Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-10-08 / 33. szám
% tasAríap hétről hétre 2006. OKTÓBER 8. A KÜLFÖLDI VENDÉGEK NAGYON DICSÉRIK A MEGÚJULÓ SZEKSZÁRDI SZÜRETI FESZTIVÁLT Ami még a poharazgatás közepette fölvetődött... ír turisták és máltai lovagok a Borudvarban Az idei Szekszárdi Szüreti Fesztiválon hivatalos küldöttségként a romániai testvértelepülésekről Lúgosról és Facsádról, az olaszországi Ravenna megyéből, és az észak-írországi Donw- patrickból (Bezons testvérvárosa) érkeztek delegációk, amelyek az eseménysorozat kezdetétől vasárnap délig itt voltak, és élvezték azt a nívós programsorozatot, amit a megújuló szekszárdi főrendezvény immáron második éve prezentál. Amikor pedig kezdett hazafelé indulni a diplomáciai különítmény, addigra pedig betoppantak a Máltai Állami Lovagrend jeles magyar- országi és külföldi képviselői, köztük igen magas rangú képviselőkkel. Elnézve a rangokat, titulusokat, régen járt, ha egyáltalán járt egyszerre ennyi fontos pozíciót betöltő, illetve betöltött diplomata, politikus, s ezalatt nem csak a lovagrenden belül viselt titulusokat kell érteni. Ott a Az utcán gyerekekkel teli kering a „bolond malom”, a körhinta, de a vurstli többi játéka körül is nagy a zsivaj és a jókedv. Feljebb az újonnan felújított Garay tér és Béla tér mentén három napos sokadalom van. Zajlik a vásár. „Jó vásár csak ott van, ahol jó cipót sütnek, és jó bort mérnek” - mondták régente. Szekszárdon volt mind a kettő - különösen az utóbbiból sokféle és jobbnál jobb fajta a pincészetek kínálatában. A vásári portéka is gazdag volt. Az árusok nem mondták, hogy „aki nem vesz, ne babrálja”, elbeszélgettek szívesen a „bámész” néppel. „Zsibvásár”, azaz felfordulás nem volt, csak „sokadalom” és „szabadság”, nézelődés, jókedv. Remélni lehet, nem fordult elő, hogy „ötön vett valaki a vásárban”, azaz nem loptak meg senkit. A fenti népi szövegeket a régi vásárok nyelvi és mentális elemeit dr. Küllős Imola folklórkutató, az MTA doktora, nyugalmazott egyetemi docens nagy ívű előadásában hallhattuk, azon a régi megyeháza dísztermében megtartott konferencián, amely a „II. Vásárok világa" címet viselte. Míg kint zajlott, a való vásár - idebent neves szakemberek, kutatók elevenítették fel a régi vásárok világát. Novák László Ferenc néprajzkutató, az MTA doktora, a nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatója „Az alföldi mezővárosok vásártartása” című előadásában történelmi áttekintést adott. A vásár a mezőváros alapvető jellemzője, pénzbevételi forrás, és mint ilyen a városiasodás eszköze, távoli vidékek árucsere-forgalmának színhelye, emberi találkozások, tapasztalatok és információk cseréjének helye. A ponyván árusított kiadványok is az információ áramlását segítették. Nagy Janka Teodóra néprajzkutató, főiskolai tanár, elsősorban a bűnügyi históriákról szólt, azokról a XVIII. század óta megjelenő magyar nyelvű kiadványokban olvasható történelmi, életrajzi vándormondákról, eseményekről, hírekről, amelyeket az egyszerű vásári közönség számára árusítottak. városháza konferenciatermében hallgatta a polgármester, Kocsis Imre Antal ismertetőjét prof. Jósé Manuel Costa de Veiga Cosmelli gróf és felesége, aki a Máltai Lovagállam elnöke, elfogadta a meghívást dr. Maria Teresa Costa de Mace- do asszony, a regnáló portugál kormány családFőként a közvéleményt foglalkoztató történetek, gyakran zsivány-, és betyárhistóriák, elbor- zasztó bűnügyek mesterségszerűen űzött história írók munkái kerültek a ponyvára. A tudományos konferencia két záró előadása a napjainkban is működő két jeles intézmény vezetőjének szájából hangzott el. „Hagyomány és megújulás - kézműves vásárok múzeumi környezetben” címmel T. Bereczki Ibolya néprajzkutató, kandidátus, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese beszélt a nevezett intézményben rendszeresen megrendezett és nagy közönségsikerű vásárok, népi mesterségek bemutatóiról. Ezeken a folklór, a vásárrendezés hagyományának egyik legszínesebb látványosságát tartják életben. A vásározás szűkebb területéről beszélt Kalmár Ágnes művészettörténész, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely igazgatója. „A vásári játékok továbbélése.napjaink népi iparművészetében” című vetített képekkel gazdagon illusztrált szenvedélyes előadásában, érveket sorakoztatott a jelenleg korlátozott helyen és mennyiségben még fellelhető népi játékok ízlésvilága és használhatósága mellett. A tudományos tanácskozáson, amely címében a II. sorszámot viseli, Szabó Géza régész, a megyei múzeum főmunkatársa, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület tagja mutatta be az egyesület kiskönyvtárának második kötetét, amely a korábbi, az első konferencia anyagát tartalmazza, a frissiben került ki a nyomdából. Kint az utcán zajlott a vásár, bent a teremben a vásárok múltjába, sajátosságaiba, és amennyiben lehetséges napjainkban is megőrzendő értékeibe nyertek bepillantást a jelenlévők, akik délután a Petrits Mézeskalács Múzeumba látogattak el. A konferenciát a művelődési ház és az egyesület rendezte. (M. É.) ügyi minisztere, cseppet sem mellesleg a XVI. Benedek pápa magán családügyi tanácsadója. A közelében foglalt helyet az az idősebb hölgy, aki korábban Franciaország külügyminiszter-helyetteseként szolgált. Marisé Goldsmith Dansaert- nek hívják, aki a lovagrenden belül aktív diplomácia tevékenységet folytat. Közülük többen ma is az Európai Unió és Európai Tanács munkaszervezeteiben töltenek be különböző tisztségeket. De hogy kerül a csizma az asztalra? - fogalmazódhat meg a kérdés. A véletlenek találkozásának eredményeként voltak itt a máltaiak, persze azért kell egy valaki, aki idei is oda is erősen kötődik. Ő volt dr. Király Csaba biztonsággal, biztosítással foglalkozó ismert szekszárdi cégvezető, aki a magyarországi konzul szerepét tölti be a „máltaiaknál”. ír invázió lesz jövőre A legnépesebb küldöttséget az észak-írországi Downpatrickból érkezett írek jelentették: húszán ismerkedtek a magyar kultúrával, a népszokásokkal, nem lehetett nem észrevenni őket a borudvarban és Szekszárd legfőbb helyein a vásári-fesztiváli forgatagban, hangulatban. A szigetországból, de általában angol nyelvterületről érkező küldöttségek mellett gyakran tűnik fel dr. Madarassy Ágnes tolmácsként, kísérőként, de most azért többről, másról volt szó. Merthogy az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének vezetője, a már hat éve létrejött Magyar-Ír Baráti Társaságban is fontos szereppel bírt. Az írek lakta kisvárosból eddig is el-el- jött pár ember a mi fesztiválunkra, működött a cserelátogatás, de felbuzdulva a tavaly látottakon, a hamisítatlan fesztiválhangulaton, a baráti társaság ottani apostola George Bradley, ahogy egy éve ígérte: egy valóban népes, húsz tagú küldöttséggel érkezett. „Érdekes, hogy általában a gyerekek a szülőktől örökölnek meg egy ilyen kapcsolatot, most éppen fordítva történt” - említette Ágnes asszony, válaszolva arra az önkéntelenül fölvetődő kérdésre: miképpen is kerülhetett kezdetben az a néhány ír Szek- szárdra: - Bradley úr kislánya és Anna lányom barátsága adta a kiindulópontot. Most sem hivatalos küldöttségként érkeztek, de Szekszárd váA „szabadság” a népnyelvben vásárt is jelent Tudományos konferencia a régi megyeháza dísztermében
