Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-02-22 / 5. szám

, SZEKSZÁRDI YMRN4P 2004. FEBRUÁR 22. Olimpiai komolysággal vett diákkézilabda Szekszárdon villogott a magyar utánpótláselit Érezhették, mert benne volt a levegőben, hogy Szekszárdnak nem közömbös, hogy milyen hangulatban, milyen benyomásokkal távoznak a középiskolás kézilabda diákolimpia legjobb csapatai a csütörtök este kezdődő és a vasárnap kora délelőtt záruló tornáról. A színpompás, a sporthoz ezer szállal kötődő megnyitó, a megyei és városi diáksport-szervezetek és a megyei kézilabda szövetség embereinek végig aktív jelenléte, azonnali beavatkozása, ha valahol probléma merült fel, ez mind a csapatok komfortérzését szolgálta. Egy nagyobb városban, különösen kézilabdás fellegvárban, ahol két havonta váltogatják a nagy események egymást, ott óhatatlanul a szervezők is talán tompábbá, fásultabbá válnak, nem annyira fontos „csak" egy diákolimpia esetében, hogy a szállás, az étkezés, a körítés, a csarnok a lehető legjobb legyen, akkor érkezzen a busz a Palánkra induló csapatokért, amikor az az előzetes forgatókönyvben szerepel. Az évenkénti ismétlődő Radenska Kupákon (a részt vevő csapatok létszáma ötven feletti) edző helyi szervezők komolyan véve feladataikat a Magyar Diáksport Szövetség kézilabda munkabizottság vezetője szerint általános közmegelégedéssel tették a dolgukat. Példás rendezés Már az előzetes megbeszélések folytán is lehetett érezni, hogy Szekszárd nagyon jó diákolimpiát akar rendezni, és ez úgy sikerült nekik, mint kevés helyen az országban - értékelt közvetlen a záróünnepség után Benedek András, a Magyar Diáksport Szövetség kézilabda szákági felügyelője. - Hivatali jelentéseimet a végigkérdezett csapatvezetők véleményére alapozom, akik mind szervezési, mind szakmai szempontból maximális elégedettségüknek adtak hangot. Ha jelentős kézilabda utánpótlás tornáról van szó, és a megyeszékhelyen rendezik, a helyi utánpótlás-nevelő klubnak, a VargaTransfer UKSE nagyszerű műhelymunkájának köszönhetően megszokhattuk, hogy az éppen aktuális együttes a százötven gyereket foglalkoztató klubból beleszólhat a torna érdemi kérdéseibe. Most nem lehetett erről szó. Részint azért nem, mert a Garay Gimnázium együttes indulhatott, nem a komplett UKSE. Másrészt pedig a mi lányaink átlagéletkora fiatalabb volt egy évvel, mint a világhírű győri, debreceni, dunaújvárosi él klubok korosztályos válogatottjával gyakorlatilag egyenértékű, ezúttal egy adott iskolát reprezentáló csapatoké. Volt egy nehezen áthidalható megoldás a Tabajdi-Csirzó kettős által dirigált csapatban: kapusposzton keresni kellett egy, nem a versenysportból érkező valakit, a Garay Gimnázium berkein belül. Nos ehhez képest a hatodik hely, a Zalaegerszeg elleni begyűjtött győzelem több, mint tisztes helytállást sejtet. „Magasabb tempójú mérkőzéseken tudtunk gyakorolni, így készülhettünk az OSBre, az NB 11-es bajnokságra, szóval jó dolog volt", kommentálta a történteket az UKSE trénere, a megyei szövetség főtitkára, Tabajdi Ferenc. Ehhez kapcsolódva hadd mondjuk el, hogy nem véletlenül írtuk, mondtuk az esemény beharangozásaképpen, hogy minőségi kézilabda három napon át. A nyolcas mezőnyök legalább fele olyan a mai atomkézilabdának megfelelő ritmusban, magas technikai színvonalon, adott korosztályhoz illő taktikai érettséggel kézilabdázott, amit a sportágat szeretőknél komoly élvezeti értékkel bírt, aminek láttán nyugodtak lehetünk: eme hosszú évtizedek óta - kisebb hullámvölgyektől eltekintve - a szűkebb nemzetközi élvonalba tartozó népszerű csapatsportágunk közelebbi és távolabbi jövőjét illetően ellentétben a focival, a kosár-, illetve a röplabdával - nyugodtak lehetünk. A nemzetközi elit színvonalán A szekszárdi férfi kézilabdázás atyamestere, évtizedeken át a még 505-ösből egész megyére kisugárzó hatással bíró Csűrös tanár úr is számtalanszor használta: „ez már igen, parádés" minősítést. Noha látott ő már nagy generációkat, jó alapokkal kerültek ki kezei alól az NB-s csapatokhoz került játékosok. „A játék dinamikája, sodró lendülete olyan, amit még egy öt évvel ezelőtti diákolimpián elképzelni sem tudtunk, és íme ez a valóság." Kézilabdás tanár úr a sportági akrobaták és fineszes megoldások csodálata közepette a megyei csapatokra is nagyon, a tőle megszokott empátiával figyelt. „A szekszárdi lányok remek úton haladnak, azt játsszák, amit a korszerűség diktál, sok sikerben lesz még részük. Remek szellemben játszott a gyönki együttes, a csapatmunka tudatosságát véltem felfedezni. Ha három stabil kezdő emberük itt van, komoly próbatétel elé tudták volna állítani a Fotexre, a Dunaferr-re, a Szegedre épülő csapatokat is, és előrébb végeznek a nyolcadik helynél. Az utolsó mecscsiikön a helyosztókon a Tatabányával olyan szoros meccset játszottak, amihez csak gratulálni tudok nekik." Dani elindult karrierje A szűkebben vett elitben a Dunaferr-re épülő Rosti Pál, sportra szakosodott gimnázium csapatai álltak legközelebb a lelátón helyet foglaló helyi szurkolók szívéhez. Aligha véletlenül. Ez a hozzánk legközelebb eső elitklub, amely figyeli a helyi tehetségeket, akikkel jó kapcsolatot ápolnak a szekszárdiak. A „rostis" diákolimpiai többszörös címvédők szép száll legényei között persze, hogy ott volt a szekszárdi 3. Számú Babits Mihály Általános Iskola kézilabdás növendéke, Forrai Dániel, aki korosztályos válogatottsággal büszkélkedhet, aki a kézilabdára feltéve mindent választotta ezt a gimnáziumot. Akiről idáig sok jót hallottunk balátlövőként, aki ezúttal haza is érkezett. Nagy meccseken tesztelhettük őt, hiszen a Veszprém, a Szeged, az Orosháza elleni mecscsek teljes erőbedobásra késztették a balátlövőt. Akinek a dolga igen csak megnehezült, mivel a riválisok zavaróval védekeztek vele szemben. Persze attól is junior válogatott ő, hogy az ilyen szituációkat megoldja - például remek átadásaival, betöréseivel a kevésbé felügyelt társaknak adja meg a befejezés lehetőségét. Ennek így kellett történnie és így is lett. Persze a rugóként elemelkedő és elementáris erővel valamelyik felső sarkot kilövő Forrai, mint a klasszikus átlövéshez is értő játékos is meg-megvillant Dani keze nyomán. A rendkívül éles Orosháza elleni döntőbeli mérkőzésen ez is kellett a sikerhez. Hát még a veszprémiek elleni döntetlenhez, hogy aztán a büntetődobások drámája után fináléba kerülhessen a dunaújvárosi gimnázium. „Mi tagadás, amit az Orosháza gyors indításban, illetve lábmunkában, védekezésben, illetve labdaszerzési agresszivitásban bemutatott erre mi sem számítottunk, megleptek bennünket az ő győzelmükkel végződött csoportmecscsen. így „ezer százalék" kellett ellenük a döntőben. A technikai tudás, a magassági fölényünkből fakadó előny azért érvényesült. Azt hiszem a csapat érdekei alá tudtam rendelni magam, máshogy segítettem, mint általában - gólpasszokkal, hetesek kiharcolásával -, igen jól érzékeli több gólt szerettem volna lőni, jobban villogni, eredményesebben felvenni a rám rontó védőkkel a harcot, amit a válogatottban és más mérkőzéseken már megmutattam magamból, de most így jött ki a lépés. - Nagy dolgok történtek veled amióta a Babitsból elkerültél. - Igen a serdülő, majd ifjúsági válogatottság, a francia torna, a Dunaferr felnőtt csapatának odafigyelése, a már készülő hosszabb távra szóló szerződés, mind, mind örömmel tölt el. Mint hírlik már a nagy csapatban is bemutatkozott és világhírű magyar kapuvédőnél is „beköszönt már". Való igaz, nem tétmérkőzésen már tizenháromszor betettek a felnőtt edzők a csapatba, nagy élmény volt, szó se róla, különösen az, hogy többek között Szatmárinak, akit még mindig a világ legjobb kapusai között tartanak számon, a Tatabánya elleni edzőmecscsen kétszer is betaláltam a kapujába. Egyszer már NB l-es tétmérkőzésen is pályára küldtek, hogy szokjam a légkört. ^^ Többen biztatták, még kon^^ taktikai utasításokat is küldve a lelátóról a még mindig szekszárdi kötődésű fiút. Aki persze csak egy esetben figyelt oda a lelátóról érkező bármilyen jó szándékú megjegyzésre: ha az a zsűriasztal közelében helyezkedő, őt a sportággal megismertető, azt vele megszerettető, nem utolsósorban őt igen jó alapokkal elindító „Pista bácsitól", Nagy Istvántól érkezett valami direktbe, de ha nem, az ő arckifejezését egy-egy megoldás láttán maga is kereste. A győzelem egy részét újfent neki ajánlotta. „Figyelemmel kísérem pályafutása minden rezdülését. Szerencsére nem kellett messze utaznom ahhoz, hogy utánpótlás-válogatottként is lássam, elég volt tavaly a gyönki tornát megtekintenem. Remek kezekben van, az első csapattól is odafigyelnek rá, kellőképpen szánt, a családi háttér is adott,^r és a fokozatosan kibontakozó képességei révén nincs messze már az igazi élvonalbeli bemutatkozás, hovatovább a nemzetközi nívón való teljesítés lehetősége is adott azt hiszem. Hát igen, az ő példájával tudom motiválni, az új generációkat" - jegyezte meg a Szekszárdon időközben talajtalanná váló fiú, illetve férfi kézilabdázás utóvédharcosa, Nagy Pista, aki már Baranyába is „postázott" két élvonalbeli alapadottságú, kellőképpen felkészített játékost. Mi lenne, ha ez a sportági beoltott testnevelő, nem egy tornaszobánál alig több helyen foglalkozhatna a nebulókkal. Feltehetően lenne Szekszárdnak is a diákolimpia csúcsán szereplő csapata. És több olyan kineveltje, akik jóllehet nem a Rostiba nyernek bebocsátást, hanem gyönki lámpásként a szekszárdi férfi kézilabdázás feltámadását tudnák előidézni - különösebb szponzori pénzek nélkül is... (z. a.)