Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-27 / 37. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. NOVEMBER 27. Nem csak diagnosztizálta, hanem vizsgálta, egészében nézte a beteget EMLÉKSOROK DR. SIGORA BÁLINT SZÜLETÉSÉNEK CENTENÁRIUMÁN Városunknak minden időben vannak jellegzetes szereplői, akik ösz­szekötik a helybeliséget a világgal, arculatát alakítják, és tartós nyo­mot hagynak az emlékezetben. Szekszárd ünnepi évében, 1905. novem­ber 28-án itt születetett dr. Sigora Bálint, aki 1950-től évtizedeken át volt a kórház vezető röntgenfőorvosa. Orvosi tevékenysége, embersége felül volt a hatalmi erők jelenlétén, mert azt képviselte, ami az idő mú­lásával dacol, azt, ami nem átmeneti. Az örök értékek mellett tett hi­tet akkor is, amikor a gyógyítás tudományát választotta hivatásául. - Lányával, Pancival beszélge­tünk, akinek elutasított felvételi kérelmei annak idején - nem kel­lenek. orvosdinasztiák Magyaror­szágon - 7 esztendőn át rendes évi beszédté­mát adtak Szekszár­don, ha keservesen is, de fogorvos lett. Huszonkilenc éve él Berlinben, de tartósan soha nem tűnt el a vá­ros utcáiról. - Édesanyámat te­mettük nemrég, majd pedig szeretett édes­apám 100. születésnap­ja emlékére jövök. Ezek fő okok, de min­dig adódik aktualitás is, most éppen az, hogy 50 éve iskoláztak be minket. Ide fűz Soly­már Magdival való tö­retlen barátságom, és boldogan találkoztam újra Lauer Otti néni osztályfőnökömmel, aki kémia és számtan mellett emberségre is tanított bennünket. Kertészkedett, csellózott, hegedült... - Jó érzés itthon lenni. - Ideköt a gyermekkorom, ma­gyarságom, kultúrám. Apám böl­csességének eredménye, hogy a szűkös '50-es években is boldogok voltunk. Második leánygyer­mekeként születtem és bár rosz­szabb voltam két fiúnál, ő soha nem dorongolt le. Ha valamit rosszul csináltam, arra sem azt mondta, hogy rossz, csak hogy jobban is lehetne. Legendásan el­fogult volt velem. - Nagy szeretet lakozhatott ben­ne. - Mindentől megkímélt. Türel­mes és engedékeny volt, talán mert idősebb korában születtem. Amit láttam, a munka, a család szeretete volt. A Munkácsy utcai ház szőlejében kertészkedéssel töltötte kevéske szabad idejét.. Emellett remekül csellózott és hegedült. Dr. Radnay Tibor, Lőrinczy Gyula mindennapos spontán vedégek voltak nálunk. Egy szakmai megbeszélés Radnay doktorral, egy pohár bor a pincé­ben, aztán az együttmuzsikálás. Irmi nővérem kitűnően zongorá­zott, ő is bekapcsolódott. mivel a lányaival barátok voltunk, én ezt láttam. Mint egyéniség is szimpatikus volt nekem, s ezt erősí­tette az élmény, hogy jönnek hozzá, ő valami csodálatos dolgot tud, tesz, és azok meggyógyulnak. Be­lém ivódott, hogy ez milyen szép dolog." - Köszönöm, hogy Zsuzsa így gondolja. Tudom, Sík Erzsi, Streit Béla is. Háziorvosként pedig tü­1981. június 4-én, a trianoni év­fordulón tartott temetésére na­gyon sokan elmentek. -Elmentek... Dr. Sigora Anna nem volt ott? -Nem kaptam beutazási enge­délyt. Dr. Oszetzky Tibor bácsi ír­ta le a búcsút, hadd idézzek ebből: „Az emberek nagy tömegben gyü­lekeztek a ravatalozó körül. Min­den autóbuszról újabb és újabb - Az ember gyermekkorában csak a szülőt látja. -Soha nem felejtem el, hogy amikor korcsolyatudományom­ból egy valamirevaló kűr kereke­dett, órákon át nézte, tán' a lába is lefagyott, de ott állt a Tartsay lakótelep helyén, a régi Páskum­ban, figyelve az ő szeme fényét, amíg én előre-hátra köröztem. Elragadtatva csodálta a jégmada­raimat. Karácsonyi szünetben a pesti műjégpályára küldött, ahol élveztem a meleg öltözőt, a szü­netben a büfét, bámultam az odaillő ruházatú pestieket. Re­mek ember volt abban is, aho­gyan örömöt tudott szerezni ne­kem. Nehezemre esett volna tud­ni, hogy bizonyos dolgoktól szen­ved. - Dr. Vesztergombi Zsuzsanna, a labordiagnosztikai osztály volt ve­zető főorvosa arra a kérdésre, hogy miért lett éppen orvos, így nyilatko­zott az Ispotály című kórházi lap­ban: „Gyermekkoromban sok évig szomszédunk volt dr. Sigora Bálint. Ő ennek a kórháznak is kiváló röntgenorvosa volt, de otthon is praktizált. Jártak hozzá a betegek, s Garay gimnáziumban tett érettségi után a Pécsi Egyetemen kezdte tanulmányait, ahol a kémia iránti vonzalmát a híres Zechmeister Intézetben mélyítette el. Második évfolyam utáni nyári gyakorlok itthon tölthette a dr. Kovács V. Károly vezette laborató­riumban és proszektúrán, ahol a kórház egyetlen rönt­genkészülékével végzett átvilágítások olyan nagy hatást gyakoroltak rá, hogy attól kezdve minden energiáját a radiológia tudományának szentelte. Tanulmányait a bécsi Orvosi Egyetemen fejezte be, s diplomásként an­nak röntgenintézetében kezdte meg tevékenységét 1932­ben. Hazatérve előbb Pécsett a Röntgenintézetben, az­után a budapesti Fehér Kereszt kórházban dolgozott, majd 1933-1939-ig a Rókus és a Madarász utcai gyer­mekkórház alorvosa lett, ahol érdeklődése a fül-oir-gé­gészet új radiológiai ága felé irányult. 1941-ben a Fül­orr-gégeklinika tanársegéde lett. A háború további éve­iben a Rókus Kórház röntgenosztályának igazgatásával bízták meg, ahol megszervezte a röntgenlaboratóriu­mot. 1950-ben Szekszárdon önálló röntgenfőorvosi ál­lást hoztak létre, amelyet dr. Sigora Bálint töltött be, s hamarosan kiépítette a megye radiológiai hálózaj^k 1952-ben már rétegfelvételi kiegészítő szerkezettel is ren­delkezett a kórház, amelyet a rendelőintézet betegei is igénybe vehettek, és mivel 1954-ig nem volt röntgenla­boratóriuma a megyének, így a járóbeteg-ellátást is a kórház röntgenosztálya végezte. Dr. Sigora Bálint, akinek publikációi külföldi és hazai szaklapokban jelentek meg, szemben a „fizikus röntge­nesekkel", akik szerint nem feladatuk a kórisme felállí­tása, csupán a látott jelenségek pontos leírása, magát a „klinikus röntgenesek" közé sorolta. Az egész embert látni, diagnosztika és klinikum együtt - ez volt a vezérel­ve. így él alakja máig szakterületén és sok-sok család emlékezetében, születésének 100. évfordulóján is. relmesen elmagyarázta a betegsé­get és azt is, hogyan lehet kilábal­ni abból. Nem csak a kórt látta, hanem azt is, akivel dolga volt. A maga korában figyelemre méltó vizsgálati módszerekkel élt. Sze­rették. Irmi nővérem fiának, Gáborkának születésével a nagyapaságot is megélhette. csoportjai az embereknek, renge­teg személygépkocsiból pedig a jól ismert szekszárdi arcok. Nagyon sok koszorú, csokrok és virágszá­lak jelezték az utolsónak leróható kegyeletet. Édesanyád erősen tar­totta magát, csak a lelki összetört­ség volt leolvasható tekintetéből. Jobbján Irmi nővéred, balján sógo­<i

Next

/
Thumbnails
Contents