Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-07-04 / 22. szám

2004. JULIUS 4. INTERJÚ j y arminc év egy fél emberöltő. Életünk talán legszebb, ám l—J feltétlenül tanulságos szakasza. Egy rendezvény esetében J. ± különlegesen hosszú idő. A Gemenci Nagydíjnak három évtizede ad otthont Szekszárd, és az utóbbi másfél évtized a verseny történetétől elválaszthatatlan főszervező Szabó Kovács János. Kevesen tudják, gyermekfejjel, versenyzőként egy súlyos baleset miatt hagyta abba a kerékpározást, aztán edzőként és apaként tért vissza ehhez a sportághoz. Hogy a nagydíj a rend­szerváltás után fennmaradt és megőrizte elismertségét, színvo­nalát, nem utolsósorban a szekszárdi vállalkozónak köszönhető, aki társakat, segítőket talált a szervezéshez. Július 1—3-ig a XXX. STOLL Gemenci Nagydíjat rendezik meg városunkban. Az életveszélyes baleset sem vette kedvét a kerékpársporttól... - A múlt a harminc éve a Szövetkezeti Spar­tacus által megszervezett spartakiádra nyúlik vissza, amit egy évvel később már Gemenci Nagydíj néven rendeztek meg. Szekszárdi sportemberek találták ki és büszkék lehetünk arra, hogy egyetlen év sem maradt ki a hosszú idő alatt. Pálinkás Istvánt, a Spartacus Sport­« r elnökét kell kiemelni, mint a verseny elin­óját és akkori nagyszerű versenyzők, a Ha­lász testvérek, Sajó Péter, Liska Pali, Pálinkás Csaba is sokat tett azért, hogy a versenyt a ha­zai közönség megszeresse. „Elgázoltak, három napig kómában feküdtem..." A szövetség is fontosnak tartotta, hogy vidé­ken is megrendezhető legyen egy színvonalas j kerékpárverseny és akkoriban útmutatóul j szolgált Pécsett a Mecsek Kupa. Azóta rég megszűnt a nagy múltú pécsi verseny... - A szekszárdi pedig kisebb-nagyobb hullám­völgyekkel életben maradt, fejlődésnek indult. - A nagy vízválasztót a kilencvenes évek je­lentették, akkor az állam kivonult az ilyenfajta szervezésekből. Szülőként érintett voltam, hi­szen a lányom aktívan versenyzett, a Steig és az Arató szülőkkel közösen vállaltuk fel az ügyet. Akkor tettem ígéretet, hogy a magam módján megpróbálom megmenteni, életben tartani a versenyt. A vállalkozásomat is ennek jegyében alapítottam meg, ugyanis lányomnak versenyzőként szüksége volt támogatásra, il­Avc a verseny lebonyolításához is nélkülöz­hetetlen volt a háttér. - Vállalkozóként, a Gemenci Nagydíj szerve­zőjeként nagyon sokan, utánpótlásedzőként a sportágon belül ismerik. Versenyzőként is meg­próbálkozott annak idején? - Igen, versenyszerűen kerékpároztam, ak­kor, amikor nagyon nagy vonzerőt jelentett, hogy valódi versenykerékpárra ülhet az em­ber. Serdülőként 1962 táján vettem részt egy versenyen, amikor a Megyeri úton elgázolt egy motoros. Három napig kómában feküdtem a balesetet követően, alig éltem túl. Felépülve a labdarúgásra váltottam, sportsikereket is sike­rült elérnem, de térdsérülés zárta le a sportpá­lyafutásom. Akkor tértem vissza utánpótlás­edzőként a kerékpársporthoz. - Nagy szerelem lehetett, ha ilyen súlyos sérü­lés sem vette kedvét. - Az volt és maradt. A hetvenes évek máso­dik felében vált jellemzővé, hogy utcai tömeg­sportnapok keretében toboroztunk gyereke­ket. így kezdett el kerékpározni Sajó Péter, a Kasza testvérek, Hefner János, aztán a Steig és az Arató testvérek, mind az én csoportom­ból indultak el és később országos bajnoksá­gig, nemzetközi szintig emelkedtek. Steig Csa­bának idén is győzelmi esélye van a Gemenci Nagydíjon, ő egyébként pécsi, testvére Gábor szekszárdi színekben versenyez. Nem szeret­nék érdemeket kovácsolni ebből, a nagy ver­senyzőknek kiindulópont volt, de ami legalább ilyen fontos, nagy tömegeket megmozgatva, sok gyerek sportolt, népszerű sportággá vált a kerékpározás. Ez az emberi háttér ma óriási segítség, a verseny hátterét, infrastruktúráját az egykori versenyzők működtetik. A háztömb körül 44 km/órás sebességgel tekernek... - A szekszárdiak számára a legnépszerííbbek a városközpontban megrendezésre kerülő krité­riumversenyek. Erre hagyományosan szomba­ton este kerül sor és egy kicsit testközelbe hozza a laikusok számára is ezt a szép sportágat... - A gála keretén belül rendezzük meg a 42 kilométeres háztömb körüli versenyt. A 30 kö­rös versenyben szintén a segítők, támogatók jóvoltából egy-egy kört megvásárolnak (díjat ajánlanak fel) a támogatók, van aki ötezer fo­rinttal egy körrel járul hozzá a díjazáshoz. Öt éve szervezzük ily módon a körversenyt és leg­nagyobb előnye, hogy jelentősen felgyorsítja a tempót. Gondoljon csak arra, hogy egy 1100 méteres kört 44 km/óra átlagsebesség fölött tesznek meg a belvárosban. Egyébként nem saját kútfőből származik, külföldi versenyről adaptáltuk és bevált. A sportág gátja a közlekedés - A közönség pedig élvezi és hálás érte. A szek­szárdi emberek érdeklődése is kellett a verseny életben tartásához 30 éven keresztül? - A szekszárdi emberek hozzáállása önma­gáért beszél. Balatoni táborból kell a gyereket hazahozni, hogy letekerjen egy kört a szomba­ti futamon, várják és készülnek rá. A környék­beliek hasonlóképpen, az országúti versenye­ket végigkísérik, fogadják a mezőnyt. A TV2 riportere kérdezte meg tőlem, amikor filmet forgattak a Sárközben, a verseny idején itt ki dolgozik? Büszkék vagyunk, hogy népszerű és a nemzetközi szövetség által nyilvántartott UCI. 2.6 kategóriaversenyként minősített ver­senyt szervezünk, ahol a továbblépésben csak az anyagiak jelentenek akadályt. így is egész éves szervező munkát követel, pályázatok, szövetséggel kapcsolattartás, az egyre nehe­zebb gazdasági környezetben támogatók meg­keresése. De bízom abban, hogy az egy nappal csökkentett időtartam ellenére az idelátoga­tók és a szekszárdi közönség színvonalas ver­seny részese lehet idén is. - Mennyire népszerű ma a kerékpározás, mennyiben maradt vonzó sportág? - Mint technikai sportág adott életkorban érdekli a gyermekeket, talán kikerülhetetlen. Ezt az érdeklődést lehet szervezett csapattá alakítani, az utánpótlás korúak összegyűjtésé­vel és Szekszárdon két szakosztály is működik, melyek munkájában én nem veszek részt, ám nagyon fontosnak vélem. Ami gátja a kerék­pározásnak: a közlekedés. Keresni kell, bár ma már szinte lehetetlen a kisebb forgalmú utat találni és 30 év alatt sajnos két tragédia is bekövetkezett: edzés közben két fiatalt gázol­tak halálra. Verseny közben, biztosított útvo­nalon ez nem történhet meg. „Kerékpárutakat kell építeni" - Mindenesetre nagy visszatartó erő lehet a szülők körében. Bevallom én sem engedném gyermekeimet ilyen közlekedési morál mellett az utakra... - A szombati T-Mobil demonstrációnknak is ez a célja: felhívni a figyelmet arra, milyen nagy szükség van kerékpárutak építésére. Nem gyógyítani kell az embereket, hanem megelőzni, lehetőséget teremteni az egészsé­ges életmódra, hogy balesetmentesen kerék­pározhasson, aki szeretne. Furcsa ellentmon­dás, hogy minden családban van 2-3 kerékpár és lényegesen többen használnák rendszere­sen, ha veszély nélkül lehetne Szálkára, Sötét­völgybe, Domboriba kikerekezni. Magam is vállalkozom erre néha és nem tudom, hogy vállalnám-e a felelősséget, hogy kivigyek ma­gammal 15-20 gyereket edzőként a mai for­galmi viszonyok között. - Vagyis kerékpárutakat kellene építeni nem­csak a sportág, de minden magyar ember érdekében... - És a közlekedők szemléletét megváltoz­tatni. A nagy kerékpáros nemzetek, Olaszor­szág, Franciaország esetében az autósok úgy kezelik a kerékpárosokat, mint a szent tehene­ket, nem veszélyeztetik, lassítanak mögöttük, a forgalom résztvevőjének tekintik. Magyaror­szágon a kerékpáros egyelőre megtűrt rossz a közutakon. - takács -

Next

/
Thumbnails
Contents