Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-07-18 / 23. szám

2004. JULIUS 18. INTERJÚ j A forróságban jólesik a múlt század elejét kezetes tárgy, kecses pohár, finom porcelán idéző biedermeier szalon hűvöse. Az ová- üvegcse. A falon keretben régi fotográfiák. „Van lis családi nagy asztal a támlás székek- a tárgyaknak könnyük", sóhajt leheletkönnyűkel, a tálaló, a falióra, a vitrin, benne sok emlé- en Mária néni. Aranyszőke haján pihen a fény. Mária néni 90 éve - Isten éltesse, Mária néni! - Köszönöm, drágám. Istenem, hogy eljárt az idő. Szinte hihetetlen, hogy megérhettem ezt a napot. Ajándék idő. Mari lányom vigyáz rám, és az egész család nagyon jó hozzám. - Mesélne leányka koráról? - O, az gyönyörű volt... Itt születtem a Mátyás király utcában. Édesanyám varrodát vezetett, mert jó apám korán meghalt. Aztán újra férjhez ment, s így Budára költöztünk az Ostrom utcába, elbűvölő ^elyre. Ott jártam iskolába. Hogyan került vissza újra Szekszárdra? munka, jól kerestem, taníttatni tudtam a gyerekeket. Mária társadalmi ösztöndíjat is kapott Hűsek Rezső zeneiskola-igazgató úr támogatásával, s így a végzés után az állása is megvolt. Boldogan jött vissza. Lali főorvos volt Hévízen. Én a biztosítótól mentem nyugdíjba. Szeretettel emlékszem a munkámra, az emberekre. - Egyszer megint jött öt boldog év... - Újra férjhez mentem, szépen éltünk, de az én drága uram szívbeteg volt, hamar elment. - Unokák jöttek, dédunokák. - Itt mindig nagy élet volt. A gyerekek - Lejöttem vendégeskedni, s akkor találkoztam a közismert temetkezési vállalkozóval, Falussy Lajossal, akivel hamarosan össze is kötöttük az életünket. Ő rendkívül korrekt, szeretetre méltó ember volt. Sajnos korán elveszítettük. Itt ravataloztuk fel a házban, óriási részvét mellett. Kórus is énekelt, s a temetési menet végig ment a városon. Magam maradtam a két gyerekkel. Mari akkor másodikas gimnazista volt, Lali másodéves orvostanhallgató. - Nehezebbé vált az élet. - Jól fel voltam iskolázva, kereskedelmi érettségim volt, ami akkoriban még nem sokaknak, úgyhogy nagyon jó állást kaptam a biztosítónál. 8-tól 5-ig dolgoztam, közte volt egy óra ebédidő. Szép volt a körülvettek, itt nyaraltak. Sütöttem, főztem, a kedvükre tettem. Mozgalmasan szép idők voltak. Boldogan csináltam. - Milyen volt az élet Szekszárdon? - Szép volt. Az ipartestület báljaira jártunk, kaszinók voltak, egyletek, olvasókörök, színi előadások. Kár, hogy az iparos székházat lebontották. Gyönyörű kör karzata volt, alant pedig télikert. A selyemgyárat és a korzót is sajnálom, mert a vasútállomástól a belvárosi templomig sétálva jellegzetes hangulata volt a városunknak. A sétakertben még promenád is volt. - Feldíszítették a várost ünnepi alkalmakkor? - Hogyne! Szép hagyománya volt. Nem nagystílű, de ízléses. - Milyen volt a Pimitzer-ház miliője? - Az volt a leghíresebb üzletház a megyében. Ott az égvilágon mindent lehetett kapni. Maximálisan tisztelték a vevőket. - Zenei élet? - Rengeteg előadás volt. Szívesen hallgattuk a kórusokat, zenekarokat, szólistákat. Minden hétre jutott egy-egy élmény. - Milyen volt a hitélet és közösségei ? - Természetes. Nemcsak templomba jártunk, hanem ahogy említettem, az egyletekbe, körökbe is. Színi előadásaink közül számomra a legszebb emlék Gárdonyi Ida regénye volt. Szép szerepet kaptam benne. A darabokat a tanárok tanították be. Mindig nagyszámú közönség volt, hiszen a bevétel jótékony célt szolgált, a város érdekeit. Akkoriban egy nagy család volt Szekszárd, úgyhogy nagyon ünnepeltek bennünket. Sokat szerepeltem a városi előadóteremben. Ma is emlegetjük a szép éveket. Van mire visszaemlékezni. Ahogy a bútoraimat is megőriztem, mert egyik-másikat még az uram készítette Theisz Lőrinccel, úgy az emlékeimet is. - Sportolás? - Díjazott városi mellúszó voltam, ezért sokat jártam az uszodába. Remek felfrissülés volt és nagyszerű élmény mindig. Egy-két versenytársam is él még. A séta és a gyaloglás is jót tesz. - Mi adta életében a tartást?, Mi volt a mérce? - A vallás. Hitben nevelkedtem, szerettem a hitemet. Nem kérkedtem vele, de megtartottam. - Nehézségek? - Mindenért küzdtem, de szép volt küzdeni. A gyerekek jóságosak, szépen telik az életük, én meg elvonultam az öregkorba. Elfogadtam azt, amit a sors adott, s amit lehetett, szebbé tettem vagy javítottam. Szép volt a küzdelmes élet, s hogy van mire visszaemlékezni. - Jó tanács? - Hit, szép család, egészséges életmód, kitartás. Megvannak a szabályok, azok szerint kell élnünk. Amibe belekezdtünk, azt be is kell fejeznünk, akkor nincs csalódás, drágám. Mária néni még visszapillant az ajtóból. Szőkén, derűsen. A terítő is ráncba szedi magát. Minden a helyén. Minden rendben. Szép múlt és szép jelen. „Halkan a régi óra kattog"... 90 éve és tovább. Németh Judit