516-402 telefonszámon Gesz- tesi Bélától lehet megrendelni. Lapunk téli szabadságra megy, ám utána részletesen is bemutatjuk a könyvet, amelynek megírását a szerző kétéves - csöppet sem könnyű - hazai és külföldi kutátó- munkája előzött meg.-h, SZEKSZÁRDI vasArnap jj sen megengedte neki, hogy öreg napjait gyermekével, vejével, unokáival a család államosított présházában élje le. A könyv, aminek hasonmás kiadása jelent meg, mondhatjuk, alapmű. Forrásmunka, ami nem csak a helytörténész kutató munkáját dicséri, hanem a pompás tollú írót is. Pontos és szép mondatai megismertetik az olvasóval a város évezredeit. A Krisztus előtti negyedik századtól, mikor a kelták itt letelepedtek, s adták az Alisca nevet a helynek, amelyet később Tariá- nus császár hadai Róma impériuma alá vontak, aztán a hunok, gó- tok, gepidák, avarok lakták, míg nem a hont kereső magyarok, Árpád vezérletével a Vereckei-hágón át ideértek, s Ete vezér törzse Alisca helyén megalapította a magyar várost, Szekszárdot. Vendel István ír az I. Béla alapította bencés kolostorról, Szent Lászlóról, Hunyadi János Szekszárd melletti csatájáról, Vitéz Jánosról, aki szekszárdi apát is volt, majd a török hadakról, amik ellen Szekszárdról indult Mohácsra II. Lajos 1526. augusztus 16-án, s húsz nappal később II. Szulejmán Buda felé vonuló serege feldúlta, felégette a várost. A monográfia nagyobbik részében pedig az ezt követő bő fél évezredet tárja az olvasó elé a várost szerető, gyarapító, s a történelem iránt mélyen érdeklődő, gyönyörűen fogalmazó helytörténész. így fejezi be: Arról a városról írtam, amely Tolna vármegye délkeleti szögletében ezer éven át őre volt a magyar kultúrának és a törhetetlen élni akarásnak. Annak a városnak a múltját tártam fel, amelyben az a családi tűzhely lobog, ahova - bármerre is visz a sors keze - mindig szeretettel visszavágyunk. A rendelkezésre álló adatokat sok újjal egészítettem ki. Lehet, hogy később is kerülnek elő még dolgok, amelyek Szekszárd múltjára bővebb világot vetnek, és én végtelenül örülni fogok, ha városunk történelme bővülni fog.- szepesi Faktúrák: a lét ösvényein Négy festőművész alkotásai találkoznak a Művészetek Háza legújabb kiállításán. Nem egyszerűen egymás mellé kerültek, ahogy a legtöbb kiállításon látjuk. A különleges, egyéni faktúrák rokon gondolatiságot hordoznak. Serényi H. Zsigmond (Szeged, 1937) egy matematikus szigorúságával tárja elénk a világmindenség meghatározó szabályszerűségeit. Művei geometrikusán rendezettek, csak a létezéshez nélkülözhetetlen fény hívja őket életre. Fény és árnyék rajzolja ki a világ alapvető törvényszerűségeit. A világosság képei mellett Gáli Ádám (Debrecen, 1953) művei ellenpontnak tűnnek. Vakolatképei a lét másik alapeleméből, a földből bontakoznak ki. Az alkotásaiban, sokszor a címekben is: pl.: Holt tér, Tájvakolat, kettősség rejtőzik, miként a szinte minden művén ott bujkáló kereszt szimbólumában is, amely a pusztulás mellett egyben a Megváltó újjászületése felé is mutat. Mintha a mindent felépítő legelemibb anyagnak pusztulása után lehetősége lenne az új életre. Az Invokáció című képen feldereng a fény, van remény: Isten nem feledkezett el a pusztulás felé tartó világról. Dréher János (Budapest, 1952) műveinek alapja szintén az anyaföld, amelybe emberi alkotások vésődnek finom vonalakkal egy műszaki rajzoló alaposságával. A természet szerkezete, szabálytalanságai és szabályszerűségei jelennek meg, amelyekbe betör az emberi világ. Sok-sok vékony barázda sebzi meg a földet. Bartl József (Soroksár, 1932) képein nem ilyen lappangó, hanem sokkal agresszívebb, a természet rendjét sértő, helyébe az^emberi világ törvényeit állító jelek hasítanak a tájba. Erős kontrasztot mutat a környezet lágy szabálytalansága és az ember által kreált jelzések szigorúsága. Bartl József, Dréher János, Gáli Ádám és Serényi H. Zsigmond festőművészek Találkozások című kiállítása január 13-ig tekinthető meg a Művészetek Házában.
