Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-28 / 10. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2004. MÁRCIUS 28.. Szabálytalanság, két virágtartó... és ennyi az egész A helyszín a kórház régi főbejá­rata, a rendelőintézetet és az élel­miszer boltot összekötő átjáró­nál. Ezrek járnak arra naponta babakocsit tolva, biciklivel, vagy épp kerekes székkel. A felhajtó­nak köszönhetően akadálymente­sen közlekedhetnek. * Helyesebben csak addig, amíg néhány figyelmetlen autós órákra le nem parkol... Tóthi János kép­viselő a hetekben látott egy kis­mamát, amint babáját kitolta a forgalmas úttestre - így tudta csak megkerülni az ott parkoló gépko­csit. Azonnal levelet fogalmazott a város műszaki irodájának veze­tőjéhez, amelyben felhívta figyel­mét a látottakra és segítségét kér­te. Szeleczki József irodavezető intézkedésére március 17-én két virágtartót helyeztek el a ková­csoltvas kapuval szemben, így old­va meg a zavaró szabálytalanko­dást. Mert hogy ez jó! Ezt erősí­tette meg Balogh József, egy helyi autósiskola vezetője. A KRESZ CIVIL SZFÉRA Az állami támogatástól a regionális kollégiumig Megtörtént az, ami tavaly, tavaly­előtt, és eddig még sosem. A rend­szerváltás óta először fordul elő, hogy jelentős állami támogatást kapnak a civilek. Saját maguk dönt­hetik el, mire használják fel a pénzt, a mi esetünkben azt a 293 millió fo­rintot, amely a Dél-dunántúli Régiót illeti - tudtuk meg Illés Tamástól, régiós kollégiumunk elnökétől. A kormány a 2003-as évben fel­ajánlott adó 1%-ával azonos összegű támogatást határozott meg. (Tavaly 6,1 milliárd forint gyúlt össze.) A forrás elosztásáért a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) Tanácsa a fele­lős, amelybe 12 főt jelöltek ki a civi­lek, hármat az esélyegyenlőségi mi­niszter, kettőt pedig a parlament társadalmi szervezetek bizottsága delegált. Régiónkból a Baranya me­gyei Vincze Csilla jutott be. A prog­ram feladatainak gyakorlati megva­lósítása a kollégiumokra vár. Hét re­gionális, egy országos és három szakmai kollégiumhoz fordulhatnak majd a szervezetek, ha részesülni akarnak a támogatásból. A mi kollé­giumunk tagjait február 28-án vá­lasztották Pécsen, ahová a megyei hatókörű szervezetek 181 képviselő­jét hívták meg. A huszonegy jelöltből végül is négy tolnai, négy somogyi és két ba­ranyai személyre esett a választás. Szekszárdot, azaz megyénket Baka Ferenc, Dér Miklósné, a miniszter asszony által delegált Pócs Margit, (ő egyben a szekszárdi önkormány­zat civil referense) és Illés Tamás el­nök képviseji; helyettese a pécsvára­di Kárpáti Árpád. - Ez az egyetlen Tolna megyéhez kötődő regionális hatókörű szerve­zet, mutatott rá Illés Tamás. - Magunk közt szólva, régóta vár­tuk, hogy a tátongó lyukat végre be­tömje valaki. Az elnök szerint félre kell tenni minden vélt, valós, politi­kai, vagy bármi nemű nézeteltérést, és a régió felvirágoztatására, tisztes­séges érdekképviseletére kell kon­centrálni. Legalább az összehangolt, eredményes munka ellensúlyozza a források megkérdőjelezhető elosztá­sát. Budapest és az országos hatókö­rű szervezetek ugyanis 53,5%-ban, a tizennyolc megyét képviselő hat kol­légium pedig 46,5%-ban részesült a javakból... A márciusi alakuló ülésen a mű­ködési költségeket fedező kiadások­ról, adott szervezet maximális évi tá­mogatásáról (ez 18 millió forint le­het, s ebből legfeljebb 7 millió köny­velhető el működési költségként) valamint a pályázó szerveket érintő esélyegyenlőség biztosításáról dön­töttek. A beküldendő pályázatok központja várhatósan a Magyar Ál­lami Kincstár Megyei Területi Igaz­gatósága lesz. A pályázati rendszer kidolgozását április l-jén folytatja az NCA tanácsa, így jövő hónap végére megérkezhetnek az első szervezeti kérelmek. - panyi ­ugyanis kimondja: ahol a jármű az út menti ingatlanra való behajtást akadályozhatja, ott várakozási ti­lalom van. Esetünkben függetle­nül attól, hogy a kapu nyitva vagy zárva van. A szokás viszont - mint tudjuk - nagy hatalom. Ott jár­tunkkor egy piros Suzuki állt a vi­rágvályúk mellett. Valószínűleg nagyon felháborodott volna a tu­lajdonosa, ha egy arra közlekedő kocsi meghúzza az oldalát... Kíváncsiak voltunk, mit szól­nak az emberek a változáshoz. D. Melinda maximálisan egyetér­tett vele. - Majd' mindennap erre járok, végre nem kell az autósok miatt leszállnom a kerékpárról és áttol­nom azt - bólogatott elégedetten Sz. József vízvezeték szerelő is. Egy mosolygós barnahajú fiatal­asszony épp tizenegy hónapos kislányával, Cintiával tartott az orvoshoz, mikor megállítottuk őket. - Hetente háromszor-négyszer járunk erre babakocsival. Vagy a kislányt hozzuk vizsgálatra vagy a férjem elé jövünk, ő ugyanis az SZTK-ban dolgozik. Még szeren­csére nem kellett az úttestre ki­lépnem, de ha teljesen behajta­nak, tényleg elzárják az utat. Kaszás Máriát két évvel ez­előtt minősítették vaknak. Evq^fc a Wesselényi utca 3. sz. alatt^F kott, naponta többször járt arra. Szerinte botrányos volt, ahogyan a szabálytalankodók elállták az utat. A mozgássérültek erőlköd­tek, kínlódtak... az idősek is za­varba jöttek. - Nagyon örülök a változásnak, a város több pontján is elkélne. íme az emberség egy parányi megnyilvánulása. Nem kerül sok pénzbe, mégis sokakon segít. Köszönjük azoknak, akik segíte­ttek. P. Z. Eva ng élium „Kezedre bízom lelkemet" „Kezedre bízom lelkemet,"te váltasz meg engem Uram, igazán Isten" ­mondja a zsoltáros. A gyermek kezét nyújtja szülei felé, hogy vezessék, emeljék fel. Ke^ft nyújtunk egymásnak reggelente, hogy köszöntsük egymást, ezzel kifej^^ ve szeretetünket. Kézfogással mutatkozunk be, az első ismertetőjelet ad­va így magunkról. Kezünk alól kerülnek ki a szívet-lelket vidámító írások, a testet tápláló élelem, a védelmünket jelentő ruházat, az erősítő, meg­tartó gyógyszerek. Kezünk irányítja a kést, amely megszegi a kenyeret, de azt a kést is kezünk tartja, amely halált hoz felebarátunkra. Mert ugyanez a kéz zúz és rombol, enged el embereket. Hogy a mély­ségek felé zuhanjanak, mert: „Szédítő ringlispíl az élet, ezer veszély vár: elkophatnak az erős láncok, csődöt mondhat a nemes szándék, kibillenhet az egyensúlyból darabokra eshet az ember, ha egy erős Kéz nem fogja fel a zuhanásban, egy Kéz, amelyet - átszegeztek." írja Fúle Lajos Fogódzkodj című versében. Ezt a fogódzkodót keressük minden nap. Ezért nyújtjuk ki kezünket, hogy talán valaki viszonozni fog­ja: elfogadva kezünket. Egy Kéz mindig ki van nyújtva felénk arra várva, hogy megragadjuk és rábízzuk mai napunkat, egész életünket. Ez a kéz Jézus Krisztus keze, aki ezt mondja: „Én örök életet adok ne­kik és nem vesznek el soha, mert senki nem ragadhatja ki őket az én ke­zemből." (Jn.10:28.) Hajduné Csernák Erzsébet metodista lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents