Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-29 / 3. szám
2006. JANUÁR 29. FOKUSZBAK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Sebészek szike nélkül? • Négy szakorvos távozik • Felmondásukat elfogadták • A betegek biztonságáról gondoskodnak A mai egészségügyben szokatlanul nagy, egyszerűen kigazdál- kodhatatlan összeget kért az a négy szakvizsgával rendelkező sebész, akik felmondták munka- viszonyukat, jelentette ki a keddi sajtótájékoztatón dr. Muth Lajos, a Tolna Megyei Balassa János Kórház főigazgatója. A négy szakorvos állítja, hogy a „nagy összeget” tárgyalási alapnak szánták. Úgy gondolkodtak, körülbelül annyit szeretnének kapni, mint a helybeli és a más városokból Szekszárdra átjáró vállalkozó kollégáik. Teljesíthetetlen az az anyagi igény, amit a szakvizsgával rendelkező négy sebész az intézménnyel szemben támasztott - szögezte le dr. Muth Lajos keddi sajtótájékoztatóján. Ekkor jelentette be a főigazgató, hogy a sebészeti osztály négy szakorvosa a január 20-i eredménytelen egyeztetést követően 23-án beadta felmondását, amit a kórház vezetése elfogadott. A hatvanágyas osztályon tíz orvos marad, közülük csupán ketten szakorvosok. A nyolc doktor közül ketten idén, ketten a következő évben - és így tovább - szakvizsgáznak. A rend kedvéért megjegyezzük azt a megbízható forrásból származó információnkat, miszerint a négy orvos először január 6-án kereste fel a főigazgatót, hogy ismertessék vele elhatározásukat. Ezt követően több alkalommal is leültek a tárgyaló- asztalhoz. A négy - igen jó kezűnek tartott - sebész kft.-t alapított azzal a szándékkal, hogy munkavégzésükre a kórház a gazdasági társasággal köt majd szerződést. Úgy tervezték, hogy a kórházban dolgozó vállalkozó orvosokhoz, illetve a kéttagú bt.-hez hasonlóan - vagyis nem közalkalmazottakként - végeznék munkájukat. Az említettekhez hasonló - szakemberek közreműködésével kiszámolt - bért és ügyeleti díjat kértek. Hozzátették, a számítások valóban magas összegeket eredményeztek. De a tételek tartalmazzák az adót, az egészségbiztosítási járulékot. Sőt benne van az alapbiztosítás 16-szorosa is, ugyanis a kft. az orvosi munkák teljes körére kötött volna biztosítást. Hangsúlyozták, az összegeket tárgyalási alapnak szánták, szerintük megszülethetett volna a megállapodás. Viszont a kórház vezetése csupán a kért összeg töredékét ajánlotta. Megemlítették, föl sem merült bennük a távozás gondolata, hiszen családjukkal együtt jól érzik magukat Szekszárdon. Azt még nem tudják, hogy a kéthavi felmondási idő után hol helyezkednek el. De mint hallani lehet, máris van irántuk érdeklődés, hiszen ők négyen teljes sebészeti osztályt tudnak kiállítani. Hiszen van közöttük érsebész, plasztikai sebész és altatóorvos is. Lapunkat nem tájékoztatták jelenlegi keresetükről és a kért összegekről, mondván, hogy munkaszerződésük ezt tiltja. Any- nyit azonban elárultak, hogy amennyiben a kft.-vei a kórház megkötötte volna a szerződést, végre tisztességes bérért végezhették volna felelősségteljes munkájukat. Muth főigazgató viszont példa nélkülinek nevezte a kért és „a mai egészségügyben szokatlanul magas összegeket”, amit a kórház képtelen kigazdálkodni. Ezután elmondta, hogy a kft. előterjesztése szerint a szakorvosok napi díjaként és fejenként 50 ezer forintot számolnának föl, a 16 órás ügyeleti díjért pedig negyvenezer forintot. A főigazgató hozzáfűzte, hogy az említett ügyeleti összeg a kórházinak átlagosan 4, 4 és félszerese. Amennyiben a kért összegeket jóváhagyta volna a kórház, az kárt okozott volna a jelenlegi erkölcsi és szakmai színvonalnak. A szekszárdi kórháznak 210 orvos státusa van, de vannak betöltetlenek. A főigazgató elmondása szerint 15 vállalkozó orvos - elsősorban aneszteziológusok - jár hozzájuk az ország különböző pontjairól - Pécs, Baja, Várpalota... - heti egy- két-három napra dolgozni. „Ám az ő juttatásuk még a költségekkel együtt sem éri el a kilépő sebészek által kért összeget.” Muth Lajos közölte, a lakosságnak nincs oka nyugtalankodni, a betegellátás biztonságáról a kórház gondoskodik. Már tárgyalásokat kezdeményeztek más kórházakban dolgozó sebészekkel, sőt azokkal is felveszik a kapcsolatot, akik a korábbi években távoztak a szekszárdi sebészeti osztályról. Mindenképpen megfelelő képzettséggel, motivációval és gyakorlattal rendelkező orvosokat várnak. Az eset minimum meglepő. Különösen azért, mert néhány évvel ezelőtt, az új sebészeti osztályvezető kinevezését követően szintén négy szakorvos távozott az osztályról. Ez a mostani eset.tel nem függ össze, azonban valószínű, csöppnyi adalékul szolgálhat a szóban forgó osztály légköréhez. V. Horváth Mária Darvasi László az idei Mészöly-díjas Az íróval a díj átadása után beszélgettünk az Irodalom Házában- Megkérdezhetem, hogy milyen olvasnivalókat ajánlasz „magadtól" a szekszárdiaknak?- Első négy novelláskötetemből - amiket már nem lehetett kapni - készült nemrég egy válogatás: „A világ legboldogabb zenekara”. Ennek a könyvemnek nagyon örülök, talán ezt ajánlom. Aztán most, hogy közeleg a VB, s én korábban sok sport- és foci-tárgyú írást publikáltam az ÉS-ben és másutt is, ezekből csináltam most egy könyvet, ami tavasszal jelenik meg. A címe: „A titokzatos világválogatott”. Úgy néz ki - s most egy kicsit nagyképű vagyok -, mintha Örkény egypercesei mondjuk a tribünökön, a pályákon, az öltözőkben, a konditeremben, a csatár hálószobájában, a futballistafeleség pipereszobájában játszódnának. Tehát fikció és realitás egyszerre.- Alföldi származásod és Szegedhez való kötődésed dacára - ha jól tudom - Pesten élsz.- Pesten. Pedig nagyon féltem ettől a várostól, de jó. Jó ott élni. Megszerettem.- Milyennek találod Szekszárdot?- Négy-öt alkalommal jártam itt, mindig a könyvheti rendezvényeken. Legutóbb pici sátorban olvastam fel három érdeklődőnek. A Szíjj Ferinek és a Tóth Krisztának egyetlen hallgatójuk sem volt, nekem három, úgyhogy én győztem!- A tavalyi könyvhéten elég sokan gondolkodóba estünk: hogyan is történhetett meg, hogy a könyvsátrakat még a város irodalombarát polgárai sem igen látogatták... Szerinted?- Meleg volt. Meg szervezés és reklám kérdése is. Meg az a név, hogy Darvasi - nyilván nem olyan mozgósító... De visszatérve arra, hogy milyennek is látom ezt a várost: alföldi lévén, ha már csak egy picit is domborodik a föld, engem zavarba hoz. Rendkívül szokatlan nekem. Már az is, ha átlépem a Duna vonalát és rálépek Dunaföldvár szent földjére, érzem, hogy fizikai értelemben is megvan a limes. Egyszerűen nem szeretem a dombokat, se a hegyeket. Legyen a föld hosszú, szép, egyenes, belátható, teli görcsös akácokkal, szomorú tehenekkel, szikkel - nekem ez a vidék! Szekszárdot is borzongó csodálattal nézem: hogy lehet így élni?!- Akkor ezt a „hegyfóbiádat" Budán hogy oldod meg?- Úgy, hogy felfutok a hegyre, lefutok a hegyről. Mostanában éppen a Gellért-heggyel csinálom... De azt nem tudom, hogyan tudnék Budán lakni, hogy mondjuk minden alkalommal hegyre fel kelljen hazamenni...- A Mészöly-díj mégiscsak egy „többszörösen" hegyi ember nevét viseli... Hogyan érint ez a díj?- Hát, talán nem véletlenül ajánlottam „A könyvmutatványosok legendája” című könyvemet Mészölynek, hanem köszönetképpen és tisztelgésből. Tőle tanultam a legtöbbet, úgy gondolom. Nagyon sok mindent persze nem úgy csinálok, ahogyan ő - Mészöly egy határon túl tanulhatatlan. Annyira titokzatos, annyira képszerű és annyira... pogány! Minden művében ott van a mértéknek valamiféle rémülete. Még abban is hihetetlenül pontos, ami egyébként eleve megnevezhetetlen, még azt is keretek közé fogja, képekbe sűríti. Azt próbáltam ellesni tőle, hogy hogyan lehet megközelíteni a személyes legendákat, személyes mítoszokat, hogy hogyan fordulhatunk oda a titokhoz, a csodához. S a történethez, az elmondás lehetőségeihez... A legfontosabb megrendülés-élményem volt, amikor az ő prózáit olvastam. Miatta lettem talán író.- Igen, ez ennyire komoly?- Nem, így kimondva máris nem ennyire... Erősen hatott rám Marques és Borges „tündéri realizmusa” is. Mészöly pedig valószínűleg a legszigorúbb, a legkomolyabb magyar író. Ami egyszerűen megrendítő. Nagyon kíméletlen tud lenni. Úgyhogy a magyar irodalomból a meghatározó élményem mégiscsak Mészöly... és Mészöly. Samu Attila - Fotó: N. Á. A Mészöly-emléknapról további tudósítások a 8. oldalon.
