Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-24 / 33. szám

SZEKSZÁRDI 2004. OKTOBER 10. VASÁRNAP £ Lenyűgöző mély, meleg szemek Nem csak birtokot védenek, villamosítást szerveznek... A Szekszárd Parásztai Birtokvédő Egyesületet elsősorban a közrend, a közbiztonság segítésére hozták létre a szőlő- és bortermelő tanyatulajdonosok, ami aztán kiegészült a környezetvédelem céljaival is. * A hasonló érdeklődés és a közös érdek kovácsolta össze a parásztaiakat, akik a rendőrséggel, az önkormányzattal, a Tolna Megyei Civil Szolgáltató Központtal együttműködve, a Civil Kerekasztal résztvevőjeként teszik dolgukat. Jó kapcsolatot ápolnak más civil szervezetekkel, Györkönyben, Nagydorogon, Gyönkön, sőt a megyehatáron túl Badacsonyban és Sopronba is, amit közös kirándulásokkal pecsételnek meg. Az utóbbi időszak különösen mozgalmas volt az egyesület számára, ugyanis az alaptevékenység mellett egy régi adósság felszámolásához fogtak hozzá. Közel húsz éve várnak villamosításra ezen a területen, ennek szervezése azonban nem volt egyszerű feladat, tudtuk meg a részleteket Szilágyi Károly elnöktől. A tervek már tavaly elkészültek, az engedélyek birtokában mégsem kezdődhetett sokáig az építés, ugyanis milliókat érő jogszabály-értelmezési vitába kényszerültek a működtető és a rendszert kiépítő E-on Dédász áramszolgáltatóval. Egy transzformátor és egy 20 kV-os vezeték kiépítése szükséges ugyanis az ellátatlan területen. A 47/2002 GKM-rendelet eltérő értelmezése miatt a Magyar Energetikai Hivatal állásfoglalását kérték a civilek és a szakhatóság az egyesületnek adott igazat. Miután az áramszolgáltató nem fogadta el, ismételten panasszal éltek. Ám a hónapok, évek ezalatt nem állnak meg, úgy döntöttek a birtoktulajdonosok, hogy kompromiszszumot kötnek. Az összesen 5,3 km szakaszból mintegy 4 kilométeren közel 70 tulajdonos vállalta, hogy kifizeti a hálózatépítés ráeső részét, ami fejenként 150 ezer forintot tesz ki és később amennyiben jogerős határozat rendelkezik ennek ellenkezőjéről, akkor az áramszolgáltató visszafizeti az öszszeget a tulajdonosoknak. (Lapzártakor értesültünk, hogy eltekintettek a teljes összeg befizetésétől.) A munkákat az elmúlt héten megkezdték, a tervek szerint december 15-én kerül sor az átadásra. Addig is többször összegyűlnek a parásztai birtokvédők, legközelebb éppen a jövő hét végén, amire egy környezetvédelmi nap teremt számukra nagyszerű alkalmat. A pám füvet kaszált a kertben. Én Ák/l tisztes távolból, a játékgereblyévei segédkeztem neki. I - Nézd, mennyit összegyűjtöttem. Örülsz? Akkor énekelj te is! Örült, megsimogatott. És hallgatott. Anyám már hosszabb ideje kórházban feküdt, ezért óvodába jártam. Ott azt tanították, hogy azért lengetjük a zászlót, mert a békéért harcolunk. És hogy a legeslegjobb közösség az óvoda, utána meg a család. Ütemes indulókat is tanultunk, jól lehetett rájuk gereblyézni. Nem értettem, miért nem énekelünk együtt apával. Hirtelen a kerti sás éle vágott a lábamba. Sírni kezdtem. Azután dermedt csend. Katonák jöttek. Négyen-öten soronként. Nők. Óriási kontyuk volt, feszes egyenruhájuk, vastag derékszíjuk és rezzenéstelen, előremeredő tekintetük. Meneteltek. Egyre hangosabban kopogott a cipőjük sarka. , Apám odajött hozzám és felemelt. Életemben először féltem * Berci bácsi és atyám sötétedéskor fűrészport hoztak a múzeumból hozzánk, hogy befűthessünk a fürdőszobai kályhába. Halkan, komoran beszélgettek. Jól emlékszem az arcukra ... és a nagy pancsolásokra. * • Esténként megállt egy autó a ház előtt és éles fényű „tekintetét" az üvegezett elő48 éve, ősszel szobára vetítette. Nem szállt ki belőle senki. Csak állt és vakított. - Mars aludni! - terelgettek befelé. - De amikor olyan világos lett! Aztán a nagymama mesélt. Pippy in Tike-Taka-Tukaland, ez volt a mulatságos könyv címe. Németül is, magyarul is mondta. * Néhányszor átjött hozzánk a szomszéd kislány játszani. Az óvodában barátkoztunk össze. Homokból, fűből, kavicsból ebédet főztünk a kiszolgált lábosokba. Egyik nap berontott a kertbe az anyja, és azt sziszegte neki, hogy ha még egyszer ide merészel jönni, hát nem tudja, mit csinál vele. - Nem jössz át játszani? - kérdeztem másnap reménykedve. Nem mondott rá semmit. Aztán más asztalhoz ültették ebédelni. * Novembertől néhány gyerek nem jött többet az óvodába. Klári akkor nagyon hiányzott. Végre hazajöhetett anyám. Micsoda nap volt az! - Igenis, hogy a család a legfontosabb! jelentettem ki elszántan. Ez volt az első, hangosra fogalmazott eszmélésem. * Máig éles emlékek. Mert kétféle történelem létezett, a ránk szabott és a házi. A tanított és a megélt. Lengettük a kis békezászlókat, énekeltük az óvodai indulókat. Az árok pedig tovább ásatott... Németh Judit Egy egészen más világba léphetnek be mindazok, akik a Dienes Valéria Általános Iskola második emeleti folyosóján járnak. Rühl Gizella fotói elhozzák számunkra Indiát és Nepált. Nem a sokszor fotózott tájakat és városokat láthatjuk itt, hanem azokkal ismerkedhetünk meg, akik ezekben élnek. * Az emberekkel, akiknek csodálatosan mély, meleg szemei lenyűgözték Gizellát. - Időnként úgy tűnik, a több ezer éves múlt néz rád egyegy ember szemével - mondBár mi titokzatosnak, távolinak érezzük Indiát, számukra nem újdonság találkozni a mi kultúránkkal, hiszen az európaiak mintegy , négyszáz éve betörtek hozzájuk, a XVIII. század második felében pedig elvették függetlenségüket. A legtöbb indiai jól beszél angolul - mondja Gizella. A gyermekek is értik a fehér ember szavát. Körbeállják, és úgy hallgatják meséit. Nekünk pedig e kiállítás képei mesélnek e távoli ország embereiről. A lencsevégre kapott életképekben egy-egy történet, egy-egy sors rejlik. Megragadó pillanatok, sokatmondó arcok tárulnak elénk. Látjuk az elképesztő nyomort, amiben élnek, és a mosolyt az arcukon. Érezzük a szépséget, amely lelkük mélyéről fakad. Örültek a fotósnak, aki megörökítette őket. Egy virágfüzérárus fiútól köszönetképpen egy virágfüzért kapott. Rühl Gizella hobbifotósnak vallja magát. Régebben feketefehér képeket készített, laborálta is őket, de a színes felvételeknél már nem vállalkozott erre. 1998-ban gondolta úgy, hogy a digitális technika fejlődött már annyira, hogy érdemes próbálkozni vele. A most látható képek az első digitális gépével készültek. Sokat fotózik alkotókat, műalkotásokat, kulturális eseményeket. „Néha-néha elkattan a masina a saját gyönyörűségemre is" - mondja. E kiállítás képeit ennek köszönhetjük. K. E.