Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-03-20 / 9. szám

2005. MÁRCIUS 20. Érdekli? Bemutatjuk! J Dr. Gesztesi Tamás nyugalmazott osztály- Kft. ügyvezető igazgatójával a cég újraszervezévezető főorvos javaslatára beszélget- séről és felfejlődéséről, valamint arról, hogy mitünk Márka Istvánnal, a Van De Velde lyen kapcsolat alakult ki a belga tulajdonossal. A gépészmérnök, aki előbb tudott varrni, mint írni - Kérem, hogy foglalja össze a cég múltját, egészen ide kerülésükig. A többes szám természetesen Önre és feleségére, Ildikóra vonatkozik, hiszen mindketten ügyvezető igazgatók a Van De Veidénél. - Kicsit visszamegyek az időben, hogy érthető legyen a folyamat. A belga Van De Velde cégcsoport 1990-ben fölvásárolta Európa egyik legrégebbi fehérneműt gyártó cégét, a veszteséges Primadonna GmbH-t Németországban. Természetesen nem a termelési rész(

leg, hanem az értékesítés és a márkanév érdekelte. Ezt követően a termelésre Közép-Kelet-Európában keresett helyet. A cég 1992ben, az első zöldmezős beruházásként települt le Szekszárdon. Egy év múlva a kft. álláshirdetés révén termelési igazgatót keresett. A szekszárdi volt az első leányvállalat... - Mién éppen Szekszárdra esett a választásuk? - Körbejárták a számba jöhető országokat, Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot. Mellettünk döntöttek. Bár ide autópálya nem vezetett, de hoszszú távra terveztek. A főmérnököt Szekszárdon megfogta a német kisebbség működése és a Német Színház, majd kialakultak a kapcsolatok. Ezután idelátogatott a tulajdonos, Hermán Van De Velde, s megköttetett a megállapodás. Először bérelt helyen dolgozott a cég, majd 1993ban megépítették az első üzemcsarnokot. A Van De Veidének a szekszárdi volt az első leányvállalata, most már legalább 30 kvan. W - Térjünk vissza az álláshirdetésre. - Feleségem, Ildikó, aki ruhaipari szakmérnök, megpályázta az állást. Első nekifutásra túl fiatalnak találták, de fél év múlva a belga tulajdonos azt mondta Ildikónak, jöjjön el Szekszárdra, nézze meg az üzemet, de hozzátette, férjét is feltétlenül hozza magával. - Honnan jöttek ide üzemlátogatásra? - Szegedről, ahol egy cég termelés-programozó vezetőjeként dolgoztam. Ildikó az alapos letesztelés során remekül „vizsgázott", úgyhogy meghívtak bennünket Belgiumba. Ez 1993 októberében történt. Egy-két nap után föltették nekem is a kérdést, hogy érdekelne-e engem is egy állás a Van De Veidénél. Nyilván igennel válaszoltam, de mondtam, hogy én gépészmérnök vagyok. Közölték, arra is szükségük van... az meg különösen tetszett nekik, hogy én gyakorlatilag édesapám szabóműhelyében nőttem fel. Hamarabb tudtam varrni, mint írni. - Mi történt az egy hét alatt, s mivel fejeződtek be a kinti napok? Huszonöt évesen vártuk a kihívást - Folyamatos intelligencia- és vezetőképességi teszteken estünk át, burkoltan ez esténként is folytatódott, hiszen mindig a Van De Velde család más-más tagjával vacsoráztunk. Hazautazásunk előtti napon egy négyszáz éves, roppant elegáns étterembe vittek el bennünket, s ott közölték, mindkettőnket vezetőként szeretnének alkalmazni. Válaszunk természetesen igen volt, mire közölték, másfél évre ki kell mennünk Belgiumba, hogy kitanuljuk a szakmát. Egyébként már akkor mindenben megállapodtunk: az akkori fizetésünk két és félszeresét ajánlották... -Alaposan lecsökkent a másfél év. -Két hónap múlva - miután baráti lett a kapcsolatuk - közölték, nagy bajok vannak a szekszárdi vállalatnál. Nagyobb volt a veszteség az árbevételnél. Azt kérték, hogy január elsejével jöjjünk haza és tegyünk rendet a cégnél. - Csomagoltak és jöttek. Milyen volt a szekszárdi érkezés? -Hát... Január elsején érkeztünk vonattal. Elég meglepő volt Brüsszel után, hogy egyetlen taxi sem volt az állomáson. A zuhogó esőben háromnegyed órás „szervezés" után sikerült taxit szerezni, s végre eljutottunk egy szállodába. - Milyen beosztásban kezdtek az itteni leányvállalatnál? - Ildikó termelési, én pedig gazdasági igazgatóként. Majd 1994 szeptemberében rmndketten ügyvezető igazgatóvá léptünk elő. Úgyhogy egyaránt felelősek vagyunk mindenért. Drámai volt a helyzet - Ha nem azonos az álláspontjuk akkor mosolyszünet következik? -Közös álláspontot kell képviselnünk, bár egyszer-kétszer már előfordult, hogy a nézetkülönbség idején otthon céges dolgokról nem beszéltünk egymással. De sokkal jobb úgy vezetni egy céget, ha többen mondják el a véleményüket, amit corporate menedzsmentnek hívnak. Ez nagyon jól működik Belgiumban, ahol már a harmadik generációnál tartanak: gyakorlatilag unkatestvérek vezetik együtt a céget. -Amikor felkérték Önöket, tegyenek rendet, rövid időn belül nyereséget kell produkálniuk. Mennyi időbe került az „átbillentés"? - Négy hónapba. - Nyilván nem árakat emeltek? - Nem, nem. Ma is az 1992-es árakon dolgozunk, s például tavaly is négyszázmilliós nyereséget hoztunk. Az eredményeket nem konfliktuskereséssel értük el. Komoly átszervezéseket hajtottunk végre, alkalmasabb dolgozókat vettünk föl, bevezettük a teljesítménybérezést, rendbe raktuk az információs folyamatokat, változtattunk a munkamódszereken, építkeztünk, komfortosítottunk... De a kezdet nagyon nehéz volt: a korábbi kölcsönöket kellett törlesztenünk, sőt egy kilencmilliós építési bírságot is ránk hagytak. De tőkét nem emeltünk. Drámai volt a helyzet. - Létszámok bérek? - Amikor átvettük a céget, a létszám 79 volt, az átlagos órabér pedig 90 forint. Most 400 fölött vagyunk, az átlagórabér meghaladja az 500 forintot, egyben az országos ruhaipari átlagot, vagyis 328 és 700 forint között mozog. Dolgozóink kapnak étkezési utalványt és utazási hozzájárulást, sőt utazási csekket, illetve iskoláztatási támogatást - a teljesítménytől függően. - A forintoknál tartva nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg, mennyibe kerül egy melltartó, amit az önök cége gyárt? - Harmincezer forintnál kezdődnek. Kizárólag nyugati piacra gyártunk - nyolcvan százalékban Primadonnát, a többi Marié Jo - ahol nagyon keresettek. Tavaly csak a mi üzemünkben ^nyolcszázezer melltartó és body készült. És nem raktárra, hanem megrendelésre termelünk, amit gyakran előre kifizetnek. Megjegyzem, a jövőben áttérünk a kisebb sorozatokra. Nyárra harsogó, erős színek... -Magyar fejjel ezt nehéz érteni... Mennyire követik a divat színeit? - Abszolút. Nyárra a harsogó, erős színek és azok kombinációi készülnek. - Kikből áll és hol lakik a Márka család? - Két kislányunk van, a pici bölcsődés, Adrienn óvodás. Mindketten nagyon igénylik a gyermekek társaságát. Nevelésükbe Ildikó Tolnán élő szülei besegítenek. Mi Szekszárdon lakunk: a néhány nap szálloda után lakást béreltünk, majd vásároltunk, utána pedig építkeztünk. - Ki következzen ? - Érdemes lenne Baka Ferenccel beszélgetnie a kapcsolatokról, az együttműködésről, az együttgondolkodásról. Ferenc az egyetlen, aki a Tolna Megyei Emberek Szövetsége listáján jutott be a szekszárdi közgyűlésbe. V. Horváth Mária Fotó: Rühl Gizella l