Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-04-10 / 12. szám

SZEKSZÁRDI 2005. ÁPRILIS 10. VASÁRNAP 2 Folytatódott, vagy befejeződött az iskolaügy? Dr. Tóth Csaba Attila határozati javaslatát fogadta el iskola­ügyben a város önkormányzati testülete. Eszerint a közgyűlés kifejezte azon szándékát, hogy a demográfiai tendenciáktól és a gazdasági helyzettől függetlenül a Garay téri intézményben általános iskolát kíván működtetni. A képviselő indítványára a határozatot bejegyzik az Aranykönyvbe. Legutóbbi számunkban, amikor a meghiúsult rendkívüli közgyűlésről tudósítottunk, a március 31-ei soros közgyűlésen meghozott döntéssel egészítettük ki - de már lapzártánk után - cikkünket. Bár bizonyára so­kan figyelték - volna - a televízió közvetítését az eseményekről, ám erről le kellett mondaniuk a folya­matos kép- és a hanghiba miatt. Kö­vetkezzen tehát a napirend össze­^Hlalása. előterjesztés és a frakciók ér­velése, illetve ellenérvelése után szünet következett, ami az egyezte­tések okán két órán át tartott. Ko­csis Imre Antal polgármester la­punknak azt nyilatkozta, hogy a Fi­desz és az MSZP végül megközelí­tően azonos javaslat megszavazásá­ban állapodott meg. Vagyis abban, hogy a gimnázium rekonstrukciójá­nak befejeztével, 2006 szeptember­ben a kisdiákok ismét régi intézmé­nyükben, a Garay iskolában folytat­jak tanulmányaikat. De csak abban az esetben, amennyiben létszámuk eléri az „optimális", illetve a „350­es" létszámot. E garancia beépítése a gyermekek, pedagógusok és, a szü­lők érdekét szolgálta volna. Ám ezt a szocialisták mégsem szavazták meg. Az újabb vitát követően sorra fo­galmazódtak a határozati javasla­tok, amelyek közül igennel voksol­tak a képviselők például arra, hogy a visszaköltözést követően eggyel több első osztályt indíthatnak a Garay téri iskolában. Ezután - mint azt cikkünk elején írtuk, dr. Tóth Csaba Attila határozati javaslatát fogadta el a testület. Ezután több képviselő adott hangot annak a vé­leményének, hogy a döntés nem tartalmaz sem egyik, sem a másik oldal felé garanciákat. Többen - fő­ként a városlakók - azt is megje­gyezték, nem is értik, mit takar az elfogadott határozat, s azt sem, hogy milyen kötelezettségeket ró a városra, hogy „a közgyűlés kifejezi azon szándékát". Kocsis Imre Antal közölte, ennél nagyobb garancia nem létezik, de hozzátette, hogy ezt követően bár­melyik közgyűlésnek jogában áll megváltoztatni a most meghozott határozatot. Horváth István, a Fidesz frak­cióvezetője - sajtótájékoztatón tért vissza, szomorú témának ne­vezte az iskolaügyet, s megjegyez­te, nem arról döntöttek, niint ami­ről előzetesen szó volt. Úgy fogal­mazott, hogy a pedagógusok és a szülők is belementek volna a meg­állapodott garanciába, ami meg­akadályozta volna a diákok „szét­széledését" a város más iskoláiba, vagyis a tanárok osztályaikkal együtt költöztek volna vissza. Hangsúlyozta, hogy a legutóbb megszavazott határozat nem tar­talmazza sem az iskola szükséges létszámát, sem a visszaköltözés idejét. Horváth kijelentette, a Fi­desz minden erejével azon lesz, hogy a következő tanévet régi he­lyükön kezdjék meg, s ugyanott folytassák a Garay téri iskolások. V. H. M. Mindenki szerint a gyerek a legfontosabb A beszélgetés április 5-én azzal kezdődött, hogy az asztalt köze­lebb tolták a székekhez, hogy így is csökkenjen a távolság, ugyanis a beszélgetés, a polémia célja az volt, hogy a vélemények is köze­lebb kerüljenek egymáshoz. A vita a volt 2-es iskolában, mos­tani hivatalos nevén a Garay János Művészeti és Sport Általános Isko­la Zrínyi utcai épületében folyt, s a téma, hogy miért is mennek oda ősztől a Ggray térről a diákok. Az asztalnál két alpolgármester, Halmai Gáborné és dr. Gaál Zsu­zsa, oldalt sok önkormányzati kép­viselő, s a széksorokban a pedagó­gusok, s a diákok szülei, nagyszü­lei, félszázán. Igaz, jórészt a Zrínyi utcából, mert a Garay téri iskolá­ból egy tanár, s négy-öt szülő jött csak. Az értelem és az érzelem Abban már kezdetben is teljes volt az egyetértés, hogy legfonto­sabb a gyerekek érdeke, s a beszél­getés során egyre világosabbá vált, mindenki azt akarja, hogy nekik jobb legyen. A véleménykülönbség pedig abból fakad, hogy az értelem és az érzelem ehhez más-más meg­oldást kíván. Azt tényként tudomásul vette mindenki, hogy a képviselő-testü­let mindegyik oldala egyetértett abban, nincs a közismert gond megoldásának más reális alternatí­vája, mint ahogy döntöttek. Hogy a Garay gimnázium diákjai az átépí­tés idejére a Garay téri általános iskolába költöznek, a kisdiákok pe­dig onnan az iskola Zrínyi utcai épületébe. Ahol, mint a beszélge­tes során elhangzott, ebben az épületben adott minden feltétel, hogy a művészeti, oktatás, ének­zenei, vizuális képzés is folytatód­jon, sok szempontból pedig még a korábbinál is kedvezőbbek a lehe­tőségek. A Garay téri diákok szülei állha­tatosan védték korábbi álláspont­jukat, hogy nem jó a döntés. El­hangzottak ugyan az érvek, hogy a gimnazisták azért sem jöhettek ide, mert ahhoz kevés a hely, s nem szerencsés, ha egy épületben ta­nulnak kicsik és nagyok. Szóba ke­rült az is - erről egyébként részle­tes kimutatást kapott minden résztvevő hogy az elmúlt évek­ben a korábbinál sokkal kevesebb gyerek született, s emiatt már 400­zal csökkent az általános iskolások száma, s még további 400-zal csök­ken a következő években, tehát egy iskolányival kevesebben lesz­nek. A kényelemszeretet a tiltakozás oka? Az érintett szülők, nagyszülők viszont, teljesen érthető módon, érzelmi alapon gondolkozva úgy vélték, ez nem lehet ok a változta­tásra. Egy nagymama elmondta, özvegy lánya most egyik gyerekét óvodába, másikat a távolabb lévő iskolába kell vigye, s időben ott kell legyen a munkahelyén, ami nagy gondot okoz. Hivatkoztak ar­ra, az iskolaváltás traumát okozhat a gyerekeknek. Valaki azzal vála­szolt, az ő fia három helyen járta ki az általánost, mégis orvos lett. Más utalt arra, csak a kényelemszeretet a tiltakozás oka, s hibáztatták azo­kat a szülőket, akik a költözés híré­re gyorsan másik iskolát néztek ki gyermeküknek, pedig az lett volna az ideális, ha teljes osztályok jön­nek át, megszokott pedagógusaik­kal. A Garay tériek egyik képvise­lője úgy reagált, nem látnak bele a szülők szándékaiba, hogy hova íratják jövőre gyermeküket. Áz iskola igazgatónője azzal kezdte, örül, hogy most szólhat, ugyanis ő elment korábban a Garay téri épületbe szülői értekez­letre, de ott azt mondták, nem be­szélhet. Más azt is kifejtette, sze­rinte egy szűk érdekcsoport lázítá­sa bolydította fel a várost. A gyű­lölködést még a diákokba is beol­tották, így történhetett, hogy mi­kor egy versenyen a Zrínyi iskolai­ak megjelentek, a garaysok fújolni kezdtek. Lehetett volna jó megoldás Amikor pedig egy képviselő azt mondta, az sem volt helyes megol­dás, hogy a Garay téri kisdiákokat odaállították, hogy gyűjtsék a ka­punál a tiltakozó aláírásokat, mondván, hogy valótlant állít, há­rom szülő, aki a Garay térieket képviselte, kivonult. Ők egyébként előtte kifejtették, lehetett volna jó megoldást találni, csak őket is be kellett volna vonni annak keresésébe. Előbb kellett vol­na a párbeszédet kezdeni. - sz I ­j w i i®;^ Iskolavitif

Next

/
Thumbnails
Contents