Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-22 / 18. szám

SZEKSZÁRDI 2005. MÁJUS 22. VASÁRNAP 4> • „A zene a legfontosabb szellemi és lelki értéknövelő eszköz" — - Elsőként arról kérdezem, hogy indult el a zenei pályán? -Pécset születtem, és amikor édesapám azt a feladatot kapta, hogy szervezze újjá és vezesse a szekszárdi kórház szemészeti osztályát, a, család Szekszárdra költözött. így át idekötnek a gyermekkori emlékeim, itt kezdtem zongorázni az akkori Liszt Ferenc Zeneiskolában. Hűsek Rezső volt a tanárom, és Varga Józsefné Margit nénihez jártam szolfézsra. Majd felvettek a pécsi konzervatóriumba zongora és oboa szakra. Csodálatos időszak kezdődött. Szomjasan szívtam magamba azt a kultúrát, amelyet a város kínált: fantasztikus koncertek, híres ve

ndégművészek, színházi ÉHadások, a nagy hírű Pécsi ^ralett... Ráadásul a konziban engem már ismertek, hiszen én voltam a „Thész Laci kishúga". Bátyám szörnyű betegsége, korai halála nagyon sok szekszárdinak volt fájdalmas veszteség, s tudom, hogy ma is sokan őrzik emlékét. Szerencsére a sógornőm és a húgom családjaikkal itt vannak, így hát nemcsak szomorú emlékek várnak amikor hazalátogatok. A konziban az Agócsy László vezette kórusban énekeltem, s ennek köszönhető, hogy megszerettem az énekkari hangzást, s elkezdett érdekelni a vezénylés. A Zeneakadémiát karvezetés szakon végeztem el. -Mikor és hogyan került a Gyermekkórushoz? •

Teljesen véletlenül történt ndja elgondolkodva. - A Zeneakadémia után Budapesten kezdtem tanítani a Kodály Zoltán által alapított, bátran mondhatom akkor már világhírű Marczibányi téri ének-zenei iskolában. Csodálatos időszak volt. Az órákat sorra látogatták a külföldi vendégek, Benjámin Brittentől Pablo Casalsig, de odajöttek államfők és hírességek is, hogy mind-mind csodájára járjanak a híres magyar zeneoktatásnak. így egyszer az amerikai Kodály Intézet igazgatója is, aki ezután meghívott Bostonba tanítani egy évre. Gyorsan megtanultam angolul, megszereztem a jogosítványt, és elutaztam. Megint csodálatos élmények vártak, hiszen kinyílt a világ előttem. A nagy felelősség és a rengeteg felkészüléssel járó tanítás számomra szakmailag igen hasznos volt. Rengeteget tanultam az ott szerzett tapasztalatokból, miközben megismertem egy másik kultúrát... Akkor értettem meg igazán azt is, hogy micsoda kincs a magyar ének-zeneoktatás. Éppen az, ami manapság oly nagy veszélybe került. Ettől kezdve minden évben nyaranta jártam a világot, Amerika, Európa és Ausztrália egyetemein tanítottam különböző tanárképző tanfolyamokon. - Gyerekeket is tanított? - Igen, hiszen amit elméletben megtanultak, látniuk kellett a gyakorlatban is. De még mint anyuka is megismerhettem az amerikai iskolát, amikor egy fél Lenkét és engem karnagynak. Idén lesz 20 éve, hogy dolgozom ezzel a kitűnő együttessel. Mivel nincs kollégiumunk, így a Gyerekkórus sajnos nem tud vidéki gyerekeket fogadni. Tagjai ugyanolyan gyerekek, mint bárki más, mégis ők a Magyar Rádió zenei együttese. Iskolába járnak, dolgozatot írnak, néha csibészek, koncert előtt váratlanul megbetegszenek. A fellépés azonban nem maradhat el. Ilyenkor nagyon fontos az a tréning, amivel megtanulják, mi a felelősség, a kitartás, a belső és külső fegyelem. Mindezt a zenén kereszTöbb oka is van annak, hogy a közelmúltban felkerestem Thész Gabriellát, s arra kértem, meséljen pályájáról, hivatásáról, mindennapjairól. Az egyik, hogy az általa vezetett kórus, a Magyar Rádió Gyermekkórusa idén 50 éves. A másik, hogy a közelmúltban Bartók Béla - Pásztory Ditta-díjjal jutalmazták eddigi munkáját. Örömmel készültem a találkozóra, hisz egykori tanáromat tisztelhetem az O személyében. évet San Franciscóban töltöttem, és a kislányom is velem volt. Bizony akkor is meggyőződhettem, hogy mennyivel erősebb a magyar iskolarendszer. -Az utazások folytatódtak a Gyerekkarral is? -Igen, de ezek már másféle utazások voltak. Sokkal nagyobb felelősség útra kelni 40-45 gyerekkel, autóbuszon, vonaton, hikarin... Adott műsorral, sokszor csak néhány napra, de pl. Japán 25 koncertet adtunk 5 hét alatt. Olyankor a gyerekeket és minket is nemcsak fizikailag, de lelkileg is nagyon próbára tesz a hosszú távollét, a felejthetetlen élmények befogadása, feldolgozása. Nagy a felelősség, szakmailag és emberileg egyaránt. Én vagyok a dada, doktor, anyukapótló, őrmester, barátnő... Amikor 1985-ben az alapító karnagyok, Botka Valéria és Csányi László nyugdíjba vonultak, a Rádió akkori vezetése Reményi Jánost kérte fel a kórus művészeti irányítására, mellé Igó tül... Kodály azt mondta: „Palestrina zenéje a felelősség legfelsőbb foka". Bizony ez így van, és aki ezt gyermekkorában megtanulja, az boldog és teljes értékű felnőtt lesz... Munkájuk jutalma a sok koncert, a sok taps, a csodálatos élmények. Még egy nagyon fontos dolgot meg kell említenem. A kórus képzése és a kötelező hangszeroktatás a szülők számára ingyenes. Mint ahogy nem kell fizetni az egyenruháért, a kottákért sem. A Magyar Rádió, mint az együttes fenntartója fizeti ezeket. A külföldi utak a szülőknek szintén nem kerülnek semmibe, mert azt mindig a meghívó fél állja. - Milyen módon tudják a gyerekek látogatni a sok kóruspróbát? Magántanulók, vagy különleges órarendjük van? -Az úgynevezett „rádiós osztályok", amelyekben kizárólag a Gyermekkar tagjai járnak, egykor a Magyar Rádió épületéhez közeli általános iskolában tanultak. Ma már az én régi iskolám, a 12 osztályos rendszerrel működő Marczibányi téri Kodály ,iskola önálló tagozata vagyunk. így lehetséges, hogy az érettségiig együtt maradjanak, s a kötelező tananyag elvégzése mellett a próbákon is részt vehessenek. - Mit gondol, van esélye egy vidéki gyermeknek arra (akinek nincs lehetősége egy ilyen profi énekkarban énekelni), hogy egy életre „megfertőződjön" a zenével? -Mindenképpen, hiszen még mindig a zeneiskolák töltik be a legfontosabb szerepet a zenei nevelésben. Aki ének-zenei általánosba jár csak jobban örülhet. Mégis fontosnak tartom, amit a zeneiskolák - köztük az én egykori iskolám, a mai Liszt Ferenc Művészeti Iskola - képvisel. Ezek mind „bázis" intézmények, úgymond „szigetek" ebben a világban, amelyben a szellemi és lelki környezetszennyezés egyre nagyobb méreteket ölt. A pedagógusokon és a szülőkön van a felelősség, hiszen a zene a legfontosabb szellemi és lelki értéknövelő eszköz. Ezt kell jól kihasználniuk a fiatalok lelki és érzelmi nevelésére. Fontos az igényes szakmai vezetés, a szülők, az önkormányzat támogatása, összefogása, s ha ezek idális módon, egymást erősítve segítik a zeneiskolák működését, így azok fennmaradása, létezese nem lehet kérdéses. Hasonlatosak vagyunk a kertészhez, aki különbséget tud tenni a növények között. A „gyomot" kell irtanunk, s az értékeset nevelgetnünk. Kodály Zoltán igazán találóan fogalmazta meg gondolatait ezzel kapcsolatban: A kertből gyomerdő válhat, ha nem gondozzák szüntelenül. A gyerekekben lévő zenét „gondoznunk kell", hogy aztán megérjen a gyümölcs, hiszen „A talaj forrong a tavaszi termőerőktől. Munkára kertészek!" * Thész Gabriella Liszt-díjas karnagy, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjon kívül (amelyet külön megkapott Nemes László Norbert és az ötvenéves jubileumát ünneplő Gyermekkórus is) idén a Magyar Kultúra Napján Kodály Zoltán-díjban is részesült. E rangos kitüntetést a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé (azaz: a Magyar Kultúra Megújításáért) alapítvány tudósokból álló kuratóriuma ítéli oda. Lakatos Orsolya