Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-24 / 33. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2004. OKTOBER 24. Csárdást járt Albániában a szekszárdi szépség Szekszárdi lány, a húszéves Freund Anita képviselte Magyar­országot az Albániában megrendezett Miss World szépségver­senyen. A hazai döntőn az első öt közé jutott. Mivel a győztes nem vállalta a szereplést a világdöntőn, Anita utazhatott Duresbe, az albán tergerparti városba. - Két hétig tartott a rendez­vény. Végig úgy bántak velünk, mint a sztároldal - mondja, kü­lön biztonsági személyzete volt mind a negyvenhárom lánynak, akik a világ minden tájáról ér­keztek ide. Különféle progra­mokon vettek részt, például az albán-görög világbajnoki selej­tező futballmérkőzésen, ahova cabrio autókkal vitték őket, ott integettek a nézőknek, majd a meccs utáni partin mulattak a találkozó résztvevőivel. Egy este a saját nemzeti táncát kellett be­mutatnia minden lánynak. Ani­ta a csárdással próbálkozott, bár soha nem tanult néptáncot. - Albánia különös ország. Mindenki Mercedesszel jár ­mondja Anita, a szegény embe­rek is, csak ők ezerévessel. Utak viszont nincsenek, csak földes utak. Burjánzik a korrupció, vi­rul a maffia. A higiénés viszo­nyok - finoman fogalmazva ­Evangélium / „En vagyok a világ világossága: aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet: világossága (János evangéliuma 8:12) Ha az ember biztosan meg akar találni valamit egy sötét szobában, felkapcsolja a lámpát hogy láthasson. Ha egy autós az éjszakában autózva valamit meglát az úton, fel­kapcsolja a fényszórót, hogy távolabbra is jól láthasson. Hajdanán a hajósok a csillagok fénye alapján tájékozódtak a tengeren. De ugyanígy fény kell az élethez is: a nap fénye az, amely a fotoszintézist elősegíti a zöld növényekben. Ahhoz is világosságra, fényre van szükségünk, hogy a ter­mészet csodálatos színvilágában gyönyörködhessünk. S hozhatnánk még sok-sok példát arra, hogy a fény, a vilá­gosság miképpen teszi széppé életünket, s nélküle mikép­pen lenne élhetetlen az. Az Úr Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága"! Ő az, aki által az élet feltételei megteremtődnek, Ő az, akire figyelve tájékozódhat az ember, ha nem akar eltévedni abban a világban, amelyben éli életét. Ő az, aki által az ember megláthatja a teremtett világ szépségeit. Ő úgy jár előttünk, mint az a biztos túravezető, aki tévedhetetlenül a jó ösvényen vezeti a rá bízott csapatot. Mint a világító­torony a hajóknak, oly biztosan mutatja ő is a partot szá­munkra, aki az ő fényére figyel, biztosan célba ér. Imádkozzunk így: „Világíts nékem Jézus, Szívem kitárva vár!" Urbán Gedeon baptista lelkipásztor számunkra nem kielégítőek. Ma­ga a verseny az utolsó napon, szeptember 14- én volt egy római kori amfiteátrumban. Anita itt nem jutott be az első öt közé, de nagyon büszke arra, hogy az ő képviseletében részt vett Ma­gyarország ezen a megmérette­tésen, és ő viselhette a Hungary feliratú szalagot. Bár díjat nem kapott, egy ciprusi cég decem­berre meghívta divatbemutatójá­ra. Anita ennek azért is különö­sen örül, mert ott olyankor is jó idő van. A szekszárdi lány két éve modellkedik, de nem rend­szeresen, csak, ha felkérik. Táv­lati tervei között nem ez szere­pel. Német-angol-magyar sza­kon szeretne tanulni a grazi egye­temen, hogy tolmács lehessen. Je­lenleg egy étteremben dolgozik barátnőjével Ausztriában. Egy biztos, szép emlék marad Albánia. A szépségverseny jó hangulatban telt, a lányok kö­zött egyáltalán nem volt félté­kenység, irigység - számol be Anita. Jó barátságot kötött a kí­nai, amerikai, kanadai és sok más lánnyal, de különösen a mexikóival és az olasszal. Töb­bekkel most is tartja a kapcsola­tot. A lányok egyébként Buda­pesten kívül más magyar város­ról nem hallottak, de a kadar­kát, mint bort még a paraguayi lány is ismeri. K. E. Brüsszeli HINTA-politika Talán február volt, szikrázó fagy, csikorgó hideg, amikor csá­kányos munkások elbontották a házunk előtti meg mögötti ját­szóteret. Volt a közelben kilenc hinta, hat mérleghinta, homoko­zók, mászókák, körbe forgó hin­ta. Persze, avítt volt mind, vas­ból, láncon függő, forgó. De vala­melyiknél mindig volt árnyék, zöld fű és a homokozó szélén ül­ve a gyerekek mellett ismertük meg első szekszárdi barátainkat is. Több generáció nőtt fel azo­kon a játszótereken, amelyeket most már nem engedélyeznek a szabványok. Májustól életbe lé­pett ugyanis az uniós szabványo­kat itthon kötelezővé tévő ját­szótérrendelet. Ez a szabványso­rozat a játszótéri eszközökről és az ütéscsillapító játszótéri tala­jokról is rendelkezik. Szeptem­bertől minden játszótéren felállí­tott hintának, csúszdának, má­szókának és egyéb játszószernek rendelkeznie kell megfelelő ta­núsítvánnyal. Az európai uniós kompatibilitást biztosító jogsza­bály célja a hivatalos megfogal­mazás szerint: „a játszóterek biz­tonságtechnikai követelményeinek szabályozása, annak érdekében, hogy a gyerekek egészséghez, bal­esetmentes játékhoz, biztonsághoz és fogyasztói érdekvédelemhez va­ló emberi jogai biztosíthatók legye­nek". A rendezés ezután majd ki­terjed mindenre, a játszótéri esz­közök gyártásától, importjától kezdve az elhelyezés megterve­zéséig, az engedélyeztetésig, el­lenőrzésig, szerelésig, karbantar­tásig. Nyilván ez drágítja meg a közösségi játéktér kialakítását annyira, hogy hivatalos értesülé­sek szerint egy-egy hinta ötszáz­ezer, vagy akár egymillió forint­ba is belekerülhet. Egy rugós já­ték ára eléri a kétszázezer forin­tot, egy formásabb, jobb anyagú csúszdáért akár másfél milliót kérhetnek, s a gyerekek kedven­ce, a vár legolcsóbb változatában is minimum kétmillió, de vannak ötvenmillióért is. Mi kerül egy hintán egymillió forintba? A szabvány azt is előírja, hogy nem függhet egy állványon kettőnél több belőle. Csendesen jegyez­zük meg: lehet, hogy nem is tel­ne rá? Mert talán mégis inkább a szegénység okán árválkodj^ most a valamikori kilenc helyed egyetlenegy, ami ugyan szabvá­nyos. Úgy igaz, hogy nagyon ke­vés nálunk a gyerek, de ennyi­re...? Azután abban is van igaz­ság, hogy ami nem szabványos, az nem feltétlenül veszélyes! Nem tudom, hogy történt-e vala­ha komoly baleset a régi szek­szárdi játszótereken? Ha történt, akkor egy is sok. Feltéve, ha an­nak valóban a játszóeszköz alkal­matlansága, és nem a szülői fi­gyelmetlenség volt az okozója. Lehet, hogy túl szigorúak az unió normái? Az ország százezer ját­szóterének újjáépítése háromez­ermilliárd forintba kerülne. Ennyink sajnos nincs rá. Akkor hát új, drága és biztonságos ját­szótereink lesznek-e, vagy sem­milyenek? Marad a fára mászás, labdázás, ugrálókötelezés a jár­dán - amíg nem szabályozzák azokat is! Udud Teréz

Next

/
Thumbnails
Contents