Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-29 / 3. szám
1 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP HÉTRŐL 2006. JANUAR 29. A szekszárdi csoda Jézus első csodatétele volt - a Biblia tanúsága szerint amikor a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtatta. Kis Pál István viszont már nem az első misztériumjátékát vitte színre. Hanem a másodikat. A szerző középiskolai tanár, a megyeszékhely talán legismertebb költője. Főként bordicsérő énekeiről nevezetes, de három évvel ezelőtt bemutatták egy misztériumjátékát is az újvárosi templomban: Szent Márton gre- goriánumát. Most e két „érdeklődési körét” ötvözve verselte meg a kánai yy A színek költője yy A Dr. Kelemen Endre Szakközép- iskola és Kollégium folyosógalériá- ján, 2006. január 18-án, 16 órakor Czencz János festőművész képeiről készült fotókiállítás nyílt meg. A kiállítás-sorozat ötödik alkalommal örvendeztette meg a látogatókat, s elsősorban az iskola, a kollégium diákjait. Ezen alkalommal egy olyan festőművész életével és munkásságával, amely - tiszta szívvel mondhatjuk - az újrafelfedezés virágkorát éli. A kiállítás-megnyitóra érkezők nagy örömmel fogadták a rendkívüli igényességgel összeállított műsort, amely a kiváló tésben hallhatta, élvezhette a közönség. Németh Judit Ady: „A Duna vallomása” című versének előadásával járult hozzá ahhoz az élvezethez, amelyet Czencz János Dunáról megfestett több képe is jelent a nézőnek. Döményné Ságodi Ibolya - népviseletben - bátai népdalokat énekelve elvarázsolta a közönséget abba a világba, amely Czencz János festményein oly sokszor feltűnik. A kiállítást Halmai Gáborné országgyűlési képviselő nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a Czencz János festményein megjelenő természetközelség az, művész munkásságának, illetve annak gondozásáért, megőrzéséért, közreadásáért nagy erőfeszítéseket tévő lányának Huszákné Czencz Mariettának szólt. Tóth Ferencné tanár bevezetőjében utalt arra, hogy kevesen mondhatják el, hogy otthonukba „jön” a művészet, ennek az iskolának a tanulói, tanárai, s minden idelátogató, a sorozat rendezőinek jóvoltából ezért érzik szerencsésnek magukat.Czencz János életének állomásait, az iskola tanulóinak - felkészítő tanáraiknak köszönhetően - egy összeszedett, az események felsorolásán túl, líraian megfogalmazott felolvasásban és műsorvezeami a mai kor emberének a legjobban hiányzik. Huszákné Czencz Marietta megköszönve mindenki közreműködését elmondta: hogy jó érzés, ám nagy felelősség édesapja hagyatékának továbbvitele. Ó maga a népművészet területén ért el sikereket - tojásfestés -, de most legfontosabb feladatának tekinti, hogy az egész országban ismerjék meg Czencz János életművét. Szeretettel hívott mindenkit, aki látni szeretné a kiállított művek eredetijét és a többi festményt, hogy látogassanak el Bátára, ahol egy magángaléria várja a látogatókat, valamint a festő háza, annak szobája, az eredeti miliővel. Sas Erzsébet - Fotó: N. Á. mennyegzőn történteket. Művének A csoda címet, és A borteremtés misztériuma alcímet adta. Tanítványai, az I. Béla Gimnázium tanulói, két és fél hónapig próbálták a látványos, zenés-táncos darabot - melynek betétdalait a múlt vasárnapi ősbemutatón is közreműködő Komjáthy Együttes komponálta -, s igen profi módon szerepeltek, maradandó élményt nyújtva a nézőknek. Az előadást a katolikus közösségi házban tartották. Jézus szerepét az igen kellemes orgánumú, Kazinczy-érmes Boronkai Bence kapta, Máriát Haraszti Ágnes, a násznagyot Kovács istván, az ifjú párt Mucsi Adrienn és Konhodics Péter alakította. A további szerepeket Tamis Ákos, Friedrich Nóra, Bajnok Levente, Kacsányi Dóra, Dlusztus Ders, Kisbéri Máté, Ganczer Péter, Sipos Kata, Dávid Orsolya, Grosz Eszter, Palkovics Ferenc, Szabó András és Szili Ákos játszotta, illetve táncolta. A szerző úgy véli: nem csoda, hogy a szekszárdi közönségnek tetszett A csoda. Egy ilyen, több száz éves borkultúrával bíró vidéken, ráadásul „hazai pályán”, egy ilyen témájú, kellőképpen begyakorolt darab sikerre van ítélve. De nem tart a diáktársulat a más városokban való megmérettetéstől sem. Még két szekszárdi bemutatkozást terveznek, aztán - a tervek szerint - Bonyhádra viszik A csodát. Wessely Fotó: Nagy Ágnes Mozart Szekszárdon A mögöttünk lévő hét két jelentős kulturális programja volt, hogy az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban elindult az irodalmi Nobel-díjasokat bemutató előadássorozat, a Művészetek Házában pedig szombaton új kiállítás nyílt a „Híd túlsó oldalán” címmel. És még valami. Egy mozi előadás, amely alig váltott ki érdeklődést. Ha találomra megállítanék járókelőket és megkérdezném, mi jut eszükbe, ha azt mondom hutu és tutszi, úgy vélem, csekély lenne azok száma, akiknek derengene valami. Hiszen régen történt - több mint tíz éve, amikor rövid három hónap alatt Ruandában a többségben lévő hutu törzs szélsőségesei lemészároltak úgy egymillió tutszit. Legalább ugyanennyien a szomszédos országokba menekültek a vérengzés elől szörnyű körülmények közé, táborokba. Emlékszünk? Alig. Hiszen csupán egy-két hír volt a többi között. A világ nem sokat tett. Nem volt érdeke. Ruanda szegény ország. Nincs olaja, semmiféle fontos ásványi anyaga sem. Néhány karitatív szervezet igyekezett a menekült táborokban a megállíthatatlan éhezéssel, nyomorral, betegségekkel felvenni a küzdelmet. Eleve sikertelenségre ítélve. Mindezt miért? Régi törzsi villongások okán. De racionális válasz e kérdésre nem adható. Embertelenségre nincs válasz. Ebben a világ közönyébe fulladt irracionalitásban - mint minden ilyen más esetben is - akadnak igaz emberek. Erről szól Terry George angol rendező Hotel Ruanda című filmje, amelyet Szekszárdon, a Panoráma Mozi Art-termében vetítettek egy hétig. Kevesen nézték meg. Igaz, nem habkönnyű szórakozás, annak ott volt a vele párhuzamosan vetített Üvegtigris 2. Azt sem mondom, hogy a Hotel Ruanda nagy film. De! Nem lehet elmenni mellette, mert fontos dolgokról szól. A többség gátlástalan rémuralmáról a kisebbség felett. Arról, hogy milyen könnyen elvész alantas indulatok nyomán az emberből a humanitás. Ennek hiányában pedig állati szintre képes süllyedni a magára oly büszke világura. Mire képes a tömegpszichózis? Hová vezet a szélsőség a tolerancia hiánya? Mire képes az oktalan gyűlölet? S mind e közben mit tehet a kisember? Ismert téma. Világtörténelmünk során sajnos sok példát találhatunk rá. Mindez ma is aktuális. Megrendítő. A jövő hét elejéről két jelesebb programot szeretnék ajánlani. Hétfőn a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében lesz a Szekszárdi Jazz Qvartett lemezbemutató koncertje. Kedden pedig a Művészetek Házában emlékhangverseny lesz. „24 óra Mozart” címmel január 27-én a zseniális zeneszerző születésének 250. évfordulója alkalmából nagy ívű zenei világprogramra került sor, melyet a Magyar Televízió teljes egészében közvetített a két csatornáján. Ezért jó, hogy a szekszárdi koncertre 31-én kerül sor. Illés Teréz énekművész és Lozsányi Tamás orgonaművész koncertjének műsorán főként Mozart-művek szerepelnek. Közreműködik Lozsányi Soma. Lozsányi Tamást nem kell bemutatni a szekszárdi közönségnek, hiszen már közel húsz éve a helyi koncertek rendszeres közreműködője. Soma fia pedig egyre többször ad számot fellépésein tehetségéről. Illés Terézt talán kevesebben ismerik. Bátaszékről indult a nagyvilágba. Diákja volt a szekszárdi zeneiskolának is. Később több jeles magyar kórus szólistájaként a hazai fellépések mellett számos európai országban is énekelt. Magánénekesként külföldi énekversenyeken opera- és operett-előadásokon lépett fel. Jelenleg Bécsben él és kap feladatokat. Nagy karriei előtt áll? Hallgassuk meg hol tart ezen az úton. M. É
