Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-24 / 33. szám

2004. OKTÓBER 547. ERDEKLI? BEMUTATJUK! gyorsaságot, a pontosságot és a rugal- ügyvezetője. Tegyük hozzá, hogy a mester - rég másságot értékeli nagyra Bozsér Gábor letette a mestervizsgát - nagyon szeret beszélgetni karosszérialakatosban a jelképes stafétabot (is), amihez nem csak szövege, tájékozottsága is átnyújtója, Nyakas László, a Panteon Kft. adott. Apámtól a munka tiszteletét kaptam örökül - Gábor számára mit jelent az adott szó? - Nagyon sokat. Nézze, engem alapvetően a munkám határoz meg. Ebből következően valóban pontos vagyok, tartom a megadott határidőket. Az adott munka befejezésével csak akkor kések, ha menet közben előre nem látható, de feltétlenül kiküszöbölendő hiba is fölmerül. Ekkor tájékoztatom a megrendelőt, amit újabb megállapodás követ. -Az újabb munka elvégzésére bólintanak? •- Is, is. A többség igen, de van, aki megrtődik. Volt olyan esetem, amikor már nem lehetett „megszögelni" a kocsinak a fékkel összefüggő biztonsági alkatrészét, hanem újat kellett vásárolni. A cseréhez viszont ragaszkodom az illető és a többi autós biztonsága érdekében. Az ügyfélnek ezt elmagyarázom, s megmutatom az ugyancsak probjémás alkatrészt. - És ha az emberének arra már nincs pénze? - Mondjam azt, hogy addig ne autózzon, amíg össze nem szedi? Nem öröm többet fizetni a tervezettnél, de ismét hangsúlyozom, a biztonság nem játék. - Nyakas László áradozott az Ön konstruktivitásáról. Például megemlítette, hogy a cégnek már több autót alakított át halottaskocsivá. - Magyarországon nem lehet halottak szállítására alkalmas új autót vásárolni. Ezért csak az átalakítás marad. Ilyen munkát már jóval korábban is végeztem. PéldáMercedes mentőautót alakítottam át. íaci mielőtt megvásárolja a megfelelő és igényes gépkocsit, konzultál velem, majd elhozza hozzám. Kigondolom, milyen változtatásokra van szükség, kell-e bele sínpályát szerelni, illetve az aljába mekkora saválló acélborításra lesz szükség. Belül a kocsi oldala alumíniumborítást kap. További részleteket nem sorolok, csak annyit teszek hozzá, hogy elgondolásom alapján egy mérnök elkészíti az engedélyeztetéshez szükséges tervet. - Szóval Gábor kiötli és kivitelezi, a mérnök ez alapján „megtervezi". - így is lehet fogalmazni... De hoznak hozzám terepjárókat is, amelyekre spéci bukócsövet, vagy gallytörő rácsot kell szerkeszteni és fölszerelni. -A vadász barátainak? - Nekik is. - Szakmája tiszteletét és szeretetét édesapjától, Bozsér Jánostól örökölte. Ugye? - így van. Apám a gemenci erdészetnél kezdett, majd a Volán egyik alapítójaként dolgozott, ahol műhelyvezető lett. Később harmadmagával az AFIT-ot alapította meg. Egyébként az én szakmámnak nincs nagy múltja. Apámtól a munka tiszteletét kaptam örökül. Magyarországon, s főként vidéken 1968 körül kezdtek nagyobb számban elterjedni a magángépkocsik. - Szakmai pályája hogyan alakult? - Érdekesen. Az AFIT-nál voltam inas, majd 11 hónapig alkalmazott. Csak zárójelében teszem hozzá, hogy abban az időben elkezdtem a gimnáziumot, de tanulmányaimat a katonaság miatt kénytelen voltam megszakítani. 1986-ban lettem maszek, kezdetben az Ipari Szövetkezet gebineseként működtem, majd kilencventől vállalkozóként. Megalapítottam a bétét, aminek húgom a kültagja. - Elhiszi, hogy kitalálom, miért mosolygott a katonaság említésekor? - Miért? - Szerintem akkor került közelebbi kapcsolatba a vadászattal. - Gratulálok a találathoz. Valóban a katonaságnál kerültem össze egy olyan sráccal, akinek a vérében volt a vadászat. Szívesen nézegettem vele édesapja Svájcból hozott fegyverkatalógusait, majd decemberben meghívott egy disznóhajtásra. Ott akkora „szelet kaptam", úgy megfogott a dolog, hogy másfél év múlva már megvolt a vadászvizsgám. - Hihetetlen gyorsaság. Hiszen a nyolcvanas években évtizedig kellett várni a vadásztagságra. - Igen, s a vadászvizsgát is tagsághoz kötötték. De szerencsém volt, mert egy idős embertől rövid időn belül megvásároltam a tagságát, ami akkoriban szintén nem volt jellemző. - Mire szeret vadászni? - Apróvadra és vaddisznóra. A szarvast egyszerűen sajnálom. —Az Ön számára mit jelent a vadászás? - A két legfontosabb dolog: a szórakozás és a barátság. Ezért szeretem a téli és az apróvadvadászatot. Mert miért megy ki az ember? Télen beszorulunk a négy fal közé. Viszont gyönyörű a téli erdő, az ember jót mozog, a vadászat pedig szórakoztató, különösen azért, mert barátaimmal tölthetem a napot. A végén pedig összejövünk, főzünk, vagy egy pohár bor mellett beszélgetve zárjuk a napot, ami számunkra így nem a szürke és a szutykos őszt, vagy telet jelentette. -Az apróvadhoz van kutyája is? - Gyönyörű angol vizslám, azaz pointerem van. Nagyon intelligens és tanulékony. Múltkor 27 kacsát hozott ki a vízből. Otthon pedig valósággal családtagnak számít. - Nem szeretném elviccelni a dolgot, de ha már szólt az egyik családtagról, mutassa be a többieket. - Szomszédos családi házban lakunk. Az egyikben édesanyám, a másikban a feleségemmel és Bence fiunkkal mi. Az udvar egyben van, tehát a kutyusnak adott a tér. Feleségem a városközpontban dolgozik egy butikban. Bence 12 éves, hatodik osztályos a Babits-iskolában. Informatika és angol tagozatos. Azt még nem lehet tudni, milyen pályát választ, de a remek párosítás - erre a tagozatra tudomásom szerint általában háromszoros a túljelentkezés - mindenben segítheti. Nagyapám sajnos már nem él, de elmondom, hogy ő is a példaképem, mert nagyon dolgos és érdekes ember volt. Suszterként működött, de hetven év fölött már kizárólag papucsokat készített, amit a bogyiszlói asszonyok előszeretettel vásároltak tőle, főként a piacon. Szívesen járt a mecscsekre, elegáns öltönyben. - Felesége nem orrol magára a sok munka és az időt rabló szenvedélyek miatt? - Nem. Hiszen a most is meglevő összes szenvedélyemmel együtt ismert és szeretett meg. Különben neki is van egy kellemes baráti köre. Rendszeresen összejönnek, nagyokat beszélgetnek. - Említette a főzést. Szívesen fog fakanalat? - Hát hogyne! Persze, nem borsólevest, hanem vad- és birkapörköltet főzök a társaságnak. De olyant, ami után megnyaljuk mind a tíz ujjunkat. - Gondolkodott mára javaslaton? - Hogyne. Javasolom, hogy Mercz Gáborral, egy gépipari, kereskedelmi cég résztulajdonosával beszélgessen. O is keményen dolgozik, de először az ragadott meg benne, hogy amikor még barátnője volt csak a felesége, már házat épített közös jövőjükre gondolva. Ma már ritka az ilyen fiatalember. V. Horváth Mária