Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-22 / 2. szám
2006. JANUÁR 22. ANNO EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 94. A magyar kultúra ünnepén Véletlennek, de jellemzőnek is érezhetjük, hogy mi történt január 22-én, vagyis a Himnusz megírásának napján Szekszárdon. Meglepő, hogy mi minden utal az egykori és mai kultúrára. Garay Jánost 1842-ben e napon választották a Kisfaludy Társaság tagjai közé. A költő számára ez a kortársak elismerése volt, az utókor mostanában sem koszorúzásra, sem verseinek felidézésére nem vállalkozik. Negyven év múlva, 1882-ben elég meglepő irodalmi termék, Perczel Mór Az Idő és a Lélek című hexameteres verse első részét hozta a Tolnamegyei Közlöny. Az agg tábornok, akinek ez a nap 1849 óta - Ottinger feletti szolnoki győzelme miatt - amúgy is kedves lehetett, azért fogott a lantpengetésbe, mert Vörösmarty halála után már nem akadt gondolataihoz méltó költő. Indulatoktól fűtött sorai közt ilyenekre akadunk: „Pénz pedig irgalmatlan zsarnoka társadalomnak, / Országház sajtó, tudomány, szerelem vagy imádság, / Mind eladó pénzért, mindennek megvan az ára, / Mert kinek nincs bankjegye, nincs tárcája tömötten, / Nincs annak helye, tisztessége a társadalomban, / Kösse fel, üsse magát agyon, úgy sincs menedéke.” Újabb hét év múlva, 1889. január 22-én Szekszárd képviselő-testüle- te elfogadta az Augusz Imre-hagya- ték egyezségét, s ezzel minden idők legnagyobb adományához, 80 000 forinthoz jutott. Az utolsó báró eredetileg a szülői házat múzeumnak és árvaotthonnak szánta, de a rokonság perre vitte a végakaratot, ami így meghiúsult. A Himnusz 75. születésnapján, 1898-ban a Szekszárd Vidéke Társadalmunk című vezércikkében írta. „Ha a karrierhez manapság elégséges egy címerrel hímzett zsebkendő, vagy aranyszeg é 1 y ű cvikker, akkor minek csodálkozunk az igazi erőteljes tehetség, az ambíció és az önérzet háttérbe szorulásán?” Húsz évre rá, 1918. január 22-én futott szerte a hír városunkban: meghalt Bezerédj Pál, aki 37 évi ingyen munkálkodásával világhírűvé tette hazánk selyemtenyésztését, tízezrek létalapját teremtette meg, s ezzel megóvta őket a kivándorlásKölcsey Ferenc A LISZT FERENC TÁRSASÁG ESTJE tói. Szekszárdi országos központja, egyetlen ipari műemlékünk, a bontás áldozatává vált, s első díszpolgárunk számára halála óta gyűjtik a szobrához szükséges bronzot, a képéhez kellő olajfestéket, vásznat, de legfőképpen a megbecsülés szándékát. Pedig ilyesmire elődeink adtak szép példát. A Közérdek 1906-ban a január 22-én eltemetett Háry Edéről hatvan sort közölt (persze ingyen), méltatta „a puritán jellemű férfiú” életútját: 1875-ben lett a Szegzárdi Népbank Önsegélyzési Szövetkezet pénztárnoka. „Ezen állásában tíz esztendeig oly kiváló munkásságot fejtett ki, hogy mikor Kohárits Lajos igazgató állásáról lemondott, a közgyűlés egyhangúan őt választotta.” Itt húsz évig működött, 65 éves korában bekövetke, SZEKSZÁRDI S 7 5 7 vasArnap7/7/ zett haláláig, ahogy a választmány írja: „egész emberi életet töltött el a közös célnak, szövetkezetünk kiépítésének és előbbre vitelének nemes harcában”. Ki várhat el mostanában ilyen megbecsülést? Tarthatjuk véletlennek, de aligha az, ha a kultúra különböző rétegeinek jelzéseit sorba tesszük: szép, ha egy város saját halottjának tekint valakit, de azért néha saját élőjének is tekinthetné. Dr. Töttós Gábor Ódon időben Január 23-án 120 éve, 1886-ban az iskolaszék elfogadta Wittin- ger Sándor polgári iskola bővítésére beadott terveit és költségvetését. (Több mint érdekesség: a derék tolnai építőmester a Kálvin téri iskolát és paplakot éppúgy tervezte és építette, mint az újvárosit.) Január 25-én 170 éve, 1836-ban született itt Ugróczi Ferenc kegyes tanítórendi áldozópap, a zentai ütközet történetírója. (Ma zentai születésű tüdő- gyógyász él városunkban.) Január 26-án 110 éve, 1896-ban a Tolnavármegye egyszerre üdvözölte és kárhoztatta a Götz Sándor plébános vezetésével megalakult katolikus olvasókört, mert ezzel a megyeszékhely „társadalma még jobban széttagolódik". E napon 105 éve, 1901-ben szivárványt láttak. Január 27-én 110 éve, 1896-ban először védekeztek sikerrel a kórházban szérumoltással a torokgyík ellen, mely egész családirtást végzett városunkban. Összefoglaló egy csodálatos győzelemről 2006. évi első klub estjén a Liszt Társaság tagjai dr. Fenyvesi Jánost köszönthették a Liszt Ferenc Művészeti Iskolában, 18-án este. Az előadó tagja volt egy olyan csapatnak, mely 1975-ben a legnagyobb tudásúnak bizonyult egy izgalmas versenyen. Beszámolója rendkívül érdekes, színes volt; az emlékezést gondosan dokumentált anyagok, kérdéssorok, újságcikkek, dolgozatok segítették. A Magyar Rádió 31 éve rendezte meg a Liszt és kora országos zenei műveltségi versenyt az ország ösz- szes középiskolája részére. A Garay gimnázium tanulóiból is rögtön összeállt a három fős csapat, melynek Boda Gabriella, Fritz Gabriella és Fenyvesi János voltak tagjai. A fél éves felkészülés alatt ők hárman szinte „beköltöztek” a zeneiskolába, igazi Liszt-rajongókká és -szakértőkké váltak. Megismerkedtek a teljes Liszt-életrajzzal, és -életművel; 200 darabot kellett felismerniük a versenyhez! A kérdések is a zenei részletekhez kapcsolódtak, így valójában ezen múlt minden. Amelyik csapat felismerte a zenei feladványt, az nagy valószínűséggel tudott válaszolni is az ahhoz fűződő kérdésre. Természetesen rengeteg segítséget kaptak a felkészüléshez az akkori zeneiskola tanáraitól: Husek Rezső igazgató úrtól, Thész László és Lányi Péter tanár uraktól. Rajtuk kívül nélkülözhetetlen volt a gimnáziumtól, könyvtártól, zeneműtártól kapott támogatás is. A selejtezőt, a további fordulókat s a döntőt is Czigány György vezette. Neves személyiségek voltak a zsűritagok: Kovács János, Legány Dezső, M. Katanics Mária, Zempléni Kornél, valamint a zsűrielnök: Kroó György. Az emlékek felidézése után több szemelvényt is meghallgathattunk a beszámoló végén: a Faust szimfónia, a Haláltánc, a Villa d’Este szökőkútja egy-egy részletét hozta el előadónk.- A jogi pályát választottam, de egész életemet áthatja a zene - mondta dr. Fenyvesi János -; kedvenc zeneszerzőim többek között Liszt, Berlioz és Mahler. Ma már könnyű „sztárrá” lenni - folytatja -, akkoriban azonban nagy port vert fel egy ilyen verseny. Egy orosz zeneszerző szavait idéztük, amikor kihirdették: mi győztünk. Sztahov, aki barátaival először hallotta Lisztet zongorázni Szentpéterváron, ezt mondta: Megesküdtünk, hogy ez a mai nap mindörökre szent lesz nekünk és nem felejtjük a sírig egyetlen pillanatát sem. L. O. Háry Ede
