Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-05-14 / 18. szám
2006. MÁJUS 14. ____________________FÓKUSZBAN VASAÜMAP „A profi szemlélet, az „iparággá” válás teheti csak sikerágazattá a hazai turizmust” Mélyre ásó konferencia a diplomás képzésre vállalkozó szekszárdi főiskolán- Ezt a konferenciát, ha úgy tetszik a bizalom- és a partnerépítés jegyében szerveztük - mondja a témával már régebb óta foglalkozó, annak főiskolai szintű oktatását másfél évtizede végző, Pécsről' érkező oktató. - Meg kell mutatnunk magunknak az intézmény, a szekszárdi kar vezetésének, hogy ezen a turizmus és vendéglátás szakon a bolognai folyamat részeként milyen tudásés információtartalmakat kívánunk közvetíteni, kikkel, mily módon és hogyan. Bevonjuk ebbe a közgazdasági és természet- tudományi kar oktatóit, feltétlenül igényeljük azt a szellemi, tudományos potenciált, ami az intézményen belül rendelkezésünkre áll. Láthatott, hallhatott a meghívott előadók között abszolút a gyakorlat területéről érkező turisztikai vállalkozások, cégek vezetőit, akiket szeretnénk megnyerni partnereinknek, akik fontos pillérei lesznek annak a gyakorlatorientált képzésnek, amit mindenképpen meg akarunk valósítani. A hat félévből egy teljes szemesztert valamilyen vállalkozásnál töltenek a hallgatók, a szakdolgozati témát is innen merítik majd, így óriási szükségünk lesz a témához, a képzéshez empatikusán közelítő gyakorlati szakemberekre, akik napi kapcsolatban lesznek a hallgatókkal, akiket a katedrára is várunk előadóként. Az egyiitt-tervezés csírái A konferencia első részében, Szekszárd országgyűlési képviselője, a kistérségi társulás elnöke, Halmai Gáborné kapott szót, aki a létező, fellelhető kiaknázható vonzás- körzeti lehetőségeket vette számba, amik alapul szolgálhatnak egyfajta turisztikai termékcsalád előállításának megjelenítésének. Amellett, hogy fölsorolta ezeket: sárközi népművészet, őcsényi repülő- és konferencia turizmus, faddi-bogy- iszlói ökoturiznus, lovasturizmus a kistérség több településen, vízi turizmus a Duna és Sió mentén, lajstromba vette a kibontakozást gátló a gyenge pontokat, a turisztikai infrastruktúra hiányát, ami alatt értendő a gyalogos, kerékpáros, autós megközelíthetőség, a szálláslehetőség hiánya, ez utóbbinak a minőségben való eltérősége, annak szétszórtsága. Szólt arról, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben minden eddiginél nagyobb lehetőségek lesznek a turizmus fellendítését célzó infrastrukturális fejlesztésekre, amivel élni kell. „Ki kell találni azokat a turisztikai termékeket, amiket valóban az egyes kistérségek tudnak megmutatni, ezeket kapcsolni kell, majd egy közös marketinget felépíteni, s az ebből összeálló 3-4 napos programokat már kiajánlani az utazási irodáknak” - vetítette előre a közeljövőt eme területtel kellően empatikusán foglalkozó helyi politikus. Építő jellegű kritikák hangoztak el a gyenge pontokról a borturizmussal kapcsolatosan, ami önmagában nem áll meg, de más turisztikai szolgáltatással kölcsönhatásban már igen. „Egy irodalmi bortúra elnevezésű program” már megmozgatja a belföldi és külföldi turista fantáziáját, ami tartalmasán egy egész napot felölelhet - hangzott el a régióban borturizmussal foglalkozó szakembertől, a szekszárdi főiskolai kar oktatójától, Máté Andreától. Az IBUSZ szekszárdi szervezetének vezetője Pölhös Ildikó is csatlakozott ehhez, szintén egy ötletes, eredeti megközelítéssel, „lehetne, olyan repülős túrákkal bővíteni a kínálatot, ami nem csak a Gemenc fölé, hanem a történelmi borvidék lankáit is megmutatná az ezt megfizetni képes turistának, aki eközben is a tájjellegű borokat kóstolgat”. Az is elhangzott persze, hogy előbb az egységes arculatot, azonos szolgáltatási színvonalat kell megteremteni a borturizmusban. A borútállomások szolgáltatási színvonalának közelítése, az egyes helyek kuriózumainak folyamatos prezentálása is ad még bőven teendőket az ezzel foglalkozóknak. A lehetőség még nem turisztikai termék A délután folyamán már arról hangzottak el nemzetközi összefüggésekben láttató előadások, hogy a világ legdinamikusabban fejlődő ágazata a turizmus, és itt a recesszió nem úgy érezteti hatását, mint a gazdaság más területein. Ebben az ágazatban a legnagyobb a tőkebefektetés, itt teremtődik a legtöbb új munkahely, sok ország gazdaságát generálta, a jövedelmezősége is jobb a turizmusnak a gazdasági szféra más területéhez képest. Indirekt módon más ágazatot is képes növekedési pályára állítani. Számos országban a helyi mezőgazdaság termékei lettek keresettek a folyamatosan növekvő turistáktól, a felhalmozott készletek piacra találtak. Nálunk pedig még mindig az útkeresés időszaka zajlik, sok szálon futnak nemzetgazdasági szempontból abszolút nem hatékony elképzelések, de az ebből élők jelentős része is panaszkodik, egyfajta vegetációra rendezkednek be.- Nem sikerült a 16 év alatt oldanunk a turizmus területén a Budapest-, Balaton-, esetleg Hortobágy- centrikusságot. Továbbá olyan gyakorlatot folytatunk, mintha a turizmus két nyári hónapból állna, holott a világturizmus már az év tizenkét hónapjában gondolkodik - jegyzi meg dr. Gadán Pál, a konferencia szervezője.- Ön bejárva a világot, számtalan olyan tapasztalattal bír, ami után úgy tűnik, megingathatatlan meggyőződése, hogy szemléletváltozással, kiképzett szakemberek megjelenésével az ország boldogulását előidéző sikertörténet lehet a turizmus mifelénk is1- Elég, ha csak szomszédolunk, és figyelemmel kísérjük folyamatában azt, amit Ausztria csinált ezzel az ágazattal, felismerve azt, hogy professzionális alapon történő iparággá szervezésével, miként válhat a nemzetgazdaság húzóágazatává a turizmus. Itt megfogható tények vannak, amelyekkel nehéz vitatkozni. Az állam ott ezt már nagyon régen felismerte, és tett is érte, hogy helyzetbe hozza az ezen a területen felsorakozókat. Nálunk ezt máig nem tették meg, kapott elismeréseket az ágazat, hogy lám- lám mennyire segíti a nemzetgazdaságot, meg hogy ez a jövő, de mindenki valahogy úgy gondolta, ez a terület a maga idegenforgalmi vonzerejével majd csak elkezd előbb-utóbb működni, de másfél évtized alatt megtapasztalhattuk: ez közel sincs így. Az első lépés ezen a területen az, hogy egy adottságnak, vagy nevezzük kincsnek a kiaknázása, turisztikai termékké való alakítása: megközelíthető legyen, bemutatható váljon, bármikor bárki számára hozzáférhető legyen, a tartalmi, formai elemek ne változzanak, külső, objektív tényezők ne befolyásolják. Ha ez már mind megvan, akkor sem dőlhetünk hátra kényelmesen abban a bizonyos székben, mert ezen a területen a már eladható áru alatt általában a különböző szolgáltatások halmazát értjük. Ha ezen a téren is már tudunk nyújtani színvonalasat, akkor már tényleg jöhetne a marketing, ami nálunk, meggyőződésem, hogy megáll a promóciónál, ez sincs végig vive folyamatában. Kipipáljuk a kiadványokat, a kiállításokat, egyéb eseményeket, hogy megvolt, de nem vizsgáljuk a hatásmechanizmust, ha volt eredmény, növekedett a beutazók, a vendégéjszakákat eltöltők száma, vajon minek a következménye. Nem célzunk meg új fogyasztói csoportokat, csak úgy általában mindenkinek prezentálunk, speciális igényeknek, az érdeklődésnek is tükröződnie kellene a marketingnek. A konferencia második felében a veszprémi egyetem tanszékvezetőjének előadásában az állami szerepvállalás területeire is igyekeztünk rámutatni a nemzetközi tapasztalatok tükrében. Bakucz Márta PTE közgazdasági karától összehasonlító elemzést tett osztrák-magyar viszonylatban, bemutattuk az is, hogy az internet, az információ-technológia mi tud tenni a munka hatékonyságában, ezáltal a költségek csökkentésében. Egy másik előadónk kimondottan az idegenforgalmi, turisztikai beruházások tervezésének fontosságáról beszélt, amire a vállalkozások nem fordítanak különösebb gondot, több minden az alapötlethez kapcsolható dolog, csak később sejlik fel, ami akkor már nem valósítható meg, noha jövedelmezőségben, a hosszú távú sikerekben szerepet játszhatna. B. Gy.
