Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-03-12 / 9. szám
I 2006. MÁRCIUS 12. FÓKUSZBAN SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Szabó Dezső-emléknap Folytatás az 1. oldalról. Csakúgy, mint Budapestre visszatérte után a Műcsarnok időszaki kiállításain. Számos külföldi kitüntetését így hazai díjak - Népéleti díj a Sárközi lány című képéért ’29-ben, Balló Ede-nagydíj '31-ben és '35-ben, a Képzőművészeti Alap Tájkép-díja ’51-ben - is követhették. A szekszárdi vasútállomás várótermének falain volt látható Szabó Dezső három sárközi életképe. Rühl Gizella, a TolnaArt sze(kesz- tője rámutatott, hogy az időközben megsemmisült faliképek, a Sárközi vasárnap, a Szekszárdi szüret és a Szekszárdi vásár újraalkotásának céljából civil kezdeményezés indult. Ez csak közadakozásból valósítható meg, mutatott rá Rühl Gizella, ami megtörténhet a képeslapvásárlástól a közvetlen készpénzbefizetésen át az SZJA 1 "/fiának felajánlásáig számos módon. Dr. Gaál Attila, a múzeum igazgatója (a festőművész a megnyitón jelen lévő unokaöccsének rövid köszönetnyilvánítása után) szeretettel és örömmel ajánlotta a közönség figyelmébe a Szabó Dezső-tár- latot, melyen számos tájkép, csendélet, portré és akt tekinthető meg. Mint a kiállításon látható egyik Hölgy, ifjú, bazsarózsával - elenyészik... Szabó Dezső naiv-szimbolista festészetéhez Elhangzott Szabó Dezső kiállításának megnyitóján, 2006. március 8- án) ... Szép-Szekszárdunkat említi a néhai jó Ady Endre Paris-Monte Carlo-Pisa-Firenze útirajzában, a Világ hasábjain: „... Pisát elhagyta a tenger. Mert valóság: otthagyta, a tenger sem tud állandó lenni, s elment odébb, mint Szekszárdiéi a Duna s harmincnégy éves emberektől a bátor, botor, ifjú erő.” (Utak és csalódások, 1911. július) Ady 1877-ben született, Babits hat évvel később, 1883-ban, Szabó Dezső még öt évre rá: 1888-ban. Ők azok, akik megélték és túl is élték az első világégést, közülük Szabó Dezső a másodikat is. Amit a néhai anyai nagyapámmal, a Tolnatáj szülöttével egyidős József Attila sem élt meg. Annál inkább a nagyapám. Lapunk egy korábbi cikke szerint az idősebbek még emlékezhetnek a szekszárdi vasútállomás falfestményeire. No, hiszen nemcsak az idősebbek. Az 1980-ban méltatlanul „leváltott” nagyívű képekre nagyjából éppen azok emlékezhetnek, akiket Ady említ: ha akkor legalább öt-hat-hétesztendős szájtáti gyermekkorát élte az ember, akkor ma nem több mint harmincegyné- hány éves: hát emlékezhet. És ugyan ki ne emlékeznék azokra a képekre? Mit képekre? Arra a filmszerű, romantikus-idealizmusában is nagyrealista novellafüzérre, ami ott a falakon megelevenedett, s áradt felénk azokból A Festő igaz, Szabó Dezső családja körében 1970-ben, Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám Múzeum előtt, a művész első budapesti országos kiállítása és rajztanári oklevele elnyerésének 60. évfordulója alkalmából rendezett jubiláns kiállításának megnyitójakor csendélet, könyvvel, gyertyával, a maga fény-árnyék kontrasztjával, és az ellenpontként megjelenő leheletnyi vörössel és a gyertyaláng fényével, olyan önkontrasztot jelent, olyan halk, megnyugtató hangulatot ez a tárlat a Szabó Dezsőre vonatkozó több évtizedes hallgatásunk után. Ha pedig elég sokan akarjuk úgy, a három életkép visz- szakerülhet a váróterem falaira. Azért, hogy Szabó Dezső ne enyésszen el. Kosztolányi Péter Dr. Feledy Balázs, dr. Gaál Attila és Rühl Gizella mélységekben izzó szeretete a tolnatáj és a tolnatáji ember iránt. Míg le nem csorogtak a képek a falakról, s nem került a helyükre valami - ami már nem az. De hát a Szép-Szekszárdon így múlt el megannyi szépség és jóság: pincesorok, kovácsműhelyek, s velük lovas kocsik, szekerek, igazán- igaz szüret-ünnepek, a bazársori homlokzatok, a Sörkert árnyas- napfoltos fehér abroszos asztalai, s azoknál az én fiatal anyám s apám mosolya. Pusztítottak a nem-gondolkodás módozatai. Keserű vigasznak sem elég, hogy mindezek örökre ott tiindöklenek a Szabó Dezső művészetében. Az ő munkája több volt, mint mindezeket megörökíteni. Bár megörökítő-örökül hagyó, „az unokáktól kölcsönkapott időt” az unokáknak szebbé-jobbá tevő Nagy Művész is ő: a belső fény, az emberi terek és arányok, a moso- lyos arcok és a nép valódi ünnepeinek újjáalkotója. Emberi arányok: az emberszeretet mérnöke. Aki ráadásul széles e honban egy kicsit jobban a miénk, mint másoké: hiszen tolnai tájak s e tájak emberarcainak piktora. S ő még csak el sem hagyta Szekszárdot, mint a Duna! Képein örökre: A Nők. Sárközi és bonyhádi és szekszárdi - templomba igyekvő, templomból hazafelé tartó vagy éppen szüretelő kisle- ánykák, házasodásra érett pirospozsgás szűzleányok, ifjú nők, fiatal és középkorú és idős parasztasszonyok tiszta mosolya - reménnyel telt vagy éppen aggodalmas de akkor is hívő tekintete - szalagos párták, mint az Élet lobogói - a gyorsan elviruló pünkösdivagy bazsarózsás csendéletek... Az egyiken a hatalmas fehér bazsarózsacsokor mellett egy ifjú hölgy, kezében egyetlen szál, meztelen vállához emeli, s az arcán és tekintetében: látod, milyen hamar elenyészik szépséges ifjúságom? Folytatás a 4. oldalon. Szekszárd, vasútállomás váróterme (Bakó Jenő felvétele a lepusztulóban lévő falfestményekről 1980 körül készült)
